Történelmi takarítás Kijevben
A szemetelőket megvesszőzték
A történelem tanúsága szerint Ukrajna nem hajlamos feltételek nélkül és az első próbálkozásra elfogadni a nyugati példát. Pedig Európa legalább egyszer már megmutatta a helyes irányt.
Az első modernizálási kísérlet 1918 telén-kora tavaszán történt, amikor a német hadsereg kiverte Kijevből a Vörös Hadsereg maradványait. Az új megszállók már másnap nekifogtak a reformoknak, amit rendcsinálással, azaz nagytakarítással kezdtek. A német megszállást megelőző felfordulások idején majd saját mocskába fúlt várost alaposan kitakarították. Harminc asszonyt fogadtak fel például, akik három napon keresztül tisztára sikálták-súrolták a város vasútállomását. Folyami homokkal leszórva kialakították Kijev első európai mintájú szabadvízi strandját, az utcasarkokon pedig utcanévtáblákat, tájékoztató feliratokat helyeztek el. Jó példa arra, mennyire komolyan gondolták a német hatóságok a rendcsinálást, hogy amikor a nagytakarítás után néhány nappal ismét szemetet találtak a helyi vasútállomáson, az illetékes tiszt megvesszőztette az utasokat, majd seprűt osztott ki közöttük, hogy kitakarítsák a területet. Ráadásul a vasúti pályát is mentesítették a szeméttől, ami azóta sem sikerült senkinek régiónkban.
A rend a városi tömegközlekedésre is kiterjedt, kihatott. A háborús idők miatt viszonylag ritka villamosjáratok ellenére néhány hét alatt sikerült elérni, hogy a megállókban rend uralkodjék, s az egyébként fegyelmezetlen lakosság türelmesen sorban álljon a fel- és leszállásnál, nagyban csökkentve ezáltal a tumultust.
Még radikálisabban bántak el a németek a bűnözőkkel. Egyetlen hét alatt több tucatnyi zsebtolvajt és betörőt kerítettek kézre, akiket azután a Dnyeperhez vittek, s ott nyilvánosan kivégeztek. Előzőleg az egész városban hirdetményeket ragasztottak ki, melyeken meghívták a lakosságot a kivégzésre.
Színházak, kávéházak, éttermek, könyvesboltok és élelmiszerüzletek nyíltak azokban a napokban tucatjával. A németek minden jelentkezőnek kiadták az üzleti tevékenység folytatásához szükséges licencet, minek következtében az üzletek egykor üres polcai hamarosan roskadoztak a különböző ínyencségek súlya alatt.
A szakértők, történészek ezt az időszakot a fellendülés korszakaként emlegetik, különösen azzal az anarchiával és káosszal összevetve, amely a korabeli bolsevista Oroszországot jellemezte.
A tűzszünetre vágyó szovjetek diplomáciai tárgyalásokba kezdtek a német támogatással létrehozott új kijevi hatalommal, s az ennek folyományaként az ukrán fővárosba látogató oroszok, mindenekelőtt az újságírók és értelmiségiek elképedve tapasztalták a szemmel látható változásokat. Feljegyzések szerint az összeomlás szélére sodródott város az új rendszernek köszönhetően hovatovább emlékeztetni kezdett a korabeli Strasbourgra vagy Budapestre, a helyi lapokban pedig minduntalan újabb és újabb álláshirdetések jelentek meg, az újdonsült országban tapasztalható gazdasági fellendülés biztos jeleként. Az egyik pillanatról a másikra "külfölddé" változott Kijev mágnesként vonzotta magához a régióból a független értelmiséget, amely arra számított, hogy hamarosan helyreállhatnak a forradalom előtti állapotok.
Az új főváros azonban nemcsak az értelmiséget vonzotta, hanem mindazokat, akik menekülni voltak kénytelenek az oroszországi szovjethatalom elől. Az emigránsok között ott találjuk a megbukott arisztokrácia képviselőit és a zavaros idők szerencselovagjait, akik egyaránt szerettek volna megfelelő lakhelyhez jutni Kijevben. Mivel azonban a városban kevés volt a számukra megfelelő ingatlan, hamarosan elszaporodtak a visszaélések, a csalások és az erőszakos kilakoltatások Kijev központjában. Jellemző a kor felfogására a városi hatóságokhoz intézett egyik panaszos levél, amely méltóságos csőcseléknek titulálja az új helyi elitet, amelyet elismernek ugyan hatalma miatt, de részben még mindig összemosnak a korábbi szovjethatalom képviselőivel.
Ennek a német típusú civilizációnak persze ára volt, hiszen az ukrán gazdaság cserében olcsó élelmiszerrel, érccel és egyéb nyersanyagokkal látta el az első világháborúban a csőd szélére jutott német gazdaságot. Az összkép mindazonáltal összességében így is pozitív, hiszen Németország biztos felvásárlási piacot jelentett az ukrán termelők számára abban a megbolydult világban.
Az éppen csak alakuló rendszer akkor ingott meg, amikor néhány héttel-hónappal később akadozni kezdtek az ukrajnai szállítások. A német hatóságok az ukrán hatalom korruptságában látták a fő problémát, s amikor váltságdíj fejében ismeretlenek elrabolták az egyik jelentős kijevi bankárt, az egész ukrán kormányt, a Centralnaja Radát letartóztatták. Egy korabeli lapbeszámoló szerint a németeket nem érdekelte, milyen politikai beállítottságú az ukrán hatalom, de nem szerették volna, ha abban szélhámosok is helyet kapnak. Nem sokkal később újabb ukrán kormány alakult, melynek gerincét ezúttal a nagybirtokosok képezték. Kezdetben sokan örültek annak, hogy végre megszabadulnak a korábbi szélhámosoktól és zsarolóktól, ám alapvető változást nem sikerült elérni ezen a téren.
Az akkori ukrán hatalomnak egyébként sem sikerült kihasználnia a kínálkozó államalakítási és -szervezési lehetőségeket, vélik a szakértők. Egyes vélemények szerint a fő akadályt az jelentette, hogy a németek, féltve saját hatalmukat, megakadályozták egy erős ukrán hadsereg megszervezését, amely ura tudott volna lenni a válsághelyzeteknek. Végeredményben a szegénység városon és vidéken egyaránt a németeket tette felelőssé a kialakult gazdasági válságért. Így, amikor 1918 novemberében Németországban is forradalom tört ki, a német hatalom helyzete tarthatatlanná vált Ukrajnában, s decemberben el is hagyták az országot a megszálló egységek. Helyükre ismét bevonultak a bolsevikok, s velük együtt visszatért a régi-új "rend", azaz az utcákat megint a kosz és a bűnözés vette birtokába, újrakezdődtek a tömeges kivégzések, jött az éhség és a munkanélküliség. (Kárpátalja/korespondent.net.ua/podrobnosti.ua)
