"Csehül járt" a kisrákóci Terpaj Péter

Munkavállalói sorsok

2007. december 14., 09:00 , 361. szám

A kisrákóci Petro Terpaj története aligha nevezhető hétköznapinak. A kárpátaljai férfit hét év szabadságvesztésre ítélték egy olyan bűncselekményért, melyet nem követett el. Földink le is ülte volna a teljes büntetést, ha közbe nem lép a börtönlelkész.

A ma 37 éves Terpaj előélete tipikusnak mondható. Amikor a kilencvenes évek elején megszűnt a kolhoz, nem tudta miből eltartani feleségét és két gyermekét, ezért sok honfitársához hasonlóan Csehországban vállalt munkát. A 2000 és 2002 közötti időszakban markológépen dolgozott egy Elba melletti falu kőfejtőjében, Prágától ötven kilométernyire, természetesen feketemunkásként. Rendszeresen hazaküldte a megkeresett pénzt, ha pedig lejárt a vízuma, hazautazott, hogy megszerezze az újat.

Amikor 2002 júniusában ismét lejárt a vízuma, a menetrendszerű autóbuszjárattal szeretett volna hazatérni, de a férfi, aki számára a csehországi munkát szerezte, azt ajánlotta, hogy utazzék inkább két ismerősével, azok gépkocsiján. Megállapodtak az árban, s június 22-én elindultak a lengyel határ felé (akkoriban még nem kellett ehhez tranzitvízum). A határon azonban nyolc rendőr lépett a kocsihoz, s bilincsbe verték az utasokat. A fogdában töltött harmadik napon a rendőrök közölték, hogy egy postahivatal kirablásával gyanúsítják őket.

A bűncselekmény, amellyel a három férfit vádolták, öt nappal őrizetbe vételük előtt történt egy Kladno melletti faluban. Június 17-én reggel két fegyveres mintegy 4000 dollárnak megfelelő koronát rabolt el a helyi postahivatalból, megsebesítve a pénztárost. A rendőrség arra alapozta az ukránok elleni vádat, hogy néhány nappal a rablás előtt a postahivatalban járt egy gyanúsan viselkedő, erős orosz akcentussal beszélő férfi. A postai alkalmazottak fel is jegyezték gépkocsija rendszámát, majd jelentették az esetet a rendőrségnek. A rablást követően természetesen mindjárt körözést adtak ki, s a rendszáma alapján tartóztatták fel azt az autót, amelyben Petro is utazott. A gépkocsi vezetője igyekezett megmagyarázni a rendőröknek, hogy hat nappal korábban valóban átutazott a szóban forgó falun a barátjával, aki tényleg vásárolt ott bélyeget, de neki magának semmi köze a rabláshoz. Ami Petrót illeti, ő elmondta, hogy a szóban forgó napokban mindvégig a kőfejtőben dolgozott, útitársaival pedig csak az utazás napján ismerkedett meg. A rendőröket azonban nem elégítették ki ezek a vallomások.

Miután a postarablást ketten követték el, a gépkocsivezető másik utasát hamarosan szabadon engedték, ellenük pedig vádat emeltek fegyveres rablás miatt. Az ukrán gyanúsítottak bűnrészességének legfőbb bizonyítéka a három postai alkalmazottal és egy tanúval való szembesítés lett. A négy szemtanú közül kettő egyáltalán nem azonosította a gyanúsítottakat, s annak a kettőnek az egyike is bizonytalan volt, aki felismerni vélte a Ford vezetőjét és Petrót. Ennyi azonban elég is volt a rendőröknek.

A foglyok a prágai vizsgálati fogházba kerültek, más külföldi gyanúsítottak közé, és folytatódott az ügy kivizsgálása. Petro egyre csak bizonygatta, hogy a bűncselekmény elkövetésének időpontjában a helyszíntől 110 kilométernyire dolgozott, amit többen is bizonyíthatnak, szavaira azonban nem reagáltak. Segítséget kért az ukrán követségtől is, ám levelére csak annyit válaszoltak, hogy nem áll módjukban beleavatkozni a vizsgálat menetébe.

A vizsgálat majd egy évig tartott. A bíróság előtt kilencen tanúskodtak Petro mellett, s mindannyian megerősítették, hogy egész nap a munkahelyén tartózkodott. Az egyik cseh lap később azt írta, a bíróság magasról köpött a tanúvallomásokra, amikor elítélte a vádlottat. A kezükben volt egy ukrán, aki ideális bűnöző, mert a kutya sem kel a védelmére.

Amikor jogerőssé vált az ítélet, Petrót átszállították egy Prága melletti szigorított büntetés-végrehajtási intézetbe. A mélyen hívő ukrán, aki mindennap felkereste a börtönkápolnát, olyannyira elütött viselkedésével rabtársaitól, hogy felkeltette Pavel Kocnar börtönlelkész figyelmét. A káplán érdeklődni kezdett Petro ügye iránt, figyelmesen áttanulmányozta a peranyagot, járt a kőfejtőben is, beszélt a munkaadókkal. Meggyőződve róla, hogy Petrót igazságtalanul ítélték el, a pap a sajtóhoz fordult.

Petro Terpaj ügye váratlanul óriási visszhangot keltett Csehországban. Írtak róla a központi lapok, egy népszerű tévécsatorna pedig külön műsort szentelt az ügyének. Még egy bizonyítási kísérletet is elvégeztek a tévések, melyből egyértelműen kiderült, hogy Petro még helikopterrel sem járhatta volna meg az utat a rendelkezésére álló idő alatt munkahelye és a kőfejtő között, azaz 100 százalékos alibije van. Az ártatlanul elítélt férfi védelmére kelt számos egyházi és társadalmi szervezet, valamint a csehországi Helsinki Bizottság is. Levelet írtak Vaclac Klaus államfőnek, kérve, hogy részesítse amnesztiában Terpajt, ám hiába, nem történt semmi. A legtöbben már tisztában voltak vele, hogy Terpaj ártatlan, de túl népszerűtlen dolog lett volna megkegyelmezni egy ukránnak - írta a sajtó.

A sok folyamodványnak és tárgyalásnak csak évek múltán, idén februárban lett foganatja. A bíróság felülvizsgálta Terpaj ügyét, s úgy határozott, hogy harmadára csökkenti büntetését, szabadon bocsátja, és egyben azonnali hatállyal határozatlan időre kitiltja az országból. Amikor Petro elhagyta a börtönt, 500 koronát kapott útravalóul... (Kárpátalja/facts.kiev.ua)