1,5-10 millió dollárra taksálnak egy parlamenti helyet

Előrehozott választások

2008. október 31., 09:00 , 407. szám

Lesznek-e egyáltalán idén parlamenti választások? Kinek áll ez érdekében? Mennyibe kerül a választási kampány? Mit kóstál egy parlamenti mandátumot jelentő hely a pártok választási listáin? Van egyáltalán pénzük a kampányolásra a pártoknak? Néhány héttel az ország történetének második idő előtti parlamenti választása előtt mind gyakrabban fogalmazódnak meg ezek a kérdések az ukrán sajtóban. Legutóbb a Ukrajinszka Pravda internetes hírportál közölt összeállítást ebben a tárgyban vezető szaktekintélyek, politológusok és kampányszakemberek, ukrán szóhasználattal élve polittechnológusok véleménye alapján.

A legfontosabb kérdés persze mindenekelőtt az, kinek áll érdekében az előrehozott választások megtartása. A szakértők többségének szilárd meggyőződése, hogy Viktor Juscsenko államfő és csapata érdekelt ebben a leginkább. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy az elnökpárti erők az új parlamentben kevesebb képviselővel rendelkeznek majd, mint a jelenlegiben. Az államfő alapvető célja azonban a közelgő választásokkal abban áll, hogy csökkentse a Legfelsőbb Tanács súlyát és legitimitását a társadalom szemében, aláássa fő ellenfelei népszerűségi mutatóit. Ha ugyanis minden államigazgatási és önkormányzati testület a jelenlegi gyakorisággal változik, a választók szemében előbb-utóbb az államfő és az általa meghatározott Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBO) maradnak az egyedüli állandó, megbízható és legitim intézmények.

Van, aki úgy véli, az elnök arra számít, hogy lecserélheti végre a kormányfői poszton kényelmetlenné vált Julija Timosenkót egy hozzá lojálisabb, befolyásolhatóbb figurára. Ezenkívül létfontosságúnak bizonyulhat Juscsenko számára, hogy ismét ellenségekké tegye Julija Timosenko Blokkját (BJUT) és a Régiók Pártját (PR), amelyek jelenleg még taktikai szövetségeseknek számítanak, s adott esetben közösen léphetnek fel ellene.

Sok tekintetben előnyös lehet a választás a PR számára is, mutatnak rá elemzők, hiszen esélyt kaphatnak arra, hogy saját kormányt alakítsanak, de immár nem Viktor Janukovics pártelnök vezetésével. Ez elsősorban Rinat Ahmetov csoportjára vonatkozik, amely szoros kapcsolatokat ápol az államfői titkársággal, s nem volna ellenére egy, az államfő számára a jelenlegi pártelnöknél elfogadhatóbb kormányfőt jelölni azzal a feltétellel, hogy ezzel megszerzi az ellenőrzést a leendő kormány felett.

Ami Julija Timosenko Blokkját illeti, a helyzet nem egyértelmű. A szakértők többsége úgy látja, a jelenlegi kormányfőnek nem származhat közvetlen előnye az előrehozott választásokból, hosszú távon mégis jól kamatozhat számára a jelenlegi helyzet. Egyrészt ugyanis Timosenko érthetően szeretne minél tovább hatalmon maradni, miután tisztában van vele: egy újabb választást követően gyakorlatilag nincs esélye ismét kormányalakítási megbízást kapni. Másrészt az is nyilvánvaló lehet számára, hogy ellenzékből kényelmesebben és hatékonyabban harcolhat majdan az államfői posztért. Mint emlékezetes, ellenzékből nyert elnökválasztást a maga idején Leonyid Kucsma (1994) és Viktor Juscsenko (2004) is.

A polittechnológusok szinte teljesen bizonyosak abban, hogy idén decemberben nem kerül sor választásra Ukrajnában. A legvalószínűbb, hogy 2009 januárjában voksolhatunk majd újra, de erre is csak akkor van esély, mutatnak rá, ha Jucsenkónak és Timosenkónak előzetesen sikerül megegyeznie erről. Ellenkező esetben sokkal későbbi időpontok is szóba jöhetnek, s azok betartására sincs semmiféle garancia.

Sokan arról beszélnek manapság, hogy a nép torkig van a választásokkal, kiábrándult a maga hőseiből, ezért alacsony választási részvétel várható. A szakemberek többsége azonban meg van győződve arról, hogy 60-70 százaléknyi részvételre lehet számítani a következő voksoláson, ami bőven elégséges ahhoz, hogy a választások érvényesek legyenek.

Ami a választások költségeit illeti a pártok szempontjából, minden bizonnyal érezteti majd hatását a jelenlegi pénzügyi-gazdasági válság, s az is, hogy gyakorlatilag egy éven belül immár másodszor járulnak urnákhoz az emberek. Ráadásul vannak olyan vélemények, hogy adott esetben a következő esztendő végén Juscsenko az új parlament feloszlatásával is megpróbálkozhat. Mindez azt jelentheti, hogy esetleg nem érkeznek majd megtérülni a pártok "donorjainak" választási befektetései, mutatnak rá megfigyelők. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az előrehozott parlamenti választásokra közvetlenül az elnökválasztás előtt kerülne sor, s a rendelkezésre álló pénzek egy részét már most ez utóbbi kampányra tették félre.

Ahhoz, hogy egy politikai erő a parlamentbe jutás reményében induljon az előttünk álló választásokon, átlagosan legalább 50-60 millió dollárt kell költenie a kampányra, állítják a polittechnológusok. A "nehézsúlyú" politikai erők azonban, mint amilyen a BJUT, a PR és a Juscsenkót támogató választási tömörülés, akár egyenként 100 milliót is beleölhetnek a választásokba.

A pártkasszák feltöltésének fontos forrása a kampány előtt a választási listák parlamentbe jutást jelentő helyeinek eladása. Természetesen nem minden parlamenti hely eladó, vannak olyan kipróbált pártkatonák, akik pénzadomány nélkül is bekerülhetnek a törvényhozásba. A szakértők ugyanakkor máris megállapították azt az összeget, amelyért egy jelentkező megvásárolhatja a maga parlamenti mandátumát valamelyik pártban, függetlenül attól, milyen volt a viszonya korábban az adott politikai erővel. A polittechnológusok véleménye szerint ez az összeg ezúttal átlagosan 5 és 7 millió dollár között mozog majd. A felső határ ugyanakkor adott esetben akár 10 millió dollár is lehet, az alsó pedig legalább 1,5-2 millió USD. Ezen belül kevesebbet fizethetnek a párt "veterán" politikusai, s többet az újoncok. Kedvezményekre számíthatnak adott esetben azok is, akik egy adott körzetben tudnak jó eredményt szállítani a pártnak. (Kárpátalja/pravda.com.ua)