"Néha kiülök a kapuba"

Nagyon sok ember kényszerül arra, hogy család nélkül, egyedül töltse a mindennapjait, így az élet nehézségei hatványozva hárulnak rájuk. S a nehézségek bizony nem csak anyagi természetűek...

Az egyedülállók egyik legnépesebb csoportját azok alkotják, akik elvesztették a házastársukat. Legtöbben idős, nyugdíjas emberek ők, s ha gyermekeik is távol élnek tőlük, bizony nem könnyű. "A feleségemet már tíz éve eltemettem - mondja a nyugdíjas Imre -, a gyerekeim messze repültek a szülői háztól, így nem maradt senkim a közelemben. Nyugdíjból élek, ami nem sok, de öregesen megvagyok belőle. Nem költök túl sokat, a havi kiadásom egy részét (kb. a felét) a különféle élelmiszerek beszerzésére költöm, a másikat a kommunális számlák rendezésére. Szerencsére a háztáji kis gazdaságomban sokféle élelmiszert megtermelek, ezzel töltöm a mindennapjaimat, így zöldségfélére és gyümölcsre nem kell költenem. Öregesen felnevelek egy malackát is minden évben, annak a húsa kitart egész évben, sőt, ha gyerekeim meglátogatnak, még nekik is tudok adni egy kis kóstolót. Ruhára sem nagyon költök, szórakozni nem járok, de a templomba mindig elmegyek. Néha kiülök a kapuba, s az arra járókkal vagy a szomszédokkal megbeszéljük az élet dolgait, az pedig ingyen van. A saját temetésemen kívül nem gyűjtök semmire, arra elkülönítettem egy kis összeget, abból a hozzátartozóim majd méltóképpen eltemethetnek."

Sajnos vannak olyan emberek is, akik még fiatalabb korukban maradtak egyedül. Ilyen az özvegy Anna: "Már több éve élek egyedül, miután elvesztettem a férjemet. Gyerekem nincs, mert a párommal főleg a munkára koncentráltunk, s amikorra megteremtettük a kellő egzisztenciát, már "kifutottunk" az időből... Most egyedül vagyok egy háromszobás lakásban. Még dolgozom, elég szépen keresek. Mivel városban élek, ráadásul tömbházban, a kiadásaim jelentős részét a különféle kommunális számlák kifizetése jelenti, no meg a konyha. Ősszel nagyobb mennyiségben vásárolok zöldséget, gyümölcsöt. Így olcsóbban tudom megvásárolni, mint ha apránként venném meg télen, amikor az ilyesminek felmegy az ára. Minden hónapban félreteszek egy keveset vésztartaléknak, hiszen nem tudni a mai világban, hogy mikor éri baj az embert. A többit főleg szórakozásra és ruházkodásra költöm, de ha valamilyen nagyobb dolgot szeretnék megvásárolni, vagy valamit meg kell csináltatni a lakásban, akkor kevesebb jut erre a célra. Olykor a barátnőimmel elmegyünk kávézni vagy közösen "piacolni", esetleg megnézünk egy színházi előadást. Szeretném kiélvezni az életet, ezért ami megtetszik, azt megveszem, mert nincs más, akire költhetnék..."

Fokozottan hátrányos helyzetűek azok az egyedülállók, akik valamilyen betegség folytán rokkantnyugdíjra szorulnak. Mária csípőficama miatt gyerekkorától rokkant. "Amikor a szüleim meghaltak, egyedül maradtam. Nem mentem férjhez, mert ugyan kinek kellene egy beteg ember! A rokkantnyugdíjamból élek, meglehetősen nehezen. Nagyon meg kell néznem, hogy mire költöm el, mert más jövedelem nincs. Csak a legszükségesebbekre költök, de néha előfordul, hogy nem elég egy hónapra. Még az a szerencsém, hogy az utcában lévő magánábécé tulajdonosa hajlandó nekem kontóra adni a szükséges dolgokat, amit a következő hónapban kiegyenlítek. Előfordult már, hogy több hónapon keresztül görgettem magam előtt az ilyesfajta tartozást... A kommunális számlák kifizetésénél, az állapotom miatt, kedvezményeket kapok, az az első, amit befizetek minden hónapban, mert ha kenyéren és vízen kellene élnem, azt kibírnám, de gáz, villany és víz nélkül nem... A ruházkodással szerencsém van, mert a környékbeli katolikus egyház juttat nekem néhány darabot. A legrosszabb az, hogy nincs semmilyen segítségem, mindent egyedül kell megoldanom..."

Egy külön csoportot képeznek az egyedülállók között az olyan fiatal pályakezdők, akiknek még nem volt ideje vagy lehetősége családot alapítani, de a szülői házat már elhagyták, hogy a saját lábukon állva érjenek el valamit az életben. Ilyen fiatal András is. "Eddig a saját család még nem fért bele az életembe - meséli. - Két éve dolgozom, a fizetésből tartom el magam, ebből fizetem az albérletemet, valamint ruházkodom. Ha jól gazdálkodom, akkor havonta sikerül megtakarítani egy kis pénzt, mert természetesen nem tettem le a későbbi családalapításról, de addig kell egy saját lakás. Keveset költhetek szórakozásra, mert különben nem tudok takarékoskodni, így választanom kell: vagy gyűjtögetek, vagy bulizom."

A fentiekből is kitűnik, hogy az a megállapítás, miszerint az élet nehéz, az egyedülállókra hatványozottan igaz. Vannak, akik már - talán végérvényesen - magukra maradtak, s vannak, akik még egyedülállók, de terveikben szerepel a társkeresés, családalapítás. Mindannyiukra vonatkozik, hogy a mindennapi gondok, az anyagiak terhe nagyobb súllyal nehezedik azokra, akiknek azokat nincs kivel megosztani.

snicer