Ellenségek és konkurensek

Rövid és intenzív kampány kezdődött. A kárpátaljai magyarok, akik ritkán néznek ukrán tv-adásokat, ezt most kezdik érezni az út mentén megjelenő óriásplakátok láttán. A helyi agitátorokról még ritkábban hallani, de a hajrában majd ők is elindulnak házról házra.

Az erővonalak - a szembenállás irányai - azonban már kirajzolódtak, és nem is fognak változni szeptember 30-ig.

Van először is a két nagy ellenséges tábor: az Ukrajna nyugati részét magába foglaló narancsos és a keleti részt lefedő kék-fehér-vörös. Ezek ütköztek meg a 2004-es elnökválasztáskor, és ezeket fedték le a pártok a 2006-os parlamenti választásokon. A két tábort képviselő elnökjelöltek szavazatait majdnem darabra begyűjtötték a táborokat reprezentáló pártok. A parlamenti erőviszonyok azonban eltolódtak, mert Moroz narancsos szavazatokkal megszerzett mandátumai Janukovics oldalán számítódtak be.

Ezek után Moroz régi szavazóit a mostani választásokon nagyobbrészt a Mi Ukrajnánk fogja begyűjteni a Timosenko blokkjával karöltve. Ők konkurálnak majd egymással a narancsos szavazatokért. Ha együtt többséget szereznek, a nagyobbik kell, hogy miniszterelnököt állítson. Ha a papírforma szerint megismétlődnek a 2006-os arányok, akkor ez a miniszterelnök-jelölt Julija Timosenko lesz. Az ő ellentéte Juscsenkóval valamelyest háttérbe szorult, de nem szűnt meg. A nasások tehát mindent el fognak követni, hogy a narancsos táboron belül leelőzzék konkurensüket. A politikai krízis idején Juscsenko határozottságot mutatott, amivel zárt az ollón, de hogy sikerülhet utolérni a radikálisabb és ezért a protesztszavazatokat jobban vonzó Timosenko-blokkot, az kétséges.

A másik tábor domináns ereje a Régiók, Janukoviccsal az élen. Biztosra vehető, hogy az előző választáshoz hasonló eredményt tud majd hozni. Ha ez egy kicsit rosszabb lesz, az vereséget, ha egy kicsit jobb, az a győzelmet jelentheti Janukovicsnak vagy Ahmetovnak. A Régiók két meghatározó figurája közötti ellentét nőtt a krízis alatt, ez azonban magán a kampányon még nem fog látszani. Az utána következő koalíciós meccsek szempontjából lesz fontos az, hogy Janukovicsnak vagy Ahmetovnak van több elkötelezett embere a frakcióban.

Az elmúlt egy évben nemcsak Juscsenko veszíthetett támogatókat a be nem váltott ígéretek miatt, hanem Janukovics is. Az előző esetben ezeket a BJUT szívhatja fel, a másik esetben a kommunisták, Vitrenko, esetleg a nyíltan oroszpárti kispártok. Ezek közül, úgy tűnik, a kommunistáknak áll a legjobban a szénájuk. Ha javítanak egy-két százalékot az előző eredményükön, az döntő lehet az előrehozott választások végkimenetelét illetően.

Vitrenkónak már vannak óriásplakátjai Kárpátalján, Litvinnek még nincsenek, viszont az utóbbi jelenléte a tv-ben igen erőteljes. Ő nyilvánvalóan a mindenkiből kiábrándultak szavazataiból próbálja majd meg összehozni a maga 3 %-át. A múltkor ez majdnem sikerült, ha most összejönne, akkor egy táboron kívüli politikai erő kerülne a parlamentbe, jól összezavarva a kombinációkat.

A kampány természetesen durva lesz, mindenki nyakló nélkül fog ígérgetni, és aki teheti (a nasások nyugaton, a donok keleten), beveti az adminreszurszot. A nyílt durvaságok a másik tábort fogják célozni, a suttogó propaganda pedig a konkurenseket is. Ha a felek elég fegyelmezettek lesznek, a Juscsenko-blokk csak sutyiban fogja áztatni Juliját gazdagsága, származása, régi ügyei miatt, Timosenko pedig nem fogja közvetlenül újabb Janukovics-paktummal vádolni Juscsenkót.

Keleten a donok működtette adminreszursz jobban fogja nyomni Vitrenko híveit, mint Juscsenkóét, lévén, hogy ez utóbbiakból úgyis kevés van arrafelé.

Sz. K. M.