Merjünk kicsik lenni?

Magyar kudarc az olimpián

Nagyon vártuk az olimpiát, s természetesen bíztunk a jó magyar szereplésben, a győzelmekben. Azután elkezdődtek a játékok, s nemhogy győzelmeknek nem örülhettünk, de néhány kivételtől eltekintve még a tisztes szereplés is elmaradt. Néztük-hallgattuk a közvetítéseket, s egyre gyakrabban tettük fel a kérdést: mi történhetett?

Még javában zajlottak az ötkarikás játékok, amikor megkezdődött az össznemzeti tetemrehívás. Elsőnek Kovács Tamás, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) sportigazgatója, a vívók volt szövetségi kapitánya fakadt ki, amikor a vívók lesújtó szerepléséről próbálta faggatni a Magyar Rádió riportere. Kovács súlyos problémaként említette, hogy a MOB-tól lényegében elvettek minden jogosítványt. "A MOB nem több egy utazási irodánál, amelynek a feladata a kiutaztatás az olimpiára" - fogalmazott. Hozzátette: rossz a sporttörvény, míg a nemzeti sportstratégia, amely ötpárti támogatást élvez ugyan, de nincs mögötte pénz, szerinte semmit sem ér.

A MOB igazgatója megjegyezte: a magyar sportélet szereplői tisztában voltak azzal, hogy a tehetséges versenyzői és edzői gárda csak egy adott pontig lesz képes tolni a szekeret, és előbb-utóbb bekövetkezik a hidegzuhany. Az egész világ mindent belead abba, hogy az olimpián a legjobb eredményt hozza. A miniszterelnök hiába szeretne aranyérmeket látni, ha az ő döntése nyomán szűnt meg a magyar sportirányítás, amelyet először sporthivatalra, majd szakállamtitkárságra fokoztak le - így Kovács.

Szerinte az álprofizmus jele, hogy az utolsó pillanatban kapnak támogatást az olimpiai sportágak, különösen annak fényében, hogy az olimpiai felkészülés hat-nyolc év. "Amatőr feltételek között próbáljuk meg kihasználni a tehetségeinket, miközben az edzőink elhagyják az országot, és külföldön készítik fel a legnagyobb ellenfeleinket" - mondta.

Kovács Tamás szerint a kormánynak fel kell ismernie, mekkora a magyar sport húzóereje: "Nemcsak arról van szó, hogy aranyérmeket gyűjtünk, hanem arról is, hogy az olimpikonjaink egy egész generációnak a példaképei, és egy egész országot megmozgatnak".

Előbb-utóbb meg kellett szólalnia Schmitt Pálnak, a MOB elnökének is. Arra a jelen helyzetben meglehetősen provokatív kérdésre, miszerint mennyire az anyagiak határozzák meg a sikeres szereplést, Schmitt azt mondta, a kormány részéről ez csak pénzkérdés. "Talán mi vagyunk az egyetlen európai ország, amely költségvetésének alig 0,2 százalékát fordítja az egészséges életmódra és a sportra. Általában 1 százalék felett van az előirányzat, a miénknél lényegesen nagyobb költségvetésekből. Ha van pénz, akkor nem külföldön dolgoznak a magyar edzők, akkor van sporttudomány, van magyar sportegészségügy, akkor az iskolai testnevelés sokkal magasabb szinten van. Ha van pénz, akkor a hazai sportlétesítmények nem olyanok, amilyenek, s van akkreditált doppinglaboratórium. A kormány egyet tehet, hogy elhatározza, ezeket a dolgokat a jövőben a mostaninál nagyságrendekkel magasabb szinten finanszírozza. Még rendelkezésre áll a szaktudás, hogy visszaállítsuk a sport presztízsét. Amíg Magyarországon tíz gyerekből hat nem sportol rendszeresen, hetente legalább három alkalommal, amíg 25 százalékuk elhízott, amíg nem használjuk ki a sportban lévő fantasztikus lehetőségeket a fiatalok nevelésére, addig az éremvadászat is illuzórikusnak tűnik. A kormány részéről már voltak aggasztó előjelek, megszüntették a sportminisztériumot, szakállamtitkárságra fokozták le a sportirányítást, ma már valahol a belügyminisztérium néhány szobájában szervezik a magyar sportot, ami sem egy sportnemzetre, sem egy sportoló nemzetre nem jellemző. Amikor 220 versenyző helyett csak 170 tudott kvalifikálni, az már komoly jelzése volt az alulfinanszírozásnak, amely hosszú távon térdre kényszerítette a sportot. Nagyon remélem, hogy a magyar sportnak lesz egy Peking előtti, s egy Peking utáni időszaka" - nyilatkozta Schmitt Pál az MTI-nek.

A kormány részéről meglehetősen ingerülten fogadták ezeket a megnyilvánulásokat. Mindenekelőtt Schmitt Pált támadták hevesen, amiért az ellenzéki Fideszben politikai szerepet vállalt sportvezető megnyilatkozásaival állítólag becsempészi a politikát a sportéletbe, még mielőtt a játékok véget értek volna.

Ezzel azután le is zárult az érdemi vita. A továbbiakban már csak a szocialistázás és a fideszezés ment a lapokban és a tévében, s érdemben még arra a felvetésre sem reagált senki, hogy a szponzorok faképnél hagyhatják a sportot a gyengébb szereplés miatt, s akkor még mélyebb gödörben találhatják magukat a sportolók.

Gyenesei István, a sportért is felelős önkormányzati miniszter ráadásul megerősítette, az utóbbi években a sportszövetségek nem a Magyar Olimpiai Bizottság közreműködésével kapták meg támogatásukat, hanem közvetlenül a szakterületet felügyelő minisztériumtól, s jónak tartja ezt a finanszírozási formát, egyetért a többéves gyakorlattal. "Nagyon nehéz kimondanom, de ki kell, igazából hosszú idő óta az olimpiákon az eredményeink jobbak voltak annál, mint amennyi a magyar sportban benne van. Ez egy nagyon kemény, nehezen elviselhető jelzés, amely megtanít bennünket arra, hogy értékelni tudjuk az ezüstöt, a bronzot és a helyezéseket is" - mondta Gyenesei. "...A valóság az athéni és a mostani szereplés között van" - tette hozzá.

Hiába, kiadták a jelszót: merjünk hát kicsik lenni!

hk