Beregszász: Mi marad a műemlékekből?

Építészeti örökségünk

Beregszász építészeti emlékei lassan a szó szoros értelmében elporladnak, s jelen helyzet szerint szinte senki sincs, aki tenni tudna megmentésük érdekében.

Beregszász pusztítását még a szovjethatalom kezdte el. Jellegzetes példája volt a szocialista barbarizmusnak a századelőn Jablonszky Ferenc tervei alapján készült törvényszéki palota sorsa. A szovjethatalom előbb kaszárnyaként, majd gyárépületként használta - leginkább rombolta - az impozáns Kossuth téri építményt. A pusztítás elborzasztó következményei akkor váltak igazán láthatóvá, amikor 1997-ben a város egy választási kampány küszöbén, s hogy szabaduljon az omladozó épület kezelésének gondjától, átadta azt a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola jogelődjének, a tanárképző főiskolának. Az elmúlt tíz év során magyar állami és társadalmi szervezetek hozzájárulásából majd 151 millió forintot fordítottak az épület belsejének rekonstrukciójára, s becslések szerint közel ugyanennyire lenne szükség a tetőzet cseréjéhez és az épület külső felújításához. Mint Orosz Ildikó, a főiskola elnöke elmondta, az az álmuk, hogy az épület fennállásának 100. évfordulójára, azaz 2009-re sikerül végezni a munkálatokkal.

A legnagyobb pusztítást azonban mégsem az emberi gonoszság, hanem az idő és a gondatlanság végezte a városban. Tipikus példája ennek az egykori zsidó rituális fürdő épülete a Széchenyi utca elején. A második világháborút követően városi közfürdő működött az épületben, ám immár több mint egy évtizede gazdátlanul áll. Pontosabban szinte bizonyos, hogy van gazdája, hiszen földszintjén patika, bár és valutaváltó működik, legfeljebb a városi építészeti osztályon hirtelenjében nem tudják megmondani, ki is a tulajdonos. Időközben a tetőzet gerendázata korhad, ablakait kiverték, vakolata mállik. Egy, a régióban szinte egyedülálló műemlék pusztul a szemünk láttára.

Miután a városnak a jelek szerint semennyi pénze nincs a műemlékvédelemre, néhány épületet - a fokozatosan újjáéledő gazdaságnak hála - vállalkozók mentenek meg a teljes pusztulástól a privatizáció révén. Példaértékű eset volt néhány évvel ezelőtt a Vérke partján álló egykori Bereg vármegyei kaszinó épületének restaurációja. Az Arany Páva éttermet privatizáló vállalkozó tekintélyes összeget fordított az épület külsejének helyreállítására. Annak idején sokan morgolódtunk amiatt, hogy az épület eredeti arányait megbontva az új tulajdonos vendégszobákat alakított ki a tetőtérben. Miután azonban 3 évvel ezelőtt a tetőzet leégett, s az ott lakók és a nyomda tulajdonában levő része a mai napig nincs helyreállítva, mégis hajlamosak vagyunk nosztalgiával emlegetni azt a rövid időszakot, amikor legalább ez az egy épületünk múltjához méltó külalakban pompázhatott.

A lakosság egyébként is felemás érzésekkel fogadja a város arculatát mindinkább megváltoztató rekonstrukciókat. Az építészetileg meglehetősen eklektikus városközpont értéktelenebb épületeinek átalakulása általában nem vált ki nagyobb visszhangot - örülünk, hogy fokozatosan megszabadulunk a romoktól. Az ember szíve azonban megsajdul, ha azt látja, hogy a felújítók nemegyszer eltüntetik a múlt század első feléből származó polgári lakóházak homlokzatának díszeit, s a régi nyílászárókat rendre a mindig egyformán ízléstelen fém-üveg-műanyag, újakra cserélik.

Pedig szép számmal van példa arra is, hogy sok mindent meg lehet őrizni a múlt építészeti örökségéből. A szép helyreállítási munkák között említhetjük, ahogyan az egykori Kossuth téri Grand Royal Hotelt, majd Druzsba Szállót a beregszászi főiskola Kölcsey Ferencről elnevezett kollégiumává alakították át, vagy ahogyan nem messze onnan, az Ivan Franko nevét viselő utcán egy polgári házat Bereg könyvesbolttá varázsoltak.

Elgondolkodtató, hogy Beregszász városának mindmáig nincs hivatalos városrendezési terve, így az sem meglepő, ha a műemlékvédelem enyhén szólva is gyenge lábakon áll. Tavalyelőtt kötött szerződést az önkormányzat az új rendezési terv kidolgozására, annak kijevi jóváhagyása azonban még elhúzódhat.

Oleg Knis, Beregszász főépítésze készséggel mutatta meg kérésünkre Beregszász műemléképületeinek, történelmi emlékeinek és emlékhelyeinek legutóbbi, még 1998-ban összeállított listáit, amelyeken mintegy kéttucatnyi tétel szerepel - épületek, emlékművek és emlékhelyek vegyesen -, kezdve a templomoktól, egészen a partizánok sírhelyeiig. Ez a lista egyszerre mondható tekintélyesnek, ha az önkormányzat lehetőségeit tekintjük, és szívszorítóan szerénynek, ha azt vesszük figyelembe, hány olyan épület nem szerepel rajta, amelyet talán érdemes volna védeni, megőrizni.

Érdeklődésünkre a főépítész elmondta: a műemléképületek rekonstrukciója előtt a tulajdonosoknak egyeztetniük kell terveiket a városi építészeti osztállyal, ahol lehetőségeikhez mérten arra törekednek, hogy azok megőrizzék eredeti arculatukat. Ebben a megyei műemlékvédelmi osztály is a segítségükre lehet, amellyel ugyancsak egyeztetni kell az átalakítási terveket. Arra a kérdésünkre azonban, hogy mennyire állhat sarkára az építészeti osztály egy-egy konkrét esetben, a főépítész mosolyogva tárta szét a karját: értsük meg, magyarázta, hogy a sok egymás fölé és mellé rendelt hivatal közül nem az övék a legbefolyásosabb a városban. Körültekintve a kicsiny irodán, ahol harmadmagával igyekszik boldogulni a napi feladatokkal, meg tudtuk érteni a helyzetét. "Ha majd szabadok, a helyi hatóságoktól függetlenek leszünk, akkor lehet számon kérni rajtunk ezeket a dolgokat" - tette hozzá Knis.

A megyei tanács nemrég arra kötelezte a város önkormányzatát, hogy jövőre dolgozza ki az építészeti műemlékek és a történelmi városrész megőrzésének tervét. A tervdokumentáció elkészítése mintegy 200 ezer hrivnyájába kerül majd a városnak, de egyelőre nem tudni még, honnan kerítik elő ezt az összeget.

A városi műemlékügyet érintő legújabb hír, hogy megkezdődött a nevezetes Kubovics-ház rekonstrukciója. Az egykor csodálatos Széchenyi utcai szecessziós épületnek az elmúlt másfél évtizedben szinte a teljes vakolata lepergett, s így Beregszász egyik legdekoratívabb épületkülsője semmisült meg. Az ingatlant most privatizálták, s várhatóan felújítják. Ottjártunkkor már sürgölődtek a munkások az épület körül, habár Knis úr elmondása szerint még hátra van a tervek jóváhagyása. Reméljük, valamit sikerül visszahozni az elveszett szépségből.

hk