Gajdos Olga: Lett magyar óvodánk, magyar könyvtárunk, képviseletünk

1989-től a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének elnöke

Munkácson a napokban ünnepli születésnapját Gajdos Olga, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Munkácsi Alapszervezetének elnöke, városi tanácsi képviselő, aki immár több mint másfél évtizede dolgozik lankadatlanul a helyi magyar közösség felvirágoztatásáért.

- Ön tősgyökeres munkácsi?

- Igen. Munkácson születtem, itt jártam iskolába, majd elvégeztem a helyi tanítóképzőt. Egész életemet ebben a városban éltem le: hosszú ideig tanítottam, később óvodában helyezkedtem el, s annak voltam a vezetője egészen nyugdíjazásomig. Még édesapám, Szidor László szerettette meg velem ezt a várost, ő tanította meg észrevenni szépségeit, értékeit. Szerintem Munkács gyönyörű város, amely múltjával és jelenével is példa lehet.

- Ide köti a családja is...

- Valóban. Büszke vagyok arra, hogy igen összetartó, megértő, egymást segítő família hírében állunk. Külön örülök annak, hogy férjem, három felnőtt fiam, menyeim és unokáim egyaránt segítségemre vannak a munkában.

- Márpedig a rendszerváltás óta Olga néninek bőven kínálkozott alkalma tenni a városért, a helyi magyar közösségért...

- Tény, hogy a rendszerváltáskor részt vettem a KMKSZ helyi szervezetének megalakításában, s a kezdetektől, azaz 1989-től mostanáig a munkácsi alapszervezet elnökeként dolgozom. Már az alapszervezet megalakulásának évében megnyitottuk a helyi magyar óvodát. Mindjárt kérvényeztük azt is, hogy engedélyezzék a magyar könyvtár megnyitását, illetve bocsássanak a rendelkezésünkre ehhez egy megfelelő helyiséget, s a városi tanács eleget tett a kérésünknek. Sok évi munkánknak és az anyaországi támogatásnak köszönhetően sikerült teljesen berendezni a könyvtárat, amelyben jelenleg több mint 26 ezer könyv várja az olvasókat. A könyvtár épületét 2003-ban sikerült megvásárolnia a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének, ami egyfajta biztonságot nyújt a jövőre nézve. Ugyanakkor az intézmény fenntartása továbbra is állandó gondot jelent a számunkra. Az volna az ideális, ha a működtetéssel összefüggő kiadásokat a város költségvetése finanszírozná. Önkormányzati képviselőként sokat kilincseltem ezért, ám a törvények nem teszik lehetővé a városi finanszírozást, mivel a könyvtár a KMKSZ tulajdonában van. Nálunk egyébként nem csak olvasni lehet a könyvtárban. Rendszeresen szervezünk és befogadunk egyéb kulturális rendezvényeket is. Valóságos magyar központtá vált ez az intézmény a város szívében, ahová bármikor, szinte bármilyen ügyben bizalommal fordulhatnak a munkácsi magyarok.

- A hírek szerint közmondásosan jó a kapcsolata a helyi magyar közösségnek a város vezetésével...

- Valóban kitűnő a kapcsolatunk a várossal. A rendszerváltás óta hivatalban lévő polgármesterek általában kivétel nélkül támogatták kezdeményezéseinket, de legalábbis nem ellenezték azokat. Néha nem volt ugyan egyszerű megállapodásra jutni, végül azonban minden célunkat sikerült elérni, nem volt olyan eset, hogy mereven elutasították volna a kezdeményezéseinket. Kapcsolataink fejlődésére jellemző, hogy amikor tavaly ismeretlenek immár harmadik alkalommal törték össze az 1848-49-es szabadságharc podheringi emlékművének márványtábláját, a város magára vállalta a tábla cseréjét, hogy március 15-én már a megújult emlékműnél tudjunk ünnepelni.

- Mit tartana a legfontosabbnak a jövőre nézve?

- A legfontosabb Munkács magyarsága számára ebben a pillanatban a magyar iskola felújításának befejezése, hiszen ez a helyi magyar közösség jövőjének alapja és záloga. Kívülről már megtörtént a rekonstrukció, most a belső munkálatokat kellene elvégezni.

- Visszatekintve az elmúlt másfél évtizedre, mire a legbüszkébb?

- Azt hiszem, joggal lehetek büszke arra, hogy - mint azt már említettem - Kárpátalján elsőként indítottunk magyar óvodát, hogy kizárólag magyar nyelven folyik a tanítás a magyar iskolában, hogy megnyitottuk a saját magyar könyvtárunkat. De legalább ennyire fontos az is, hogy a munkácsi várban végre felavathattuk Zrínyi Ilona és a kis Rákóczi Ferenc szobrát. A szobor méltó helyre került, s valóságos zarándokhellyé vált nemcsak a helyi magyarság, de a városba érkező nagyszámú turista számára is.

szcs