Az utolsó mentsvár 30 éven át

Emléktábla a kápolnán

2007. november 9., 09:00 , 356. szám

Mindenszentek napján Nagyszőlősön a városi temetőkert bejáratánál álló Szent Cecília római katolikus temetőkápolnában emléktáblaavatásra került sor annak emlékére, hogy a szovjet érában a gyülekezettől elvett templomok helyett itt zajlott az egyházi tevékenység.

A helyi egyházközségtől 1959-ben vették el a római katolikus templomot, melyet ettől kezdődően a rendszerváltásig raktárként használtak. Mivel a plébániát is államosították, utolsó mentsvárként a temetőkápolna maradt. Egészen 1989-ig itt zajlott az egyházi tevékenység. Eredetileg a kápolna kb. ötven ember befogadására volt alkalmas, de a körülmények miatt a szertartásokon részt vevők száma természetesen jóval magasabb volt. Szükségmegoldásként az épületet egy nagyobb eresszel bővítették ki. A hívek többek között itt fogadták Paskai László bíborost első kárpátaljai útja során. A kápolnának nagy szerepe volt abban, hogy a szőlősi katolikus gyülekezet túlélte a szovjethatalom időszakát. Ennek hálás és az emlékezés fontosságát szem előtt tartó tagjai Milován Sándor kezdeményezésére a harminc évre emlékezve emléktáblát állítottak a kápolna falán.

Az ünnepi misét és a szentelési szertartást Weinrauch Márió nagyszőlősi plébániai kormányzó celebrálta. Az atya szólt mindenszentek ünnepének eredetéről, jelentőségéről, majd a hívekkel együtt megemlékeztek az elhunytakról. Az ünnepi olvasmányok a Jelenések és Szent Máté könyvéből, valamint Szent János apostol I. leveléből hangzottak fel. Ezt követően került sor az emléktábla leleplezésére és megáldására, melyen ukrán és magyar nyelven a következő felirat áll: "A szovjet időben mindkét templomból kiűzött nagyszőlősi római katolikus közösség harminc éven át 1959-től 1989-ig ebben a temetőkápolnában működött." Az ünnepség végén Márió atya az egybegyűltekhez fordulva elmondta: "Emlékeztesse ez az emléktábla az ide látogatókat a hely szentségére, arra, hogy harminc éven keresztül itt a templomaitól megfosztott hívek Jézus Krisztus valóságos jelenlétét ünnepelhették, megőrizve ezzel az egyházat." Az ünnepség a régi magyar himnusz, a Boldogasszony anyánk eléneklésével zárult.

-halász-