A Rétfalvy István Fortissimo Sextett Band

Magyar közművelődés Kárpátalján

Halász László azoknak a sokat megért veterán kultúrosoknak és zenészeknek az egyike, akik a legnehezebb időkben is kitartottak a hivatásuk mellett, s most, hogy talán valamivel kedvezőbb idők járnak a közművelődés ügyére, a kultúrára, igyekeznek újrakezdeni a munkát, amihez nem elég a pénz, kell a lelkesedés is. A december végi XIII. Kárpátaljai Magyar Zenésztalálkozó és Dzsesszfesztivál alkalmával elsősorban a Mezővári Művészeti Iskola bázisán megalakult új zenekarról, a Rétfalvy István Fortissimo Sextett Bandről kérdeztük Halász Lászlót.

– Lassan három évtizede, hogy a közművelődés terén dolgozik...

– Valóban, immár huszonhét éve vagyok a szakmában, azaz akkor kezdtem el a pályafutásomat művelődési dolgozóként. Korábban befejeztem a huszti közművelődési szakközépiskolát, majd a rovnói főiskolán szereztem diplomát szervezés és fúvós szakon. Lassan 27 éve dolgozom a mezővári művelődési ház igazgatójaként és öt éve a helyi művészeti iskola helyettes igazgatójaként is tevékenykedem.

– Honnan jött az ötlet, hogy Mezőváriban fúvószenekart alakítson?

– Leginkább slágerzenekarnak nevezném az együttesünket. Az ötlet egyébként onnan származik, hogy valamikor szegény tanárunk, Rétfalvy István – aki sajnos már nincs közöttünk – gyerekkorunkban szintén együttest alakított a faluban. Mi, egykori tanítványai most ezzel a zenekarral szeretnénk tisztelegni az emléke előtt. Ezért alakult meg három évvel ezelőtt az együttes, amelynek a teljes neve Rétfalvy István Fortissimo Sextett Band. Nagy örömünkre elmondhatjuk, hogy komoly sikereket értünk el, hiszen megkaptuk a népi együttes címet. Igyekszünk összegyűjteni a szűkebb régió tehetséges fúvósait. A zenekarunkban játszik Rétfalvy tanár úr fia, Rétfalvy Zsolt is, aki az együttes tulajdonképpeni vezetője. Örömmel csináljuk, örömmel zenélünk.

– Milyen zenét játszanak?

– Külföldi és magyar slágerek átdolgozásaiból alakítottuk ki a repertoárunkat, egyszóval slágerzenét játszunk.

– Önhöz személy szerint mi áll a legközelebb?

– A romantikus zenét említhetném talán, de az az igazság, hogy mindenevők vagyunk. Minden zenét szeretünk elővenni időnként, amibe akár még a Monti- csárdás is belefér.

– Hány tagú a zenekar?

– Létszámunk változó, mivel igyekszünk minél több zenészt magunkhoz csábítani. Először hatan kezdtük a muzsikálást, s az együttes nevében azóta is megmaradt az erre utaló sextett kifejezés. Napjainkban azonban már általában 10-12-en játszunk együtt, zeneiskolai tanárok és diákok vegyesen.

– Hol talál manapság játéklehetőséget egy olyan együttes, mint az önöké?

– Valójában nagyon is sokfelé. Tulajdonképpen azt kell, hogy mondjam, időnként nehéz eleget tennünk minden felkérésnek. Megfordultunk például a Komló város fennállásának 900. évfordulójára rendezett ünnepségeken, s játszottunk már Győr-Moson-Sopron megyében is. Március 1-jére Cserkassziba van meghívásunk, ahol a város nagyszabású ünnepséget szervez, május elején pedig Odesszába vagyunk hivatalosak.

– Milyen a fogadtatásuk szűkebb környezetükben, azaz Mezőváriban, s a Beregszászi járásban?

– Meg kell vallanom, időnként úgy érzem, mi vagyunk a hab a tortán. Az efféle együttesek ugyanis, mint a mienk, az elmúlt években a feledésbe merültek, ma már gyakorlatilag nincsenek is. Ebből következőleg rengeteg a meghívásunk itt helyben is, és mindenütt nagy szeretettel fogadnak bennünket. Úgy tűnik, mégiscsak nagy szükség van arra a fajta zenére, amelyet mi játszunk.

– Egy ekkora zenekar fenntartásához azért anyagiakra is szükség van. Hogyan lehet előteremteni a kiadások fedezetét napjainkban?

– Legfőbbképpen mi, az együttes tagjai vagyunk a szponzorok, mert szívügyünk ez a dolog. Támogatónk Bárány József, a művészeti iskola igazgatója is, hiszen az iskolában próbál a zenekar. Készek vagyunk áldozni azért, hogy a zenekar fennmaradhasson.

pszv