Liliomfi: Ezt csak dalban lehet elmondani
Színházi premier Beregszászban
Szigligeti Ede klasszikus darabjával, a Liliomfi kárpátaljai premierjével nyitotta idei évadját a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház. Az előadás némileg eltér attól, amit irodalomórán szerzett műveltségünk alapján esetleg elvárnánk: Vidnyánszky Attila rendezésében egyszerre korhű és modern darabot láthatunk, amely másfél órányi felhőtlen szórakozást kínál.
Az előadásnak tulajdonképpen már a beregszászi premier pillanatában igen tekintélyes előélete volt, hiszen nyáron a Gyulai és Kőszegi Várszínházak, valamint a Művészetek Völgye Fesztivál keretében a taliándörögdi szabadtéri színpad közönsége is megtapsolhatta, majd szeptemberben Debrecenben, a helyi Csokonai Színházban volt az előadás "kőszínházi" bemutatója, ugyancsak szép sikerrel. Az utóbbi években azonban megszokhattuk már, hogy ez így természetes: a beregszászi színház művészei az ugyancsak Vidnyánszky Attila által vezetett debreceni színház és a Gyulai Várszínház segítségével tudják színre vinni legújabb produkciójukat. Ez az akár szomorúnak is minősíthető tényállás azonban semmit sem von le a társulat hazai bemutatójának értékéből, amit mi sem bizonyít ékesebben, mint hogy már napokkal az előadás előtt megjelent a "Minden jegy elkelt" felirat a színház bejárati ajtaján.
A Liliomfi a magyar drámairodalomnak az az örökzöld darabja, amelyet az elmúlt legalább száz esztendőben mindig szívesen tűztek műsorukra a magyar teátrumok. Hiszen általa egyszerre kínálhattak a közönségnek egy klasszikus magyar darabot, amelyből még kiérződik a XIX. század eleji Magyarország varázsa, s nyújthattak másfél órányi könnyed és zavartalan szórakozást, hiszen a cselekmény középpontjában szerelmi bonyodalom áll, s a fiatalok csak számtalan mulatságos megpróbáltatáson átesve juthatnak el a hőn áhított boldogságig. Ez alkalommal azonban a rendező és a társulat még erre is rátett egy lapáttal. "Magunknak valahogy úgy fogalmaztuk meg, hogy a darab a mindenek feletti játszásról szól - nyilatkozta a sajtónak még augusztusban a Liliomfit alakító Rácz József, majd így folytatta: - Hogy nehéz-nehéz, de csinálni kell. Pontosan ma este játsszuk a Liliomfit Zsámbékon, most éppen úton vagyunk, jelenleg Budapestre tartunk. Itt ülünk harmincan a buszban, nagyon meleg van, úgyhogy a mi színházcsinálásunk erről is szól. Odaérünk, aztán pakolunk, este meg játszunk. Nem ekhós szekérrel, hanem busszal, de úton vagyunk."
A vándorszínészélet romantikájának hatását hivatott fokozni a szellemes díszlet (Alekszandr Belozub munkája): a színpadul is szolgáló ekhósszekér, valamint a görög drámák kórusának szerepét is betöltő zenekar, amely az adott előadás helyszínére, körülményeire is reagál, a rögtönzött produkció kellemesen csiklandozó benyomását keltve. Ugyanakkor Vidnyánszky Attila a rá jellemző módon csak igen lazán köti az előadást a korhoz, amelyben a darab íródott. A napjainkra vonatkozó kiszólások, a kordivatot inkább csak jelképesen követő kosztümök (V. Csolti Klára kezének műve) egyaránt azt hivatottak hangsúlyozni, hogy a cselekmény szinte akármikor és akárhol játszódhatna, mert az olyan örök fogalmak az igazán fontosak, mint a szerelem, a barátság, a művészet, s úgy általában az Élet.
Vélhetően napjaink színházi divatjának tett engedmény, hogy a történet előrehaladtával a szereplők mind gyakrabban érzik úgy, hogy csak dalban tudják kifejezni mondandójukat. A rendező azonban jó érzékkel óvakodott attól, hogy a Szigligeti-darab musical-változatát vigye színre, így az éneklés nem tördeli szét, nem nyomja agyon az amúgy fergeteges komédiázást, amelyre egyébként minden kínálkozó alkalmat megragadnak a színészek. Az artistáknak hosszú évek kitartó munkájával megszerzett minden mesterségbeli tudása benne van abban, ahogyan szerepeiket megformálják, ahogyan a legegyszerűbb poént is kijátsszák, s ahogyan minket, a közönséget arra kényszerítenek, hogy másfél órán keresztül lankadatlanul figyeljünk és önfeledten nevessünk.
S bár a finálé némileg kuszára sikeredik, ám kellően hangos és vidám ahhoz, hogy mindenki vörösre tapsolja a tenyerét, a legapróbb nézők is boldogan kacagjanak. Egyszóval, vérbeli közönségdarabbal, igazi, szórakoztató színházzal rukkolt elő a beregszászi társulat. Ennél érzékletesebben mi is csak dalban tudnánk előadni a történteket. Ezt látni kell.
hk
