A Szent Jobb az "aranyvonaton" érkezett

Kárpátalja vasúttörténetéből

Az európai vasútépítés fellendülésének időszaka a 19. század 70-80-as éveire tehető, ami elsősorban a személyi, de ugyanakkor már a teherszállítást is szolgálta. Az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó vidékünkön is ekkor épültek az első vasútvonalak. Így például 1869 és 1872 között az Északkeleti Vasút, amely előfutára volt a későbbi építkezéseknek.

A 19. század közepéig Kárpátalján a közlekedést és a teherszállítást lovas és ökrös szekereken bonyolították le. A Magyar Északkeleti Vasút építését az országgyűlés 1865-ben elfogadott XIII. törvénycikkével engedélyezte, az elsőrendű vonal (Csap-Bátyú-Munkács) megépítésére az engedélyt azonban csak 1869. február 24-én adták ki, a második vonalra (Csap-Beregszász-Királyháza) pedig 1872-ben. Az Északkeleti Vasúthoz tartoztak a Kassa-Csap-Királyháza és az ebből kiágazó nyíregyházi, szerencsi, ungvári és munkácsi vonalak is. A kormányzat évenként és mérföldenként 36 600 Ft (kilométerenként 4824 Ft) tiszta nyereséget garantált. A Debrecen-Szatmárnémeti-Máramarossziget vasút nyomvonalát, amely végig a Tiszántúlon, a Tisza folyó bal partján vezetett - a minisztérium engedélye alapján módosították. Máramaros vármegyének a Tisza jobb partján fekvő nagyobb települései, elsősorban Huszt városának erélyes fellépésére a vasutat Veréczénél átvitték a Tisza jobb oldalára. Máramarossziget előtt, Hosszúmezőnél tért vissza a vasút ismét a folyó bal partjára. Az új vonalvezetés a hidak építése miatt nemcsak a költségeket növelte meg, hanem máig ható nehézségeket okozott a vasútvonal üzemében. A Tisza jobb partjára átvezetett vonalszakasz miatt hidat kellett építeni a folyóba ömlő Nagyágon, Talaboron és Tarcán. A vonal nagyobb forgalmú állomásai Érmihályfalva, Nagykároly, Gilvács, Szatmárnémeti, Halmi, Királyháza, Taracköz, Máramarossziget, Szigetkamra és Nagybocskó voltak. Az első világháború után az Érmihályfalva-Szatmárnémeti-Halmi és a Hosszúmező-Visóvölgyi szakasz Romániához, a Feketeerdő-Taracköz szakasz Csehszlovákiához került. 1939-ben és 1940-ben Kárpátalja, illetve Észak-Erdély Magyarországhoz való csatolásával először a vasútvonal Tisza jobb, majd a bal parti szakasza lett a MÁV vonalhálózat része.

A 19. század elején már elég nagy utas- és teherforgalmat bonyolítottak le ezeken. 1893-ban Beregszászban megnyílt az első, 1890-ben pedig a második gőzmalom. 1895-ben felépült a Kont-, 1897-ben pedig a Vári-féle téglagyár. Ezek termékszállításaikat túlnyomó részben vasúton bonyolították le. A Beregvidék bortermelői a beregszászi, benei és kaszonyi állomásokról indították el szállítmányaikat a Monarchiába.

1894-95-ben megépítették a Nagybocskó-Rahó-Kőrösmező országhatár vasútvonalat, amely elsősorban stratégiai célokat szolgált, de addig nem látott fellendülést hozott a környék kézmű- és könnyűiparának. Az építkezés egyik érdekessége, hogy sok olaszt alkalmaztak a munkálatoknál, akik többen ennek befejeztével le is telepedtek a városban és családot alapítottak.

A Borzsavölgyi Gazdasági Vasútvonal megépítésében nagy érdemei vannak az Ugocsa megyei Fancsikán 1843-ban született Szabó Jenő miniszteri tanácsosnak, főrendiházi tagnak.

Az évszázad utolsó negyedében, illetve a 20. század első évtizedeiben a széles nyomtávú (szabványmérete 1668 mm) vasútvonalak építése mellett zömmel a mai Ungvári járás hegyvidéki területein elkezdődött a kimondottan ipari célt szolgáló, de sokszor csak ideiglenes, 700-760 mm szélességű, keskeny nyomtávú sínpárok lefektetése. Kezdetben lóerővel, majd motoros mozdonyok segítségével szállították a helyi erdőkben kivágott hasábfát az itteni fűrésztelepekre. Az említett időszakban mintegy ezer kilométernyi keskeny vágányú vasútvonal épült meg a megyében, amely kimondottan csak ipari célt szolgált.

1939-ben országjáró körútra indították a Szent Jobbot. Az ereklyét szállító díszes szerelvény, az ún. "aranyvonat" 1939. május 14-én érkezett meg a beregszászi vasútállomásra, ahol több ezer ember fogadta, majd körmeneten vitték végig Beregszászon.

Tragikus emlékű nap volt Beregszászban 1944. október 9-e. A rádió zavarórepülést, majd légi veszélyt jelzett, de mivel ez naponta előfordult, senki sem fordított rá elég figyelmet. Ekkor történt meg a tragédia. Nagyszőlős felől alacsonyan repülve előbb hét, majd később még öt szovjet gép bombázta a vasútállomást és környékét. A légitámadásnak sok ártatlan civil áldozata volt.

Az állomást 1945 elején építették újjá, felépült a Vérkén átvezető vasúti híd. A Csap-Királyháza vonalszakaszon elindult a vasúti közlekedés, de már a szovjet vasúti szabvány szerint, széles nyomtávon.

F.Zs.