Gáz van...

2008. október 10., 10:00 , 404. szám

Mihály annak idején, még a szovjet érában, a villany- és gázhegesztő szakmát sajátította el. Nem tett rossz lóra. Több éven át volt a városi gázszolgáltató vállalat alkalmazásában. A rendszerváltás után élt az új lehetőségekkel és átnyergelt a gázkonvektorokra, majd idővel az autonóm fűtési rendszerekre.

Kiváltotta az iparengedélyt, s magánvállalkozó lett. Precízen, becsületesen dolgozott. Ügyfeleinek köre folyamatosan terebélyesedett. A készülékek, fűtőtestek felszerelését és beüzemeltetését követően midig felhívta vagy személyesen felkereste a megrendelőt, mert kíváncsi volt arra, nem adódott-e valamilyen hiba a munkájában. Elégedett ügyfelei révén egyre több kuncsafthoz jutott.

Vállalkozása olyannyira prosperált, hogy határidőnaplója hónapokra előre betelt. Tavaly döntött úgy, hogy mivel egyedül már nem győzi, keres maga mellé egy segédet, munkatársat.

Egyik ismerőse ajánlására fogadta fel Viktort, a húszéves fiatalembert, aki szakképzettsége szerint ugyan gépkocsivezető volt, de egészen jól elboldogult a csövek, radiátorok, kazánok világában.

Volt viszont egy nagy hibája: enyves volt a keze. Mihály, aki egyáltalán nem ivott és a munkára felügyelő háziaktól a fizetségen kívül legfeljebb egy-egy csésze kávét kért és fogadott el, sokáig nem jött rá segédje svindliségeire. Tavaly decemberben azonban, amikor jó szokása szerint felhívta a soros megrendelőt és megkérdezte, elégedett-e a fűtéssel, a nő kényszeredetten megkérdezte tőle, hogy a szerelés közben nem találkozott véletlenül egy ezüstlánccal, mert sehol nem találja és a szerelők után - egy hete - senki sem járt a lakásában. Mihály természetesen nemleges választ adott.

De a gyanú felébredt benne. És segédjére már nemcsak a munka minőségének okán kezdett ügyelni. S az egyik újabb megrendelés teljesítése során tetten is érte. Rajtakapta, amint éppen a szekrénysor fiókjait nyitogatta, ahol semmi keresnivalója nem volt. A legény dadogott, ostobán magyarázkodott. De Mihály könyörtelen volt: ott helyben és azonnal kirúgta.

Azt még megbeszélték, hogy a havi járandóságát kifizeti, s munkakönyvét - Mihály a fiatalembert hivatalosan, teljesen törvényesen foglalkoztatta - minden negatív bejegyzés nélkül kiadja.

Erre két napon belül sor is került.

Ám az elszámolásból leszámolás lett. A volt segéderő ugyanis a megbeszélt találkozásra harmadmagával érkezett. És az alkalmazója ellen jó előre felhergelt és némi itallal is felbátorított cimborái hamarosan ököllel támadtak a "galád" munkaadóra. A megtorlásból Viktor is kivette a részét.

Az első fokon eljáró bíróság a tettesekre egyenként két év börtönt szabott ki. A fellebbviteli ítélőszék a büntetést változtatás nélkül helybenhagyta.

Mihály pedig - borda- és orrcsonttöréséből felépülve - viszi tovább az ipart. Egyedül. Újabb tanonc felfogadására nem is gondol...

Tárczy Andor