2007. júlis 6.

2007. július 6., 10:00 , 338. szám

Ott egy hordágyon fekvő bénát hoztak elébe. Hitük láttára Jézus ezekkel a szavakkal fordult a bénához. "Bízzál fiam! Bocsánatot nyertek bűneid." Néhány írástudó erre azt gondolta magában: "Ez káromkodik." Jézus gondolataikba látva így szólt: "Miért gondoltok rosszat magatokban? Mi könnyebb, ha azt mondom: bocsánatot nyertek bűneid? - vagy ha azt: kelj föl és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!"

Jézus hároméves működése alatt bejárta az akkori zsidó világot és mindenütt hirdette az Atya örömhírét, s ezt csodatételekkel meg is erősítette. Jézus csak ott tesz csodákat, ahol hisznek benne. Úgy is mondhatjuk, egyik alapfeltétele a csodatételének a hit. Ezt számon is kéri többször tanítványaitól, követőitől.

A mai ember úgy gondolja, hogy Jézus gúnyolódik a bénával. Pedig nagyon jól tudja: a beteg embernek a szíve vágya az, hogy gyógyulást nyerjen. Mi gyakran csak testi gyógyulásra gondolunk, pedig Jézus a testet is és a lelket is gyógyítja.

Jézus nem udvariaskodik, mikor megbocsát a bénának. Ezt a legkomolyabban gondolja és cselekszi.

Mégsem értik meg az írástudók, meg is jegyzik: "Ez káromkodik." Jézus példát ad nekünk a megbocsátás gyakorlására. Szeretetünk mértékegysége a megbocsátás.

Még kétezer év távlatában is gyógyírként hatnak Jézus szavai a bénához: "Bízzál fiam! Bocsánatot nyertek bűneid." De biztos, hogy gyógyír Jézus szava? Sokan élnek gyűlölettel embertársaik, hozzátartozóik, kollégáik iránt. Akik nem tudnak megbocsátani, azok nem igazi keresztények. Aki nem gyakorolja a megbocsátást, az nem vallhatja magát Jézus igazi követőjének, mert hiányában van az Isten szeretetének. Gyakoroljuk a megbocsátást, mert ezzel szeretetünket nyilvánítjuk ki mások felé.

Egressy Miklós