2007. március 30.
Felette örvendezzél, Sion leánya: ujjongj, Jeruzsálem leánya: íme bevonul hozzád királyod, igaz ő és megszabadít: szegény ő és szamáron ül, szamárkanca fiatal vemhén. Zakariás 9,9
A virágvasárnapi ünnep bevezetője Lázár feltámasztása. Lázár halottaiból való feltámasztása nemcsak a családot ejtette ámulatba, de nagyon sokakat azok közül is, akik kimentek az eseményeket megnézni. A zsidó tanács meghozta a végső ítéletet: Jézusnak meg kell halnia! Magát Lázárt is meg akarják ölni. A gonoszság határtalan.
Virágvasárnap egyfajta örömünnep számunkra. Habár örvendezünk, de a kereszt árnyéka már rávetül örömünkre. Örvendezünk, mert Jézus elfogadja azt a dicsőséget, ami megilleti őt. Örvendezünk, mert a nép, mely várta a Messiást, most megtalálta. Örvendezünk, mert miérettünk és üdvösségünkért teszi.
Jézust nem hadsereg védi, hanem éneklő sereg kíséri. Nem hintón megy be a városba, hanem szamárháton, nem a trónon foglal helyet, hanem a kereszten.
Nem véletlen, hogy a gyerekek hozsannáznak és dicsőítik Jézust. Arra akarja felhívni a figyelmünket, hogy ha nem fogadjuk az Istent olyan tiszta szívvel, mint a gyerekek, akkor nem látjuk meg a számunkra készített országot, nem leszünk annak részesei.
Te, testvér, hogyan dicsőíted az Urat?
Így áldjuk mindannyian az Urat:
Áldja Őt munkánk!
Áldja életünk!
Áldja énekünk!
Egressy Miklós
