Kovács Sándor: Máramarosi bércek között

2008. február 15., 09:00 , 370. szám

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola magyar tanszéki csoportjának szervezésében a főiskola könyvtárában február 5-én bemutatásra került Kovács Sándor Máramarosi bércek között c. könyve, mely tavaly Budapesten, a Romanika Kiadó gondozásában jelent meg a honfoglalás 1111. évfordulója tiszteletére. A bemutatót a szerző fotóiból készült kiállítás egészítette ki.

A szerzőt és a nagyszámú hallgatóságot Beregszászi Anikó főiskolai előadó, a rendezvény főszervezője köszöntötte, majd Kovács Sándor mutatta be könyvét. Mint elmondta, munkája megalkotásánál az a gondolat vezette, hogy bemutassa a történelmi Máramaros vármegyét, melyet mint földrajzi tájegységet nagyon sokan a mai Románia területére helyeznek. Ez azonban nem felel meg a valóságnak: Máramaros legnagyobb része ugyanis a mai Kárpátalja alkotó része, megyénk 46 százalékát teszi ki. A vármegye egykori 10 járásából mindössze három tartozik Romániához, 5 viszont Kárpátaljához, kettőt pedig megosztott az ukrán-román országhatár. A szerző bemutatta a Máramaros egészét ábrázoló, Trianon előtti térképet, majd taglalta a békeszerződés következtében a környező országokhoz került földek helyzetét. Máramaros egykori "fővárosa", Máramarossziget eredetileg ugyan a Csehszlovákiának ítélt Kárpátaljához került, de végül a csehek Romániával kötött barátsági szerződései következtében a kisantant-szomszédnak adták át.

A könyv bemutatja az összefüggő völgyeket és a hegyhátakhoz tartozó részeket, melyhez a szerző határvonalnak a Nagyág vonalát vette nyugat felé.

A könyv tizenegy fejezetből áll, mely a jelentősebb települések és földrajzi pontok térségét tárgyalja, bemutatva történelmi múltjukat és jelenüket. Érdekes részleteket tudhatunk meg a Fehér-Tisza völgyében élők egykori fő mesterségéről, a tutajozásról, valamint a II. világháború eseményeihez kapcsolódó Árpád-vonalról; a Fekete-Tisza völgyében elterülő Kőrösmezőről és környékéről, az itt található fatemplomokról. Rahó és környéke kapcsán olvashatunk Európa középéről, kalandozhatunk a Kaszó folyó völgyében. Megismerkedhetünk Gyertyánliget, valamint az egykori vasgyár és fürdő történetével, Nagybocskóval, az egykori Klotild-vegyigyárral és az Apsa folyócska vidékével. Taglalja a szerző az aknaszlatinai sóbányászat történetét és jelenét, a Tarac folyó völgyében képzeletben bejárhatjuk a folyó jobb partját, ill. a juhászat egyik fellegvárát, Dombót és környékét. Az olvasó megismerkedhet a német telepesek történelmével, Királymező (Königsfeld) településsel, valamint egy kevésbé tárgyalt történelmi momentummal, a lengyel légiók egykori itteni működésével. A fennmaradó fejezetekben Técső és Huszt környéke, a Talabor folyó és a Nagyág völgye kerül bemutatásra.

Néhány érdekesség ízelítőül a fejezetek tartalmából. Pl. kevésbé ismert tény, hogy a Pop Iván-havason 1939-ben angol segítséggel a lengyelek modern obszervatóriumot építettek, mely a háború következtében már nem láthatta el feladatát, bár hadi célokra igénybe vették: a magyar honvédség egyik legfontosabb légi megfigyelőállása működött itt. Az Asztag-hegy kapcsán megtudhatjuk, hogy itt volt valaha a magyar-lengyel-román hármashatár, melynek magyar címertábláját a szerzőnek egy kőrösmezői magángyűjteményben sikerült felkutatnia. Az egyik legérdekesebb részt a Trianon előtti vízerőművek megépítésének története képezi. Az 1910-es években Máramarosban 49 vízierőmű megépítését tervezték el 225 millió pengős beruházással. Ha ez megvalósult volna, összesen 300 millió m3 befogadóképességű víztározórendszer jött volna létre, mely nagyban segített volna az árvizek megakadályozásában. A háború azonban közbeszólt. Kárpátalja 1939-es visszacsatolását követően még az év májusában megkezdődött egy-egy erőmű építése a Tarac folyón, valamint a Talabor és a Nagyág találkozásánál. Az első erőműből a második világégés miatt nem lett semmi, a második azonban elkészült és még ma is működik. Igaz, hogy mindez már a szovjethatalom égisze alatt történt, mely folytatta és megvalósította a magyar terveket, hadifoglyokkal végeztetve a munkálatokat. A vízerőmű turbinájának külön érdekessége, hogy a szokványos működési elvtől eltérően nem a felülről rázúduló víz hajtja, hanem a különleges építés folytán ez alulról történik, ami által az objektum működésének zaja - lévén hogy katonai feladatokra szánták - nem hallatszik. Az itt megvalósult munka unikálisnak számít, a világon csak néhány példa van ilyen megoldásra.

Az itt említettek csak néhány kiragadott példa abból az értékes anyagból, mely az olvasóra vár. A könyv jóval több, mint egy szokványos útikönyv: helytörténeti, néprajzi szempontból is értékessé, lebilincselő olvasmánnyá teszik azok a mondák, legendák, melyeket a szerző gyűjtött, főleg a helyi ruszinság körében. A 344 oldalas, gazdag történelmi és földrajzi ismereteket nyújtó művet közel 500 színes, ill. archív fotó, valamint 14, a településeket, történelmi emlékeket, földrajzi és domborzati viszonyokat részletesen ábrázoló térképszelvény egészíti ki. Bátran forgathatja földrajzot és történelmet kedvelő, szülőföldje szépségei, értékei iránt érdeklődő olvasó egyaránt, mindenki találhat benne kedvére valót.

-halász-