Az ideológiai hadszíntéren a helyzet változatlan

Belpolitika

2008. április 25., 10:00 , 380. szám

A Bakancsos-affér ürügyet szolgáltatott az UMDSZ-pártlapnak, a zöld KISZó-nak egy kis ideológiai offenzívára. Mivel állóháború van, sem ebből, sem az ellentámadásból nem lesz áttörés, ahogy a Nyugaton a helyzet változatlan c. mű is az állóháború rengeteg erőfeszítéséről szól, amelyek azonban nem hozzák meg a győzelmet. Az első világháború persze mégis eldőlt, igaz, az Egyesült Államok hadba lépésével, vagyis egy külső erő beleszólásával. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy olyan is volt, aki nem bírta a megpróbáltatást és kiesett a versenyből, mint Oroszország.

Az ideológiai lövészárokharcokat tehát bírni kell akkor is, ha nem lehet tőlük döntő fordulatot várni. A tét itt ugyanis a szavazók elkötelezettsége, ami viszont a jelenlegi viszonyok között szinte befolyásolhatatlan. Bármi történik, mindkét fél a maga szája íze szerint fogja fel és értelmezi a tényeket. Még a legegyértelműbbeket is.

A legjobb példa a strasbourgi döntés. 2002 óta a KMKSZ-esek meg vannak győződve arról, hogy a magyarul beszélő szocdemek akkor csalással szereztek parlamenti mandátumot. Azok pedig saját diadalukként, a KMKSZ-nek az ő igazukat igazoló vereségeként fogják fel ugyanazt az eseményt. Mindkét fél elfogult a másikkal szemben. Csakhogy itt most egy kívülálló, semmiféle elfogultsággal, megvesztegethetőséggel, hozzá nem értéssel vádolható, senki által meg nem kérdőjelezett tekintélyű testület az Európai Emberjogi Bíróság foglalt egyértelműen állást. Az UMDSZ-es ideológusok azóta ráolvasással küzdenek az ellenséges tény ellen minden lehetséges és lehetetlen alkalommal elismételve: igenis a KMKSZ bukott 2002-ben.

Az álláspontok megmerevedése és a szemben álló felek saját igazságainak ismételgetése-variálása mégis jó arra, hogy fontos kérdésekben is egyértelművé váljon, mi között kell választani azoknak a magyaroknak, akik képesek önállóan dönteni.

A magyar felsőoktatás kérdésében most egyértelműbb álláspontot fogalmazott meg az ellenszervezet név nélkül író főideológusa. Egyértelműen leírja, hogy az Ungvári Nemzeti Egyetemre kell költeni a magyarországi támogatásokat a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola helyett, merthogy az utóbbiból élnek a KMKSZ-es vezérek.

Valóban, nem lehet egyetlen UMDSZ-es vezért sem azzal vádolni, hogy felsőoktatási tanári munkával keresné a kenyerét, valóban nem tanít Gajdos mérnöki ismereteket az UNE-n, sem Dupka magyar irodalmat.

Pedig ez nem is lenne olyan rossz, hiszen az UNE tanári karában illene, hogy a magyar nemzetiségű tanárok aránya elérje a 12%-ot, akárcsak a diákok között a fizetetlen és a fizetett helyeken egyaránt. De hol vagyunk ettől?

Ukrajna ebben a tekintetben megörökölte a SZU magyarellenes politikáját. A csárdást nem veszik tőlünk rossz néven, de hogy magyarokat képezzenek és juttassanak pozícióba, azt már nem. Kivéve néhányat, akiből jó magyarul beszélő kommunista, szocdem, szocialista, nasaukrajinás lehet. Akik majd a magyar állam pénzeit becsatornázzák az ukrán oktatásba, hálából és megerősítésként a ki nem képezett jogászokért, orvosokért, közgazdászokért. A magyar vidéken egy szót magyarul nem beszélő rendőrökért, csinovnyikokért, minden rendű és rangú kinevezett kisfőnökökért.

A felsőoktatásnak szánt magyarországi támogatások ügyében előadott szokatlan nyíltságú álláspont azonban csak melléktéma a fő és a régóta kifejtett kifogáshoz képest, ez pedig a KMKSZ összeférhetetlen konfrontatív politikája, ami ellen most állítólag a tagság is elkezdett lázadozni.

A kárpátaljai magyarság elnyomásban élő kisebbség. Akár magyar felvételizésről, akár Tiszamelléki járásról, akár tankerületről, akár a számarányunk javításáról legyen szó a nomenklatúrában, a hatalom érdekeit kell sértenünk, ha előre akarunk lépni. Azok pedig mindent megtesznek ellenünk, legelőször is megpróbálják semlegesíteni a politikai érdekvédelmet, vagyis a KMKSZ-t.

Politikai érdekvédelem pedig nem lehetséges másként, csak úgy, ha célokat fogalmazunk meg és ellenfeleknek tekintjük, akik ebben akadályoznak minket. Ha erről lemondunk, akkor politikai öngyilkosságot követünk el, nyilatkozunk arról, hogy 1100 évnyi küzdelem és áldozat után a mi nemzedékünk elfogadja a szolgaságot a békesség kedvéért.

Ahogy a 2006-2007-es választások megmutatták, ez lehet a magyar etnikum többségi álláspontja. A KMKSZ-nek azonban a nemzetnek kell elkötelezettnek lennie, nem a lakosságnak. Nem együtt kell hajladoznia az igencsak váltakozó irányú ukrajnai és magyarországi széljárásokkal, hanem rendíthetetlennek lenni a kárpátaljai magyar nemzetszilánk megmaradásának ügyeiben.

Ez a rendíthetetlenség azzal jár, hogy ritkán van oldalszelünk, gyakrabban szembe kapjuk, és egyszer sem volt igazi hátszelünk. Nem könnyű állhatalosnak lenni ilyen körülmények között. Van, aki nem bírja és szellemileg-jellemileg belerokkan. Az UMDSZ-es lövészárokban nyüzsgés támadt, mert egy harcosunk kiesett. Áttörni azonban most sem fognak.

Kovács Miklós