Kóbor kutya - kutya-baj!

2008. május 9., 10:00 , 382. szám

Szinte minden kárpátaljai háztartásban található néhány fajtiszta vagy keverék, kicsi vagy nagy termetű házőrző eb. Nincs is ezzel semmi gond egészen addig, amíg valamilyen okból a gazda helyzete megváltozik, ezért kénytelen megválni az addigi házi kedvenctől. Ettől kezdve pedig a kutya elvadult, bandázó kóbor eb lesz. Arról kérdeztük olvasóinkat, milyen problémákat okoznak a kitett, kóbor kutyák a falvakban, városokban.

András (Beregszász): Felháborító, ami ma a kóbor ebek miatt tapasztalható a városban. Én szeretem a négylábúakat, nekem is van otthon kettő, de amit a városban látok, az már több a soknál. A városi piac környéke tele van napozó, vakaródzó vagy kukázó kóbor kutyával, s ez nem nagyon válik egy európai szintre törekvő település előnyére. Ezek a 10-15 egyedből álló "csapatok" zavarják az autós és a gyalogosközlekedést, sokszor nekifutnak a járókelőknek, megharapják az embereket, összerondítják a közterületeket. Az utóbbi megállapítás sajnos a "házi" ebekre is érvényes, hiszen a gazdik nem nagyon erőltetik meg magukat annak érdekében, hogy eltakarítsák a kis és nagy kedvenceik után az otthagyott "mellékterméket". Ebben egyértelműen az emberek a hibásak, mert a várostól várják el, hogy a köztisztaságiak takarítsanak helyettük. Jó lenne a gyepmesterség intézményét újra bevezetni, mert akkor nemcsak a kóbor ebek tűnnének el az utcákról, hanem a gazdák is jobban ügyelnének arra, hogy merre jár a kis kedvencük.

Éva (Szelmenc): Az a tapasztalatom, hogy falun nagyon szeretik a derék házőrzőket. Csakhogy a gazdik gyakran elengedik a kutyákat egy kis mozgásra, s azok beszabadulva a kertekbe, utakat taposnak a friss ágyásokba, kikaparják az egerek után kutatva az elvetett zöldségeket. Ráadásul szabadon kóborló ebek némelyike késztetést érez az iránt, hogy a frissen kimosott ruhát ne hagyja békében száradni a ruhaszárító kötélen, hanem inkább lehúzza... Nem is beszélve a "szabad szellemben felnövő" kóbor kutyákról! Ezek egyedül vagy csapatostul járják a környéket, s ilyen útjaikon gyakran meglátogatják a porták szeméttároló helyét, a trágyadombokat, s azonkívül nem hagyják nyugodtan a házőrző társaikat, akik nagy hangon "tiltakoznak" a jelenlétük ellen. Valamit sürgősen tenni kellene ezek ellen.

Katalin (Tiszaújhely): A kutya nagyon értelmes és okos háziállat, nem úgy, mint sajnos néhány gazda! Ezt a megállapítást olyan felelőtlen "kutyabarátokról" teszem, akik miatt már jó ideje a környéken csak bottal lehet közlekedni. Van itt ugyanis egy olyan porta, ahol él két jól megtermett, borjú nagyságú eb, s a gazdi sokszor elengedi őket egy kicsit. Ilyenkor aztán a két derék házőrző kiszabadul az udvarról, s "terrorizálják" az itt lakókat, az emberek félnek kimenni az utcára. Amikor ezt szóvá tettük, azt a választ adta a gazda, hogy ő sajnálja megkötni a kutyáit, nekik is jár egy kis szabadság. Mit lehet erre mondani? A kóbor kutyákat pedig valamilyen menhelyre kellene összegyűjteni, de ehhez is pénz kell, ami erre a célra nem nagyon van.

Jenő (Kaszony): Mifelénk a kutyák megbecsült háziállatok, minden portán van egy-két derék házőrző. Előfordul olyan gazdi is, amelyik tenyészti, de ez ritka. A mi településünkön nem nagyon okoznak problémát a kutyák, mindenki szemmel tartja a sajátját, csak néha kóborol el egy-két kiszökött eb. Nemrég olvastam, hogy Ungváron bevezették a kutyaadót. Ha ezt a gyakorlatot az egész megyére kiterjesztenék, az ellen a leghatározottabban tiltakoznék: senkinek semmi köze ahhoz, hogy valaki mit tart a saját portáján.

István (Ungvár): A városban még mindig beszédtéma a kutyaadó, bár a beszedése még nem nagyon működik. Nemrég az állatvédők tiltakozása miatt felfüggesztették a kóbor kutyák méreggel való kilövését, ami szerintem rossz döntés volt: igenis meg kell szabadulni valamilyen módon a várost teljesen ellepő kóborkutya-áradattól. Nincs olyan nap, hogy valahol ezek az ebek ne harapnának meg egy embert, s ha veszett, akkor a gyógykezelést nem finanszírozza senki, mert nincs felelős. Igenis ki kell irtani ezeket az állatokat, mert akkor legalább a kutyatulajdonosok is jobban meg fogják gondolni, hogy leengedjék-e az állataikat a panellakásaikból felügyelet nélkül egy kis mozgásra.

A fentiek alapján annyit tehát leszögezhetünk, hogy amíg a kutya az ember egyik segítőtársa, s ha a gazdája gondot visel rá, addig nincs vele baj, amint azonban valamilyen oknál fogva az utcára kerül, már problémás tényező, aminek kiküszöbölésére még nem találtak vidékünkön igazán hatékony megoldást.

Snicer