Folytatódtak a megemlékezések

A sztálini áldozatokra emlékezve

2008. november 28., 09:00 , 411. szám

Az elmúlt héten is folytatódtak Kárpátalja magyarlakta településein a 64 évvel ezelőtti "malenykij robotra" elhurcolt sztálini áldozatokra való megemlékezések.

Nagymuzsalyban november 19-én a sztálini lágerekben és a második világháborúban elpusztult falubeliek tiszteletére emelt emlékműnél gyűlt össze a település apraja-nagyja. Elsőként Vidnyánszky József, a KMKSZ Nagymuzsalyi Alapszervezetének elnöke szólt arról, hogy Muzsalyból közel 130-an nem tértek vissza családjukhoz, sírjuk a mai napig ismeretlen.

Estók István református lelkipásztor prédikációjában elmondta: "Azok számára, akiket ’44 novemberében lágerekbe hurcoltak, az volt a kérdés: vállalják-e nemzetiségüket, nyelvüket, hitüket? Ez a kérdés időről időre – napjainkban is – elhangzik, s az a legfontosabb, mit válaszolunk erre."

Pősze Roland görög katolikus lelkész az emlékezés fontosságáról szólt a muzsalyiaknak.

Jakab Erika, a KMKSZ nagymuzsalyi alapszervezetének alelnöke az 1989-ben állított emlékmű kapcsán megemlítette: akkoriban Nagymuzsaly volt az egyik első település, mely az elhurcoltak tiszteletére emlékművet mert állítani.

Az alkalomhoz illő műsorral lépett fel a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház Vidnyánszky Éva vezette Ficseri Gyermekstúdiója, valamint a helyi református gyülekezet újonnan alakult kórusa.

Róbert atya szürtei római katolikus lelkipásztor emlékező beszédében kiemelte: "Bárcsak soha ne ismétlődne meg az időszak, amikor elhurcolják az embereket a magyarságuk miatt, hogy megkínozzák és halálra éheztessék őket."

Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke kisebbségi helyzetünkből adódó hátrányainkról beszélt, mint mondta: "Nem lehet senki önmagában erős, ha az a közösség, amelyhez tartozik gyenge és lenézett... Azt, hogy egy nép, egy nemzet túl tud-e élni, amikor a balsors sújtja, az viszont attól függ, hogy milyen annak a népnek a tartása, amit le lehet mérni azon is, hogy hogyan viszonyul hősi halottaihoz és mártírjaihoz." Végül az elnök a mai generációnk közös felelősségéről beszélt, arról, hogy meg kell őriznünk és tovább kell örökítenünk a nemzetet a jelen körülmények között is – erre kell, hogy emlékeztessen bennünket hőseink és mártírjaink emlékműve.

Kótyuk Zsolt szürtei református lelkész így szólt: "Ma, amikor emlékezünk, legyen ott a szívünkben a reménység és a bizalom, és hadd biztasson Isten igéje egyenként is bennünket, hadd biztassa családjainkat, gyülekezeteinket, és hadd biztassa magyar népünket..."

A megemlékezők fájdalmát is kifejező versek elhangzása után a szürtei római katolikus és református hívek közös kórusa előadta Gárdonyi Zoltán Légy hív mindhalálig című kórusművét.

Popovics Béla, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnöke a 64 évvel ezelőtt történt szörnyűségekre emlékezett: "Az volt a cél, hogy egyrészt megfélemlítsék a magyar lakosságot, másrészt felszámolják a kárpátaljai magyar népességet. Egy sátáni, átgondolt, hideg fejjel végrehajtott terv része volt ez – a férfiakat vitték el, akikre a család támaszkodhatott. A terv azonban nem sikerült – itt vagyunk, mert megőriztük azokat az értékeket, amelyeket fontosnak tartottunk, megőriztük a családot, az Istent."

Munkács megbízott polgármestere, Lengyel Zoltán fontosnak nevezte, hogy az utókor ne feledkezzen meg az 1944. évi tragédiáról és tegyen meg mindent annak érdekében, hogy ez még egyszer ne történhessen meg.

Gulácsy Lajos református lelkész, a Kárpátaljai Református Egyházkerület nyugalmazott püspöke úgy fogalmazott: "Ez a mostani emlékezés arról szól, hogy vannak gyilkosok és vannak áldozatok. Sajnos ezer és ezer áldozat lett, mert a gyilkosok nem hitték, hogy majd egyszer el kell számolniuk azért, amit ezen a földön cselekedtek, nem hitték, hogy van folytatás, van Isten országa. Ne csak a múltról emlékezzünk, mert nem mindegy, hogy ezt a földi életet hogyan éljük, gyilkosok vagyunk vagy áldozatok. Milyen jól lett volna, ha a múltban az emberek ehhez igazodtak volna!"

Majnek Antal, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspöke fontosnak nevezte, hogy méltóképpen emlékezzünk a rengeteget szenvedett és messze távolban elhunyt testvéreinkre: "Az egyház sok ezer éves imájával tudunk a szenvedőkkel szolidaritást vállalni és ahhoz a mindenható Istenhez fordulni, aki tökéletesen együtt érez minden szenvedővel, és akinek egyedül van képessége igazságot szolgáltatni. S el is fog jönni a bíró, kinek előbb, kinek később, de biztosan."

Az odahalt áldozatokért elmondott közös imádságot követően a Munkácsi Református Egyház és a Szent Márton Székesegyház kórusa szolgált.

A megemlékezés a Himnusz eléneklésével és koszorúzással zárult. A KMKSZ nevében Gulácsy Géza, a KMKSZ Munkácsi Középszintű Szervezetének elnöke és Gajdos Olga koszorúzta meg a lágerekben odahalt 149 áldozat nevét tartalmazó emléktáblát.

Badalóban a hagyományoknak megfelelően november negyedik vasárnapján adóztak főhajtással a 64 évvel ezelőtt sztálini lágerekbe elhurcolt áldozatok emlékének.

Az istentiszteletet követően a helyi református templom szomszédságában lévő emlékparkba vonultak a megemlékezők. A 150 mártír nevét tartalmazó emlékműnél elsőként Balogh Zoltán, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke szólt a tragikus eseményekről. Baráth Imre helyi református lelkész rövid fohászban imádkozott az áldozatokért és a gyászoló családtagokért, rokonokért, majd Nagy András, Badaló polgármestere hangsúlyozta, hogy mennyire fontos a mártírokra való megemlékezés.

A szónokokat követően a gróf Gvadányi József nevét viselő helyi általános iskola növendékei adtak elő verseket és énekeket, majd a jelenlévők elhelyezték a megemlékezés koszorúit és virágait az emlékműnél.

Tiszacsomán a szent liturgia után az új görög katolikus templom falán lévő emlékműhöz vonultak a sztálini-kommunista önkény csomai áldozataira emlékezők, ahol Rácz János, a KMKSZ Tiszacsomai Alapszervezetének elnöke röviden összefoglalta 1944 tragikus eseményeit. Ezután Demkó Ferenc parochus beszélt arról, hogy a kommunista rendszernek sem az 1944. novemberi, sem az 1947. februári intézkedései (a görög katolikus egyház likvidálása) nem érték el céljukat: hiszen ma is vagyunk, itt vagyunk, magyarok, görög katolikusok a Kárpátok alatt.

Végezetül a tiszacsomai gyerekek versekkel és mécsesgyújtással emlékeztek az elhurcoltakra, majd az egybegyűltek közösen imádkoztak az áldozatok lelki üdvéért.

Bátyúban ugyancsak a KMKSZ helyi alapszervezete szervezésében a református templomban és annak kertjében, a sztálinizmus áldozatai emlékművénél került sor megemlékezésre. Az istentisztelet keretében Szántó János esperes emlékezett a tragikus múltra. Szántó Edit, a KMKSZ-alapszervezet elnöke az emlékezés fontossága mellett arra hívta fel a figyelmet, hogy a kárpátaljai magyarságra ma is nehéz feladat vár, mert veszélyben van a magyar anyanyelven való oktatás. A KMKSZ és a középiskola irodalmi szakkörének Mi soha, soha nem feledhetünk című irodalmi műsora után a templomkertben Beregszászi Ferenc polgármester emlékezett az elhurcoltakra, majd a helyi nyugdíjasklub kórusa adózott emléküknek.

Rafajnaújfaluban az emlékünnepség a református templomban tartott istentisztelettel vette kezdetét, ahol Mező Miklós református lelkipásztor hirdetett igét, majd a hívek a templomból a Mindig velem, Uram... kezdetű egyházi énekkel vonultak az emlékműhöz. Itt Demeter István, a helyi KMKSZ-apszervezet elnöke szólt a megemlékezőkhöz, aki hangsúlyozta: a háborúnak ugyan régen vége, "...nekünk, határon túlra szakadt magyaroknak azonban mindig résen kell lennünk. Kisebbségben ugyanis nagyon nehéz, küzdelmes az élet. Különösen azoknak nagyon nehéz a teher, akik látják, értik és érzik a körülöttük zajló eseményeket." A Hegedűs Dalma előadásában elhangzott vers után Fejes Sándor, Rafajnaújfalu polgármestere szólt az egybegyűltekhez, majd a megemlékezők közös imádság után elhelyezték az emlékműnél a kegyelet koszorúit.

Barkaszón és Szernyén a helyi tanácsok rendeztek megemlékezéseket, melyek szervezésében és lebonyolításában aktív részt vállaltak a KMKSZ helyi alapszervezetei.