Előrehozott választások vagy Bjut-Régiók koalíció

Nem kellett volna, hogy így legyen, ha mindenki hideg fejjel játszik. Értve ez alatt a kulcsjátékosokat, Juscsenkót Balogával és a NU-val, Julját, valamint Janukovicsot a Régiókkal és Ahmetovval. A háromszögű felállás azonban azt is előrevetítette, hogy két szereplő bármikor összefoghat a harmadikkal szemben. Amivel magát is nehéz helyzetbe hozza, aki nagyot húz, így is csak kis közeledések lesznek az ellenérdekelt felek között, mert a megnövekvő kockázatok miatt mindenki visszahúzódik a kisebb kockázattal járó előző pozíciójába, így visszaáll az egyensúly.

Az egyensúly azonban felborult - az utolsó lódításon nincs különösebben mit töprengeni, mert Juscsenko és Julja egymásra licitált a csónak hintáztatásában.

Aki Julját tartja felelősnek, az a Janukoviccsal közös szavazásokat mutatja fel a borulás okaként. Aki Juscsenkót, az a NU-NSZ kiléptetését tekinti a momentumnak, ahonnét már nincs visszaút a status quóhoz, az előző egyensúlyi helyzethez.

Tény, hogy Julját az elnöki adminisztráció hosszan provokálta, különösen a grúz háborúval kapcsolatban mindennek elmondta, miniszterelnöki munkáját ellehetetlenítették. Timosenko a maga részéről Balogának adta vissza a kölcsönt, és az ő fejét követelte az elnöktől a béke helyreállításáért. Végül ugyanazzal a módszerrel próbálta rendezni viszonyát Juscsenkóval, amellyel már élt egyszer: megmutatta, hogy Janukoviccsal együtt kész megnyirbálni az elnöki jogköröket. Akkor ez előrehozott választásokhoz vezetett.

Vajon most is ez történik majd? Ha az elnök nem lépteti ki azonnali hatállyal az embereit a koalícióból, talán inkább nemleges lenne a válasz. Azóta azonban a nasás miniszterek nem járnak kormányülésre, az adminisztrációvezetőknek pedig megtiltották, hogy betegyék a lábukat a kormánypalotába. A két narancsos vezér mindennap egyre beljebb lovallja magát az ellenségeskedésbe. Október közepéig még hosszúnak tűnik az idő, de arra aligha elég, hogy újra tető alá lehessen hozni a narancsos koalíciót.

Előrehozott választásra persze csak akkor kerülhet sor, ha ezalatt nem alakul új koalíció. A Bjut-Régiók szövetségből lehet-e kormánykoalíció? Amilyen lendületesen kezdték a munkát a félelnöki rendszer megszüntetésére és egy parlamentáris kormányforma alkotmányos rögzítésére, könnyen rá lehetne vágni: mi az hogy, nagyon is! Ehhez azonban Juljának biztosnak kellene lennie abban, hogy a Régiókkal kötött szövetség nem teszi tönkre a népszerűségét. Valamint meg kellene osztozni a hatalmon Janukoviccsal. Igaz, bármilyen megállapodásra jutnak, azt nyomban az alkotmányban tudnák lefektetni. Létrehozhatnák a kétpártrendszert mindenféle zavaró tényező - mint pl. elnök, kis pártok - kiiktatásával. Julja tehát nem fog azonnal dönteni. Egy darabig még szavazhat együtt a régiósokkal a parlamentarizmus kiépítése, az elnöki jogkörök megkurtítása kérdésében. Kitapogathatja, milyen arányban lehetne osztozkodni a koncon. Felmérheti, mit szól mindehhez az ukrán közvélemény.

Ha folytatódik a Bjut-Régiók együttműködés a parlamentben hivatalos koalíció nélkül, akkor Juscsenko parlamentet fog oszlatni. Ezen az elnöki párt vagy pártok nagyot fognak bukni, de ezt az előrejelzést Juscsenko félre fogja söpörni. Reménykedni fog benne, hogy az új összetételű parlamentbe be tud majd juttatni legalább 151 képviselőt, akikkel együtt meg tudja akadályozni az újabb alkotmányreformot, hogy maradjon még tétje a jövő évi elnökválasztásnak.

Meg kell említeni még a külső szereplőket az állandó ukrán politikai válság újabb fordulójában. Aligha lehet a grúz-orosz háború okozta pszichózist figyelmen kívül hagyni mint tényezőt, amely alakította az eseményeket. Természetesen közvetlenebb és egyenesebb hatása is lehetett a történtekre a világpolitikai központoknak.

Juscsenkóék különösen nagy vehemenciával sulykolják a "Moszkva keze" verziót, amely szerint az orosz külpolitika hozta össze a Timosenko-Janukovics szövetséget a Nyugat-barát Juscsenko kiiktatása céljából. Ez nyilván kb. ugyanolyan mértékben fedi a valóságot, mint hogy az USA pedig az orosz térnyerés megállítása végett kezdte újra erőteljesen támogatni Juscsenkót és forszírozni Ukrajna euroatlanti integrációját.

Elsősorban azonban mégiscsak ukrán belső hatalmi harcról van szó. Ha a kulcsjátékosok környezetében az oligarchákon, rendőr-, titkosszolga- és katonatiszteken kívül még orosz és amerikai emisszárok is megjelennek, azok ettől függetlenül saját hatalmi érdekeik alapján hozzák majd meg a döntéseiket, aminek következményeit majd mi fogjuk viselni.

Sz.K.M.