2008. március 14.

A mai vasárnapon a római katolikus egyház virágvasárnapot ünnepel.

Ezen a napon vonult be Jézus Jeruzsálembe, ahol az ujjongó sokaság úgy várta Jézust, mint egy királyt. Pálmaágakat és sokan saját ruhájukat terítették le a bevonuló Jézus elé, aki valóban győztesként vonul be Jeruzsálembe. Gondoljuk végig, mennyi betegségből gyógyított meg embereket, sőt még a halottat is feltámasztotta: valóban győzött a világ betegsége felett, legyen az testi vagy lelki eredetű.

A mai ünnep örömünnepként kezdődik és fájdalmassá, szomorúvá lesz. A passió, amely szintén a mai liturgia fontos része, Krisztus szenvedését eleveníti fel. Az érzelmek ennyire váltakoznak, ahogy az életünk is sokszor így változik. Egyik percben még örülünk, boldogok vagyunk, később szomorúak, gyászosak. Ki gondolta, hogy annak, aki annyi jót tett az emberekkel, annyira szeretett minket, most mégis szenvednie kell. Nagyhéten arra emlékezünk, hogy aki dicsőségesen bevonult Jeruzsálembe, a szenvedés keresztútját járja majd.

Mi, keresztények tudjuk, hogy nagypéntekkel nem fejeződött be minden, hitünk láttatja a feltámadást, amely újra és újra reményt és örömet ad.

Engedjük Jézust közelebb magunkhoz, tisztuljunk meg lélekben, hogy a szenvedéseinkben, kereszthordozásainkban segíteni tudjon, így észrevegyük életünk értelmét.

Rácz István,