Szovjet veteránok kérvényezték, hogy ne rombolják le
A rahói katolikus templom kálváriája
Rahó magyarságának életében, megtartásában mindig is fontos szerepe volt a római katolikus vallásnak. A város Nepomuki Szent Jánosnak szentelt római katolikus temploma 1825-ben épült, s mindmáig itt tartják a szentmiséket. Kevesen tudják azonban, hogy a szovjet érában le akarták rombolni, hogy a város átépítése során a felszabaduló helyet a rendszert szolgáló épületekkel építsék be.
A rahói magyarság életében döntő változást hozott a szovjet csapatok 1944-es bevonulása Kárpátaljára, valamint megyénknek a Szovjetunióhoz való csatolása. Az új hatalom számos, a mindennapi életben addig természetesnek számító dolgot megváltoztatott. Az elfoglalt vidék térdre kényszerítésének részeként kegyetlen retorziók érték a történelmi egyházakat. Ennek a folyamatnak egyik csúcspontja volt a római katolikus lelkészek sztálini munkatáborokba hurcolása, majd pedig a templomok elkobzása.
Sztálin halálát és az első enyhülési hullámot követően lépések történtek az életszínvonal bizonyos szintű emelésére. Új épületek, települések épültek a jellegzetes "szocreál" stílusban. Többek között hasonló építkezési terveket szeretett volna megvalósítani Rahón a helyi párt- és városvezetés, melynek során a római katolikus templom - mint tervük akadálya - a céltáblájukká vált.
A rahói vezetés célul tűzte ki a városközpont teljes átépítését, melynek során tervezték többek között egy, a május elsejei és november 7-i felvonulásokra alkalmas tért, valamint egy kultúrház létrehozását. Mindez nem is lett volna gond, csakhogy a kiszemelt helyen ott állt a Nepomuki Szent János-templom. Ez a szovjet vezetés szerint ráadásul még zavarta a közigazgatási hivatal előtt álló szovjet hősi emlékmű, a Borkanyuk-szobor "impozáns" látványát is. A város funkcionáriusai eltökélték, hogy mindenáron megszabadulnak a templomtól, s annak lebontásával szerzik meg a szükséges helyet.
Amikor ez a szándék nyilvánvalóvá vált a katolikus hívek előtt, a templom védelmére keltek. Kitartásukat végül is siker koronázta, de hogy hogyan tudták az államhatalommal szemben ezt elérni, az nagyrészt titok, ugyanis az abban részt vett személyek időközben elhunytak vagy elköltöztek. Így az eseményekről csak kemény kutatómunkával, a hírmorzsák összerakásával tudtunk valamelyest képet kapni.
Az üggyel kapcsolatban több rahói magyar lakost, valamint Bohán Béla beregszászi plébános atyát - aki korábban Rahón szolgált -, egyháztörténészt kérdeztük meg. Mint megtudtuk, a hívek elsőként demonstrációval, a templom körbeállásával tiltakoztak a hatalom szándéka ellen. Ez azonban a szovjethatalmat ismerve végül is nem lett volna komoly akadály. Érdekes dolgok történtek. Egybehangzóak a vélemények abban, hogy küldöttség utazott el az ügyben érdekelt legmagasabb minisztériumokba azzal, hogy kérvényezzék: ne rombolják le a templomot. Ma már nem tudni, úticéljuk Moszkva vagy Kijev volt, de mindenki egyetért a küldöttek személyében: ezek rahói magyar anyanyelvű, a háborúban a szovjetek oldalán harcoló veteránok voltak, számos kitüntetéssel. Ők kérvényezték azt, hogy korábbi hadi érdemeikre való tekintettel az állam álljon melléjük a rahói vezetéssel szemben. A szándékot az események tükrében siker koronázta, s a templomot nem rombolták le.
A rahói vezetés ekkor taktikát változtatott. A templomot ugyan nem volt szabad önkényesen lerombolnia, viszont megtiltotta az épület renoválását. Arra számított, hogy az annyira tönkremegy, hogy végül majd életveszélyessé lehet nyilvánítani, s így le lehet bontani. Annyira biztosak voltak a sikerben, hogy szinte ezzel egyidejűleg elkezdték a tervezett kultúrház építését a templom mögött. Közben rendeletekkel is próbáltak az eseményekbe avatkozni. Kiderült, hogy a vezetés olyan írásos követelést nyújtott be a gondnoksághoz, miszerint a templomot ráépítették a kultúrházra!
A könyörtelen tervet bizonyára siker koronázza, ha nem jön a 80-as években az enyhülés folyamata. Ebben az időben új másodtitkárt kapott a Rahói járás, aki engedékenynek bizonyult: engedélyezte a renoválást, s így az épület megújulhatott.
A templom megmentésével kapcsolatban érdekes feltételezés él máig a visszaemlékezőkben, miszerint talán úgy menekült meg az épület, hogy levelet írtak a pápának és azt Moszkvában egy külföldi követségen keresztül juttatták el a Szentatyának. Megkérdeztük Bohán atyát, aki úgy vélte: bár kicsi az esélye mindennek, sikerülhetett. Moszkvában működött a francia nagykövetség Szent Lajos-temploma, s lehetséges, hogy ezen keresztül sikerült eljuttatni ezt a fontos levelet a követségre, majd onnan a Vatikánba. Ez is egy olyan talány azonban, melyet véglegesen csak az utókor tud talán megfejteni.
A rahói templom ma is ellátja hivatalát, s története ékesen bizonyítja: vannak kisebb csodák is.
Fischer Zsolt