A "legősibb mesterség"

Papnők, hetérák, örömlányok

Az emberi test áruba bocsátása, vagyis a prostitúció "ősi" szakma, melyet szokások, nemzetek, kultúrák és persze a gazdaság alakítottak az idők folyamán. Ez természetesen fordítva is igaz (volt): a mesterség az ókortól a legújabb korig folyamatosan "virágzott", nemegyszer alakította a pénzügyeket, a politikai helyzetet, államférfiak életét stb. És bár a különböző államrendszerek megpróbálták korlátozni, illetve teljesen betiltani, a prostitúció - ha a kulisszák mögött is - mindig zajlott és zajlik.

Az ókorban a prostitúció szorosan összeforrt a mitológiával és a vallással. Mezopotámia nagy uralkodója, Hammurapi törvényei között szerepel egy olyan rendelet, mely szerint életében egyszer minden fiatalasszony kötelessége a templom falain belül "odaadni magát" egy idegennek, s az ebből befolyó pénzt a templom javára köteles felajánlani.

Az antik Rómában és Görögországban a Kis-Ázsiából és Észak-Afrikából átvett templomi prostitúció terjedt el. Időszámításunk előtt pedig 594-ben Szolón létrehozta Athén első bordélyházát, és az itt tevékenykedő kéjhölgyek, a hetérák széles körű tájékozottságuk, műveltségük és finom modoruk révén Athén előkelőségei közé tartoztak. Az évszázadok során aztán hol könyörtelenebb tiltás, hol "lazább" szabályozás közepette, de töretlenül "űzték" tovább az ősi ipart.

A XX. század viharos eseményei sem söpörték el a prostitúciót, sőt. Az első világháborúban a frontokon is alakítottak ki bordélyházakat. A világégés éveiben a gazdasági nehézségek miatt rohamosan terjedt a prostitúció, és gyarapodott a titkos prostituáltak száma is, s hasonló volt a helyzet a második világégés alatt is.

A háborút követően az 50-es években a kommunista Magyarországon betiltották a prostitúció intézményét, és aláírták a New York-i egyezményt, amely az emberkereskedelem és a prostitúció ellen irányult. Teljes visszaszorítása azonban soha nem valósult meg. Az 1970-es években az idegenforgalom felvirágzásával a prostituáltak száma is egyre nőtt, ami a rendszerváltást követően menő üzletággá vált. Az 1980-as évek elején megnyíltak az úgynevezett "masszázsszalonok", ahol köztudottan üzletszerű kéjelgés folyt. Időközben különböző rendelkezések hatására az "ősi mesterség" kiszorult a települések perifériájára, az útszélekre és parkolókba.

A ma emberének szemében a prostitúció nem számít tabunak, és társadalmilag megtűrt intézménnyé vált. Magyarországon a hatályos törvények szerint - bizonyos megszorításokkal - legális tevékenységnek számít.

A cári Oroszországban a prostitúció hasonlóan működött Európa más országaihoz: nyilvános és titkos formája egyaránt létezett. A forradalmat és a Szovjetunió megalakulását követően azonban változott a kép. Az állam arra ösztökélte a nőket, hogy vegyenek részt a termelésben, az iparban és a mezőgazdaságban is. Ez azt eredményezte, hogy az addig prostituáltként tevékenykedők nagy része gyárakban, kolhozokban helyezkedett el. A sztálinista állam "hivatalosan" amúgy sem nézett jó szemmel a kéjelgőkre, így ezek többségét összeszedték és börtönbe vagy a Gulagra küldték kényszermunkára. A prostitúció ennek ellenére természetesen titokban tovább zajlott.

Kárpátaljának a Szovjetunióhoz történt 1945-ös csatolását követően ide is kiterjedtek a szovjet törvények. A prostitúció az új területeken is szigorúan tilos lett. Azonban - amit nem mondtak ki soha nyíltan, bár mindenki tudta, hogy létezik - a magas beosztású pártfunkcionáriusok, de még az átlagpolgárok is sokszor igénybe vettek ilyen hölgyeket. A kapcsolatfelvételben nagyon fontos volt a titoktartás. "Az ismeretség megkötése" a legtöbb esetben kávézókban, ún. restikben történt, ahol a pár - hogy elkerülje a nyilvánosság figyelmét - némely esetben érdekes módon kommunikált. Az elfogyasztani kívánt italhoz alátétként mellékelt szalvétához egy cédula került, amelyre a hölgy felírta az aktus árát. A partner fejbólintással jelezte, megköttetett-e az üzlet vagy pedig nem. Az igénytelenebb hölgyek már 20-25 rubelért vagy még olcsóbban is nyújtottak szolgáltatást, az igényesebbeknél természetesen jóval magasabb volt a tarifa, s némelyik még ebéd- és vacsorameghíváshoz is kötötte a "kapcsolatot".

Az együttlétek helyszínei is változóak voltak, legtöbbször lakás vagy a természet, de sokan éltek a korszakban nagy divatnak számító "dácsák" nyújtotta lehetőségekkel. Legendák szólnak egykori magas rangú politikusok kényes dolgairól a huszti járási Saján üdülőközpont körüli erdős-hegyes részen fekvő dácsás negyedben.

Míg a szovjet érában büntetendő cselekménynek számított, ha valaki pénzért árulta a szerelmet, addig a rendszerváltást követően az ukrán Büntetőtörvénykönyvből (Btk.) törölték ezt a passzust. Ma saját testük áruba bocsátásáért legfeljebb pénzbírsággal lehet büntetni a vétkeseket.

Fischer Zsolt