"Megbeszélten" magas árak

A nagy monopóliumok egyre érzékenyebb csapásokat mérnek a fogyasztókra, és őrült pénzeket keresnek a kartellmegállapodások révén. A hatalom képtelen megállítani ezt az árszintnövelő folyamatot, pedig a recept elviekben egyszerű.

A nagyobb városokban nemegyszer előfordul, hogy hosszú sorok alakulnak ki egyes húst árusító üzletek, tehergépkocsik előtt. A napjainkban viszonylag ritka tolongás oka, hogy a Goszkomrezerv, azaz az állami tartalékalapokat felügyelő bizottság által piacra dobott húst árusítják, amelynek ára egy nagyságrenddel alacsonyabb, mint a bolti vagy piaci portékáé. Ha azután a csodálkozó emberfia rákérdez az eladóknál, hogy mi végre az akció, azt a kelletlen válasz kapja, hogy a kormány az állami tartalékok piacra dobásával küzd a monopóliumok ellen, amelyek magasan tartják a hús árát.

Ami az érintett monopóliumokat illeti, számukra még júniusban elkezdődött az árháború, amikor Julija Timosenko a csirkehús magas árában vélte felfedezni a magas infláció okát. A miniszterelnök megnyilatkozását követően az Ukrán Monopóliumellenes Bizottság (AMKU) is bejelentette, hogy vizsgálat tárgyává teszi a szárnyashúsból készült termékeket előállító üzemek tevékenységét árkartell, azaz a közös, az indokoltnál magasabb árban való titkos megállapodás gyanúja miatt.

Sajtóértesülések szerint a "szárnyas ügyben" indult vizsgálat eredménye a honi gazdaságtörténet egyik legjelentősebb kartellmegállapodásának leleplezése lehet. Ugyanakkor emlékezetes, hogy az e pillanatig legjelentősebb büntetés árkartellért 100 millió hrivnya bírság volt két dnyepropetrovszki vállalat esetében, amelyek a kőolajszármazékok piacán működtek. Ezt az összeget azonban azóta sem fizették ki. Amíg ugyanis tartott az ügy bírósági tárgyalása, a két vállalat kiárusította vagyonát, s hivatalosan csődöt jelentett. Ezen azonban aligha csodálkozhatunk, ha figyelembe vesszük, hogy a nagyvállalatok már rég erős lobbival rendelkeznek a hatalomban.

Számos szakértő úgy véli, az ukrán monopóliumok védve vannak az általuk "beetetett" politikusok által. Bárkit, aki kétségbe vonná a legnagyobb gyártók piacvezető szerepét, készek megtörni, mondják. Elképzelhető, hogy térdben. Majdhogynem szolgáltatás már az "elszabadult", azaz helyét nem tudó konkurens megregulázása az úgynevezett adminreszursz, azaz az állami hivatalok révén a megrendelő kívánságára, teszik hozzá. Így persze jól meggondolja bárki, hogy érdemes-e megjelennie egy elvben kecsegtetőnek tűnő piacon olcsóbb árakkal, ha ott már megtelepedtek a monopóliumok, amelyek ennek csöppet sem örülnének.

Ma Ukrajnában a termelők viszonylag szűk köre határozza meg a fogyasztóknak szánt árukínálatot, s annak árszintjét. Mint Olekszandr Melnyicsenko, az AMKU elnökhelyettese fogalmazott, alig néhány vállalat képes volna megváltoztatni az árhelyzetet a piacon, amennyiben ez érdekükben állna. És ez nem túlzás. Az AMKU jelenleg éppen három olyan áruházlánc árpolitikáját vizsgálja, amelyek együttesen 350 szupermarketet üzemeltetnek az Ukrajnában működő 680-ból. Árpolitikájuk ugyancsak elkeseríti a mezei vásárlót, de még a miniszterelnököt is, aki már csak saját érdekében is igyekszik ésszerű keretek között tartani az elszabadult fogyasztói árakat. Igaz, a miniszterelnök árellenes lépései sem mentesek a mindennapi politikai küzdelem befolyásától. Így például a szerinte irreálisan magas csirkehúsár kapcsán rámutatott arra, hogy a szárnyasokból előállított hazai termékek piacának 35 százalékát adó cég az államfői adminisztráció egyik magas rangú munkatársának tulajdona. Az állítás helyes értékeléséhez ugyanakkor tudni kell, hogy az ország másik nagy "csirkegyártója" a BJUT egyik tagjáé, azaz Timosenko pártbeli elvtársáé. A két cég tehát legalábbis egyenlő mértékben felelős a csirke árának alakulásáért.

De bármi legyen is az igazság, a lényeg az, hogy Melnyicsenko szerint a kartellmegállapodások száma idén majdnem a duplájára emelkedett 2007-hez képest. Az AMKU adatai szerint míg az európai országokban általában 2-3 kartellmegállapodás ügyében indítanak vizsgálatot évente, nálunk ezek száma idén elérheti a kétszázat.

Tavasszal már 1 millió hrivnyára büntettek két étolajat előállító céget, bár a büntetés eredetileg 60 millió hrivnya volt. Később az egyik cégnél sehogyan sem tudták kielégítően megindokolni a sajtó érdeklődésére, hogy miért volt a hatalom ilyen engedékeny azzal a vállalattal szemben, melynek a tulajdonosa egyébként szintén a kormánypárt, azaz a BJUT tagja.

Több mint 17 millió hrivnyát kellett volna befizetnie az államkasszába három cukorgyártó vállalatnak is, de a Timosenko-kormány megkegyelmezett e vétkeseknek, cserébe az árak csökkentéséért elengedte a bírságot. Másszóval, fogalmaz Olekszij Kosztuszjev, az AMKU egyik korábbi vezetője, Ukrajnában a világon egyedülálló kartellmegállapodás jött létre a hatalom és az üzleti világ között. A miniszteri kabinet megengedte a cokurgyáriaknak, hogy ne engedelmeskedjenek a bírósági ítéletnek, azok pedig cserébe ideiglenesen kordában tartják az étvágyukat, azaz nem emelnek árat.

Az AMKU információi szerint az energiahordozók regionális piacain működő cégek csupán a benzinárak ingadozásán 5-10 millió hrivnya nyereségre tehetnek szert hetente, 2008-ban pedig összesen mintegy 25 milliárd dollár bevételük lehet. Ugyanakkor a monopóliumokra csupán 144 millió hrivnya bírságot szabtak ki, de ennek is csupán hatodrészét sikerült behajtani.

A szakértők úgy látják, hogy az ukrán gazdaság totális "monopolizálódásán" csakis a piaci versenykörnyezet fejlődése változtathat, valamint a gazdaságot gátoló bürokrácia leépítése. Néhányan a tényleges büntetőjogi felelősségre vonás szükségességét is felvetik az árkartellek résztvevőivel szemben. Sajnos azonban a korrupcióval elviekben elszántan küzdő Ukrajnában még nem volt példa arra, hogy a magas rangú korrumpálók vagy korrumpáltak bármelyikét is letöltendő börtönbüntetésre ítélték volna. (Kárpátalja/Korreszpondent)