Don Quijote Beregszászba(n) készül

2008. május 30., 10:00 , 385. szám

Miguel de Cervantes Saavedra Don Quijote című regényének feldolgozásából készül színházi előadás a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházban. A nem mindennapi vállalkozásról Vidovszky György vendégrendezőt és az ugyancsak a budapesti Bárka Színházból érkezett társrendező-koreográfust, Gyevi-Bíró Esztert kérdeztük.

- Miért éppen Cervantes Don Quijotéjára esett a választás?

- Amikor Vidnyánszky Attila, a beregszászi színház főrendezője felkért bennünket arra, hogy készítsünk egy előadást az itteni társulattal, olyan anyagot kerestem, amiről úgy éreztem, valamilyen módon megfelelhet az itt dolgozó mintegy 15 fős társulatnak. Az elmúlt évek során láttam a beregszászi színház előadásait, azaz volt némi elképzelésem arról, hová jövök dolgozni. Attila kérésére az is szempont volt a témaválasztásnál, hogy lehetőség szerint az ifjúság számára is érdekes előadás szülessen. Ezért is gondoltam arra, hogy egy klasszikus művet kellene választani. Mivel pedig a leginkább regényekből szeretek adaptációt készíteni, így esett a választás a Don Quijotéra.

- Úgy érzik, az emberek vevők még a romantikus történetekre?

- Miután sorra elolvastam a regény rövidített, hosszabb és végül a 900 oldalas leghosszabb változatát is, nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ez egy fantasztikusan modern alkotás. A regényírás hajnalán született, s talán ebből is adódik a hihetetlen szabadsága. Azt gondolom, hogy ez egy filozofikus történet, s a rengeteg epizód miatt kiválóan alkalmas arra, hogy az ember úgy halászgasson a történetek között, hogy abból össze tudjon állítani egy másfél órás előadást a saját ízlése és gondolkodása szerint. Mi tehát csak egy töredékéből dolgozunk ennek a hatalmas regénynek, és a saját logikánk szerint építjük fel a történetet Eszterrel együtt, aki a koreográfiát és a társrendezést vállalta ebben az előadásban.

- Mit szeretnének látni végeredményben a színpadon?

- Minket elsősorban az a kérdés érdekel, hogy Don Quijote "őrültségének" milyen jelentése van egy mai ember számára, hogyan fogadnák ezt a típusú őrületet - kapcsolódik be a beszélgetésbe Gyevi-Bíró Eszter. - Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a mai világba helyeztük át a cselekményt. Igyekeztünk kortalanná tenni a történetet, s reméljük, hogy a jelmez és a díszlet is ezt a hatást erősíti majd. Arra keressük a választ, hogy összességében hogyan reagál egy adott közösség arra, hogy körülöttük, közöttük jár egy ilyen bolond figura.

- A történetet egy színházi közegbe helyeztük - ragadja ismét magához a szót Vidovszky György. - Elképzeljük, hogy mi történne, ha Don Quijote belépne egy színházba. Érdekel bennünket a kérdés, mit kezd ezzel a helyzettel egy színtársulat? Mit lehet tenni egy olyan "őrült" színésszel, aki felveszi egy lovag szerepét, s innentől kezdve minden cselekedetét ez a szerep határozza meg. A külvilág teljesen alkalmatlan arra, hogy ezt a magatartást elfogadja, a valóságban nem működhet, hogy egy színjátszó bolyongjon közöttünk. De mi van akkor, ha ez a színész belép egy színházba? Hogyan reagál erre a helyzetre a társulat, amely ugyancsak színészekből áll? Hiszen ők is azt csinálják, hogy nap mint nap felveszik valakinek a jelmezét, s eljátsszák, hogy ők Hamletek, Júliák stb. Vajon van-e bennük nagyobb empátia ahhoz, hogy megértsék a főhős viselkedését? A mi történetünknek erről a viszonyról kellene szólnia. Ugyanakkor egyetlen olyan epizód sem lesz az előadásban, amely ne az eredeti műből származna. A mi beavatkozásunk csak annyiból állt, hogy szelektáltuk a hatalmas anyagot.

- Hogyan fogadták ezt az elképzelést a színészek?

- Úgy tűnik, hogy tetszik nekik. A puding próbája persze az evés. Egy ötlet önmagában még nem sok. Akkor van rendben az előadás, ha működőképes marad az elképzelés azután is, hogy elkezdtük kóstolgatni a próbafolyamat során, s a társulat minden tagja támogatni tudja. Jelenleg még nagyon az elején vagyunk a munkának. Korábban a társulat nem ismert minket, s mi sem ismertük a színészeket, holott a munka során mindenképpen meg kell próbálni az ő kvalitásukra, személyiségükre szabni azokat a figurákat, akiket alakítanak.

- Hallhatnánk valamit a szereposztásról?

- A társulat szinte valamennyi tagja szerephez jut az előadásban. Don Quijotét Ivaskovics Viktor alakítja, Sancho Panzát pedig Rácz József. Kiemelhetném még Don Quijote falubeli barátait: Dorottyát Orosz Melinda, Perezt Ferenczi Attila, Nicolas borbélymestert pedig Sőtér István játssza majd.

- Mikor láthatja a darabot a beregszászi közönség?

- Sajnos csak ősszel kerülhet sor a bemutatóra, mivel a társulat kötelezettségei miatt csupán részletekben tudunk próbálni, mondhatni két turné között.

- A beregszászi színház sanyarú helyzete miatt rendszeresen fel kell tennünk a kérdést, hogy jut-e majd pénz díszletre, kosztümre?

- Ez is olyanfajta előadás lesz ebből a szempontból, ami a szegényszínházak sajátja, de nem szeretnénk, ha ez meglátszana a végeredményen. Szerencsére elég tekintélyes jelmez- és eszköztár halmozódott fel a beregszászi színházban az elmúlt évek során, s mi ebből próbálunk meg dolgozni. Részben tehát levetett jelmezeket fogunk átvarrni, s a díszlet egy része is már meglévő elemekre épül.

hk