Zene határok nélkül

2007. december 28., 09:00 , 363. szám

Hegyi József a múlt század nyolcvanas éveiben ismert figurája volt a kárpátaljai könnyűzenei életnek a Vídia zenekar alapítójaként. Azután a kilencvenes években úgy hozta a sors, hogy Magyarországra költözött, s ott zenélt tovább rendületlenül, de kötelességének érzi, hogy amennyiben munkája megengedi, részt vegyen a Kárpátaljai Magyar Zenésztalálkozón és Dzsesszfesztiválon.

- Önt minden ideköti a beregi tájhoz...

- Valóban, hiszen Benében születtem, itt nőttem fel, itt tanultam. Később 12 évig a beregszászi zeneiskolában dolgoztam. Itt alapítottam családot, itt született az idősebbik fiam. 1990-ben adódott a lehetőség, hogy Magyarországon vállaljak munkát a feleségemmel együtt. A Borsod megyei Sajószögeden kínáltak számunkra tanári állást egy zeneiskolában, ami a munkahellyel járó lakás miatt nagyon kecsegtető ajánlat volt abban az időben. Úgy döntöttünk, belevágunk. Így esett, hogy részt vettünk az ottani községi zeneiskola létrehozásában, ahol azután megszakítás nélkül 16 éven keresztül dolgoztunk.

- Tanult hangszere a gitár?

- Eredetileg hegedülni, brácsázni tanultam. Amikor azonban a hetvenes évek közepén az első zenekart alakítottuk a diáktársaimmal, éppen basszusgitárosunk nem volt. Ezt a feladatot senki nem akarta vállalni, hát én jelentkeztem, s így 1977 óta játszom ezen a hangszeren is.

- Mit kell tudnunk a nevezetes Vídia zenekarról, amelynek ön is alapító tagja volt?

- A Vídia tánczenekar még 1987-ben alakult meg a Beregszászban az úgynevezett Geológus kultúrházban. Az együttes neve is ebből a körülményből fakad, hiszen vídia annak a kemény fémötvözetnek a neve, amelyből a fúrófejeket készítik. A kilencvenes években azután velünk együtt fokozatosan a zenekar is átköltözött Magyarországra. Három zenekari tagunk éveken keresztül ingázott a hétvégi magyarországi rendezvényekre és vissza, végül ők is áttelepültek.

- Műfajilag milyen zene áll önhöz a legközelebb?

- Nagyon szerettem a klasszikus zenét, amit eredetileg tanultam. Játszottam szimfonikus zenekarokban is, és sokáig úgy képzeltem, hogy az lesz az életpályám. Ami a tánczenét illeti, azon belül nemigen teszek különbséget. Úgy szoktam meghatározni, hogy együttesünk a 20. század hallgatható és táncolható zenéjét játssza. Olyan dalokat adunk elő, amelyeket mindenki szívesen meghallgat, mert kellemesek és szépek, s amelyekre az emberek eljárhatják kedvenc táncaikat a lassú keringőtől és szambától egészen a rock and rollig és a diszkótáncig. Ahogyan azt valamikor egy öreg derceni bácsi mondta még jó húsz évvel ezelőtt: "Fiam, hát tudom én, hogy mi az a Vídia: a Vídia mindent vág." Igyekszünk ehhez tartani magunkat. Nyilván olyan zenéket játszunk, amelyek kicsit kommerszek, de hiszen amikor az emberek minket hallgatnak, szórakozni szeretnének. Nem koncertek ezek, hanem táncmulatságok, esküvők vagy ehhez hasonló rendezvények.

- Együttesük mindazonáltal még külföldre is eljutott.

- Tavaly adódott a lehetőség, amikor munkaszerződést ajánlottak egy kanári-szigeteki vendéglátó ipari egységben. Életemben nem léptem át a nyugati határt Magyarországon. Most azonban mindjárt 5000 kilométert utaztam délnyugatra. 2006 októberétől 2007 májusáig dolgoztunk odakint a feleségemmel együtt, aki a zenekar énekese. Mire hazaérkeztünk, a magyarországi változások miatt a sajószögedi zeneiskola korábbi hét főállású dolgozójából mindössze egy maradt, így azután a zenekar lett a főállásunk.

- Nyilván bőségesen van összehasonlítási alapjuk arra vonatkozólag, milyen zenét szeretnek a magyarok, s a kanári-szigeteki nemzetközi üdülőközönség.

- Már kiutazásunk előtt sejtettem, ami azután a helyszínen be is igazolódott, hogy az emberek mindenütt egyformák. Nem számít, hogy német, angol vagy magyar turistákról van szó, amikor az emberek elmennek egy ilyen üdülőhelyre a barátnőjükkel vagy a feleségükkel, szeretnének kikapcsolódni, szórakozni. Nyilván külföldön a magyar nyelvű dalokat kihagytuk a műsorunkból, csak akkor játszottunk el egy-egy magyar dalt gesztusként, ha tudtuk, hogy magyar vendég is van. Egyébként a repertoárunk angol része változatlan maradt, csupán néhány spanyol számmal kellett kiegészíteni azt, hiszen spanyol nyelvterületen voltunk, s néhány német számot is betanultunk a sok német turista miatt. Műfajilag azonban semmilyen változást nem jelentett az új közeg.

- Idén is eljött a kárpátaljai zenésztalálkozóra, ami azt jelenti, hogy valami változatlanul vonzza haza. Mi az?

- Az elmúlt évek során sokszor meghívták együttesünket a zenésztalálkozókra. Korábban sokáig csak azért nem jöttünk el, mert "kevéssé komfortosnak" ítéltük meg a határátkelést. Azután 2005 szeptemberében nekiduráltuk magunkat, s végre sikerült átjönnie a zenekarnak a zenésztalálkozóra. Igazán jó hangulatú kétórás koncertet adtunk a beregszászi főtéren, ami kedves emlékünk. Ami személyesen engem illet, eddigi életem nagyobbik részét itt éltem le, amit nem lehet elfelejteni.

pszv