Lenin sörétől Gorbacsov ásványvizéig

Kis szovjet szesztörténelem

A Szovjetunió jobbára józan életű alapító atyái legszörnyűbb rémálmaikban sem képzelték volna, hogy a kommunista nagyhatalom széthullásának egyik okozója majdan az "ásványvizes főtitkárnak" csúfolt Gorbacsov által bevezetett szesztilalom, az úgynevezett száraztörvény lesz.

A Szovjetunió széthullásának okairól keringő számos elmélet közül mindig is a legnépszerűbbek közé tartozott a Mihail Gorbacsov frissen megválasztott SZKP-főtitkár által 1985. május 17-én elfogadott száraztörvénnyel kapcsolatos verzió. Ellentétben elődjével, Jurij Andropovval, aki razziákat szervezett a munkahelyi lógósok kiszűrésére és visszafogta a leszerelési tárgyalásokat, Gorbacsov valóban kivonta a szovjet csapatokat Afganisztánból, s látványosan kimutatta az egyház iránti tiszteletét. Ennek ellenére a nép szerette Andropovot, akinek a kormányzása alatt olcsóbb lett a vodka, és gyűlölte Gorbacsovot, aki elrendelte a szőlők kivágását, az ünnepi asztalokra pedig a hagyományos szeszes italok helyett jobb esetben házi pálinka, rosszabb esetben pedig denaturált szesz és vegyszerekből kotyvasztott "koktélok" kerültek a kormányzása idején.

Lenin nem szerette a vodkát

Nem elég, hogy a szovjet állam első vezetője, Vlagyimir Lenin ortodox kommunista volt, ráadásul szinte egyáltalán nem fogyasztott szeszes italt. Iljics semmilyen mennyiségben nem szerette a vodkát, viszont előfordult, hogy a világ proletariátusának vezére nem tudott ellenállni egy korsó világos sörnek, esetleg egy pohár száraz bornak. Kortársainak visszaemlékezései szerint Franciaországban fehérbort iszogatott, Olaszországban a vöröset szerette jobban, Németországban és Svájcban pedig sörrel kényeztette magát.

A fiatal szovjetállam élére kerülvén Lenin megértette, hogy az országot lakó nép képes vodkába fojtani a forradalom valamennyi vívmányát. Ezért 1917-ben, majd 1918-ban ismét dekrétumban hosszabbította meg a vodkakereskedelemre még 1914-ben kimondott tilalmat.

A rendelet nyomán elharapódzott illegális pálinkafőzés olyan méreteket öltött, hogy a szovjet vezetés kénytelen volt a legszigorúbb intézkedéseket életbe léptetni a visszaszorítására. A Donbász-vidék katonai-forradalmi bizottsága egyenesen ellenforradalmárokként kezelte a pálinkafőzőket, s helyben kivégezte őket, ha kézre kerültek.

Sztálin "boros" volt

Alig egy évvel Lenin halála után, 1925-ben Joszif Sztálin eltörölte a száraztörvényt, s állami monopóliummá tette a 40 fokos szeszes ital értékesítését. Döntését a vezér kizárólag a szeszes italok kereskedelméből származó haszonnal indokolta. Maga Sztálin a grúz borokat részesítette előnyben a vodkával szemben. Nem utasította el Joszif Visszarionovics a jófajta konyakot sem, de azt elsősorban a vendégeinek tartogatta. Az ilyen "baráti" iszogatások alkalmával Sztálin célja az volt, hogy leitassa beszélgetőtársát, s megoldja "áldozata" nyelvét.

Hruscsov, a mindenivó

A sztálini személyi kultusz leleplezője, Nyikita Hruscsov a szeszes italok tekintetében nem volt ínyencnek nevezhető. Kedvenc italai a vodka és az ukrán paprikás horilka, azaz pálinka voltak.

Hogy megmutassa Amerikának a szovjet élelmiszeripar erejét, Nyikita Szergejevics utasította a szakembereket, hogy kísérletezzenek ki kukoricából és kőolajból is vodkakülönlegességeket. Hamarosan azonban leálltak az efféle kísérletekkel, mivel az eredmény sokkal inkább emlékeztetett rakétaüzemanyagra, semmint szeszes italra.

Brezsnyev nem vetette meg a jót

A következő főtitkár, Leonyid Brezsnyev nem volt álmodozó. A realitásokhoz igazodva hagyta inni a népet, s igyekezett maga is lépést tartani vele. Hagyománnyá vált például a Vörös téri ünnepek alkalmával a "melegítés". A mauzóleumon álló pártvezetők mellett alacsony asztalkát helyeztek el különböző italokkal és harapnivalókkal. Miközben egyesek az alant lépkedő felvonulókat köszöntötték, mások vodkával melegítették magukat.

Brezsnyev idején a Szovjetunió világelső lett az egy főre jutó alkoholfogyasztást tekintve. Hatalomra kerülésekor évente 4,5 liternyi elfogyasztott szeszes ital jutott minden szovjet emberre. 1970-ben ez a mutató már 8,3 liter volt, 1982-re pedig elérte a 10,5 litert, ami 2,5-szerese volt a világátlagnak.

Gorbacsov vizet prédikált

A gorbacsovi száraztörvény ezek után maga volt a borzalom. Egy fő egy alkalommal csupán két üveg vodkát vásárolhatott a boltokban, részegségért pedig a pártból való kizárás járt.

A nép ebben a helyzetben úgy boldogult, ahogy tudott. Újra felvirágzott a pálinkafőzés, bár szigorú büntetésre számíthatott mindenki, akit rajtakaptak. A legelkeseredettebbek a "legegzotikusabb" italokra tértek át. Használatba kerültek a denaturált szeszek, a különböző szesztartalmú patikai és ipari készítmények, a kölnik, parfümök, samponok, zselék, s még a légyirtó is. S miközben a nép vidáman mérgezte a szervezetét, maga Gorbacsov továbbra is a legjobb vodkákat iszogatta Ronald Reagannal vagy az idősebbig George Bushsal.

A főtitkár parancsára az országnak meg kellett válnia legjobb szőlőültetvényeitől. A maradék szőlők megmenekülésüket George Simenonnak, a híres francia detektívregény-írónak köszönhetik. Simenon levelet írt Gorbacsovnak, amelyben rámutatott, hogy még a fasiszták sem bántották a francia szőlőket a megszállás idején. Gorbacsov kénytelen volt leállítani a vandál akciót.

Amikor 1990-ben végül mégis eltörölték a szesztilalmat, már késő volt, végérvényesen oda lett Gorbacsov tekintélye, s hamarosan eltűnt a Szovjetunió is. (Kárpátalja/Korreszpondent)