Neves munkácsi polgárok nyughelye

Kripta a kápolna és a székesegyház alatt

2008. október 3., 10:00 , 403. szám

A középkorban kialakult gyakorlat szerint megannyi templom felépülését követően kriptákat alakítottak ki a szentegyházak padozata alatt: itt helyezték nyugalomra az uralkodók, a nemesek, később pedig a tekintélyesebb polgárok porhüvelyét. Kárpátalja néhány templomában is találkozhatunk családi sírboltokkal, ám közülük messze kiemelkedik a munkácsi Szent Márton-plébániatemplom egykori szentélye (a jelenlegi Szent Mihály-kápolna), valamint a XX. század elején épült, s ugyancsak Szent Márton tiszteletére szentelt új, a közelmúltban székesegyházi rangra emelt szentegyház altemploma.

Írásos forrásokban - Muncas alakban - már a XII. században felbukkan a Latorca-parti város neve, a csúcsíves stílusban emelt Szent Márton-plébániatemplom falait azonban valószínűleg csupán a XIV. század első felében húzták fel. Az 1370-es években pedig bizonyos mértékben átalakították a templomot, melynek gótikus harangtornyára évszázadok múltán barokk toronysisak került. Leromlott állaga miatt 1904-ben lebontották a tornyot, a főhajót, az ennek déli falához kapcsolódó XVIII. századi kápolnát, az észak felől a főhajóhoz simuló késő-gótikus mellékhajót, valamint a szentély északi részéhez kapcsolt sekrestyét. A sekrestye elbontásakor eltüntették a szentély alatti altemplomba vezető lejáratot, s az 1903-ra felépült, jelenlegi, eklektikus stílusú székesegyház alá futó kriptafolyosót is elfalazták, így a kripta legkorábbi része, sajnos, hozzáférhetetlen. Az altemplomban nyugvó személyiségekre utalhat ugyan a kápolna déli és északi falán látható két, kereszttel díszített, írásos kőtábla, ám ezek feliratait mára kiolvashatatlanokká tették az elmúlt évszázadok...

Jelenleg csak az új templomból levezető csigalépcsőn közelíthetjük meg a kriptát, melynek két folyosója egymásra merőlegesen, T alakban kapcsolódik egymáshoz, s mind családi, mind egyéni sírboltok helyet kaptak benne. Néhányukat ma is vasajtó zárja le, korábban pedig félköríves végződésű, vasrácsos ablakok nyíltak a sírboltok mindegyikére. Mára azonban az ablaknyílásokat elfalazták, akárcsak egész családi sírboltokat is. XX. század első évtizedei óta már senkit sem helyeznek nyugalomra az altemplomban. Utolsóként a német származású Marton Tauer özvegyét, Karoline Tauert temették ide - 1936-ban - a férje mellé. Mindenszentek ünnepén az elhunytak leszármazottai (ha még vannak) gyertyákat gyújtanak felmenőik sírköve előtt. Míg korábban minden sírtábla két oldalán mécsesek ékesítették a falakat, addig ma már csak lehotkai Lehoczky Tivadar sírköve két oldalán emelkedik ki a falból két szép, régi lámpa.

És most térjünk rá az itt nyugvókra...

Az altemplomban korábban Munkács neves - és természetszerűleg római katolikus vallású - polgárait temették el, illetve azokat a városi lakosokat, akik jelentős mértékben támogatták a ma is álló templom felépítését. A túlnyomórészt magyar nemzetiségű elhunytak mellett néhány sírkő a helybeli német lakosság képviselőinek állít emléket, rajtuk kívül pedig érdekes színfoltot jelent a francia gyökerekre visszatekintő Coffin de Depaix család sírboltja is.

Figyelemre méltó a Nedeczeyek sírboltja, hisz' itt alussza álmát Nedeczey Ferenc József, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc nemzetőr tisztje, aki később Munkács város polgári biztosi tisztségébe emelkedett, majd túlélve a szabadságharc bukása utáni legkeményebb elnyomást, 1861-ben főszolgabíróként helyezkedett el a Bereg megyei közigazgatásban. Ugyancsak a forradalom résztvevője volt a szintén itt nyugvó lehotkai Lehoczky Tivadar, aki 1848 júniusában lépett be a honvédsereg soraiba, ahol előbb gyalogosként, majd tüzérként vette ki részét a szabadságharc küzdelmeiből. A bukás után befejezte jogi tanulmányait, s 1854-től 1915-ben bekövetkezett haláláig Munkácson élt mint megyei tisztviselő, majd mint a munkácsi és beregszentmiklósi hitbizományi uradalom főügyésze. Hivatali tevékenysége mellett pedig szerteágazó, hatalmas jelentőséggel bíró tudományos tevékenységet folytatott történelmi, régészeti, néprajzi és népköltészeti szempontból egyaránt, feltárva Bereg megye múltját, s megörökítve jelenét, konkrétan az akkor még élő népszokásokat.

Rajtuk kívül több egyházi és világi vezető személyiség porhüvelyét is a kriptában helyezték nyugalomra. Itt várja a feltámadást Forgách János hajdani munkácsi plébános, develuchi prépost, beregi főesperes, Merényi János polgármester és hitvese, Nagy Piroska, a Segélyező Nőegylet elnöke, Tichy József mérnök, nyugalmazott MÁV-főfelügyelő, Miszticzey Ruzsák Ferenc, Bereg vármegyei táblabíró, vagy éppen az iparosodás olyan képviselője, mint Hofmann Hugó, a városi dohánygyár hajdani igazgatója. Ők is történelmünk részét képezik...

L. M.