Gondok a lakótelepen

Bátyú: tanács kontra vasút

2007. november 9., 09:00 , 356. szám
Közel ezer ember lakik itt

Hónapok óta nincs vagy csak alig van víz a vasút által Bátyúra hagyott lakótelepen. Miközben a lakók kétségbeesetten várják, hogy végre jobbra forduljon a sorsuk, a vasút és a tanács azon vitáznak, ki állja a javítás költségeit.

A történet a kilencvenes évek gazdasági válságáig nyúlik vissza, amikor a vasút a helyi tanács kezelésébe adta át térítésmentesen 13 lakóházát, köztük 6 többemeletes épületet, mintegy ezer lakóval. A községi tanács ekkor létrehozta a maga házkezelőségét, ám képzelhetjük, hogy a vállalat alig tehetett valamit a gondjaira bízott ingatlanok szinten tartása, a megígért szolgáltatások biztosítása érdekében, hiszen a lakók egy része következetesen nem fizetett, ráadásul sem a cégnek, sem a tanácsnak nem volt túl sok tapasztalata az efféle ügyek vitelében. Közben múltak az évek, s a többségében még a nyolcvanas évek elején-közepén épült házak állaga rohamosan romlani kezdett. Legelőbb a tetők adták meg magukat, azután egyre több gond támadt a vízszolgáltatással és végül a csatornázással is.

Az eredetileg a falu határában elterülő vasúti csomópont dolgozóinak épített lakótelep helyzetének tarthatatlansága akkor vált végérvényesen és széles körben nyilvánvalóvá, amikor idén mind több probléma adódott a vízellátással. Sokan igazán csak ekkor tanulmányozták át alaposan a telep átadásáról-átvételéről kötött megállapodást is. A mindössze kétoldalas dokumentum kimondja egyebek mellett, hogy az épületek karbantartása, beleértve a házfalakon belüli vízvezetékrendszert, a községi tanács feladata. Ugyanakkor például a lakók vízzel való ellátása továbbra is a vasút kötelezettsége maradt, mivel az állami gigacég az ehhez szükséges infrastruktúrát megtartotta saját tulajdonában. A feladatmegosztás mégsem sikeredett valami egyértelműre.

Az elmúlt hetekben-hónapokban két ízben is csőtörés következett be a lakóházakat a szükséges víznyomást biztosító szivattyúállomástól elválasztó alig néhány méteres vezetékszakaszon. A vasútnak a vízellátást és a szennyvízelvezetést biztosító leányvállalata azonban csak a szivattyúházig tartja kötelességének biztosítani a karbantartást, míg a község szigorúan tartja magát a megállapodás szövegének azon pontjához, miszerint rájuk csak a házfalakon belüli vezetékrendszer karbantartása tartozik. A csőtörések miatt napokon keresztül szünetelt hat többemeletes lakóház vízellátása, de azután is, hogy sikerült befoltozni a vezetéket, még sokáig csupán naponta egy-egy óráig csordogált víz a csapokból reggel és este.

Egyértelmű, hogy a kritikus csőszakaszt ki kellene cserélni, kérdés azonban, kinek a költségére. Javítóbrigádok kiküldése helyett az illetékesek ezért előbb leveleket írtak. A vasút figyelmeztette a községi tanácsot, hogy elfolyik a drága ivóvíz, javíttassa hát ki mielőbb a hibát. A bátyúi tanács viszont emlékeztette a szolgáltatót, hogy a karbantartás az ő feladata lenne.

Mindennek alapvető oka pedig a pénzhiány. Beregszászi Ferenc, Bátyú polgármestere érdeklődésünkre kifejtette: a község teljesíti a szerződésben vállaltakat, ennél többet azonban nem tehet, mivel a jogszabályok nem teszik lehetővé a tanács számára, hogy költségvetési pénzeket csoportosítson át a munkálatok elvégzésére. Arról nem is szólva, jegyzi meg a tanács feje, hogy a lakók csak ímmel-ámmal fizetnek a kommunális szolgáltatásokért, az elfogyasztott vízért pedig eleve csak a vasútnak fizetnek. A községi tanácsnál mintegy 150 ezer hrivnyányi lakossági tartozást emlegetnek csupán a lakbér és a szemétszállítási díj terén.

A vasút szerint ugyanakkor a lakók nekik sem fizetnek valami nagy lelkesedéssel, de nem fizet rendesen maga az önkormányzat sem. Mint mondják, rendszeresen megküldik a partner községi tanácsoknak az értesítést a víz- és csatornázási díjak alakulásáról, a bátyúi tanács azonban a múltban élt azon törvény biztosította jogával, hogy maga határozzon a közintézmények, például az óvoda és az iskola által fizetendő vízdíj mértékéről. A vasutasok szerint a tanácsnak ebben az esetben saját zsebéből kellene fizetnie a víz általuk megállapított és valódi értéke közötti különbséget, különben a szolgáltató veszteségeit senki sem fedezi. A falu viszont azt mondja, az emberek szegények, képtelek megfizetni a magas díjszabást, s a tanácsnak sincs pénze. Ezek után nem csoda, ha a két fél között akadozik az együttműködés.

Miközben jöttek és mentek a levelek, nyilatkoztak a hivatalnokok, a bajok egyre szaporodtak: csatornatörés miatt a lakótelepen helyenként a felszínre tört a fekália.

Miután az eset helyben megoldhatatlannak tűnik, az ügybe immár a járási hatóságok is beavatkoztak. Mint érdeklődésünkre Csizmár Béla, a Beregszászi Járási Tanács elnöke elmondta, a felsőbb hatóságok minden tőlük telhetőt elkövetnek az áldatlan állapotok megszüntetése érdekében, hosszú távon azonban a lakóknak tudomásul kell venniük, hogy ma már nem számíthatnak ingyenes szolgáltatásokra. A lakók egy része nem akar fizetni, a szolgáltatók viszont nem akarnak ingyen szolgáltatni, adott esetben például vizet adni - vázolta a helyzetet Csizmár Béla.

Azután lapunk megjelenése előtt nem sokkal a polgármestertől megtudtuk, hogy a szakembereknek mégis sikerült kijavítani a csőtörést és a csatornát is, s így most már legalább napi háromszor két órában ismét van vízszolgáltatás a lakótelepen. De ha a mostani problémát sikerült is kiküszöbölni, azzal mindenki tisztában van, hogy ez csak ideiglenes megoldás, mert a csőrendszer végérvényesen elavult, s ma senki sem tudja, hogy pénz és megfelelő jogszabályi háttér híján mi jelenthetné a hosszú távú és megnyugtató megoldást a bátyúi lakótelep gondjaira.

pszv