A nyúltól a nercig

Szőrme: tenyésztés, vadászat és divat

Egy időben Kárpátalja igen híres volt a szőrmeipar egyik pillérét jelentő prémes kisállattenyésztéséről, mely emberek százainak biztosított tisztes megélhetést. Szemmel láthatóan azonban mindez már a múlté. Vagy mégsem? A téma kapcsán Popovics Sándort, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal mezőgazdasági osztályának vezetőjét kérdeztük meg a Kárpátalján mára kialakult helyzetről.

- 20-30 év távlatával összehasonlítva jelenleg milyen Kárpátalján a szőrmeipar helyzete?

- Szinte teljesen visszaesett minden olyan ágazat, mely a szőrmeipar mozgását biztosította: a prémet biztosító állattenyésztés éppúgy, mint a szőrme feldolgozása. Az értékes prémű állatok - nerc, nutria, különböző értékesebb szőrű nyúlfajták stb. - háztáji és kolhozokban történő tenyésztése egykoron rengeteg embernek adott munkalehetőséget és ezzel biztos megélhetést. A rendszerváltást követő gazdasági visszaesés miatt azonban a gazdák inkább a könnyebben tenyészthető, kevesebb gondozást igénylő, a húsellátás szempontjából is felhasználható állatok, pl. a nyulak tenyésztését favorizálták tovább. A Beregszászi járásban teljesen megszűnt a nutria- és nerctenyésztés - tudomásom szerint egész Kárpátalja területén ez a helyzet -, noha kis ráfordítással komoly bevételre tehetnének szert a tenyésztők, ha biztosítva lennének a szükséges feltételek.

- Mi a legfőbb gond?

- Hiányoznak a megyében a szőrmét átvevő telephelyek. A rendszerváltásig a Beregszászi járásban több olyan telephely működött, ahol az emberek megállapított áron leadhatták a különböző prémeket. Sőt, olyan értékesebb állatok irhájáért, mint pl. a róka 25-30 rubel prémiumot is fizettek. Keresett volt még a nerc és a nutria prémje is. A nutriát egyébként nemcsak az irhája, hanem a húsa miatt is tenyésztették. Itt érdemes megemlíteni még, hogy a rendszerváltás előtt megyénkben Ilosván működött egy prémfeldolgozó üzem. Ez nagyon népszerű volt, mert a prémet leadó személynek lehetősége volt pusztán a szakember munkadíjának kifizetésével saját magának ruházati cikkeket - bundát, sapkát stb. - készíttetni. Aztán idővel ezt is felszámolták. Kárpátalján talán még a huszti kalapgyár az egyetlen üzem, ahol lehetőség van szőrme leadására és átvételére, bár negatív híreket hallani onnan is. A hozzánk legközelebb eső, megyén kívüli feldolgozóüzem az Ivano-Frankivszk megyei Tiszmenicján van, de úgy hallom, hogy már ott is szünetel a feldolgozás. Így maradnak a belső-ukrajnai piaci lehetőségek. A prémkidolgozás költsége nagyban függ a feldolgozandó állattól, de például egy rókaprém kidolgozása 60-70 hrivnya.

Véleményem szerint hátráltatja még a tenyésztési kedvet a műszőrmék megjelenése is, melyek, bár nem olyanok, mint az eredetiek, mégis nagy hasonlóságot mutatnak, és ami a pénztárca szempontjából sem mellékes, sokkal olcsóbbak, mint egy valódi állatprémkészítmény.

Kicsit szót ejtve a háztáji "prémtermelésről," a továbbiakban Popovics Sándort - aki egyben a makkosjánosi vadásztársaság elnöke is - a vadászatról, az elejtett állatok prémjének sorsával kapcsolatban kérdeztük.

- Milyen a vadászati statisztika?

- Az utóbbi tíz év során növekedett a kilőtt rókák száma. Míg 2000-ben 88, 2001-ben pedig 76 állatot ejtettek el, addig az utóbbi három évben volt, hogy 400, sőt ennél több állatot lőttek ki. Ebben szerepe volt annak, hogy az árvizek, majd a nagy hó leszorította a hegyvidékekből ide, az alföldi részekre a rókákat. A költözés nem változtatta meg a "ravaszdik" életét: a vadászokon kívül természetes ellensége nincs az állatoknak, az élelmezési bázisuk biztosítva van, nem csoda tehát, hogy elszaporodtak. Növekedett a nyulak száma is. A szaporodást az is biztosítja, hogy sok állat a határszélen, az ún. zöldhatár közelében él - onnan jár át éjjel hozzánk táplálékot keresni -, a zöldhatárnál pedig tilos a vadászat.

- Mennyi a törvényileg engedélyezett kilövési kvóta?

- Hozzávetőlegesen van kiszámítva. A norma szerint egy róka kell, hogy jusson kétezer hektárra. Nálunk ennek a 8-10-szerese van meg. A fölösleget szabad kilőni, de csupán vadászszezonban. Ez idén november 23-án kezdődött meg. A szezonon kívül vadászok nem lőhetnek rájuk, csak vadőrök. Ezenkívül van két ún. mobil brigád is a járásban, akik rókakilövést végezhetnek, főleg a veszettségben gyanús állatokat. Erre nagy szükség is van, ugyanis idén hat állatnál- két borznál, három rókánál és egy őznél - találtak veszettséget. Nyúl szintén csak szezonban vadászható. Vadásztársaimmal igyekszem minden esetben a törvényt betartani.

- Mi történik a kilőtt állatok prémjével?

- Sokszor van, hogy a veszettség fertőzésével gyanús állatokat csak kilőjük, de nem nyúlunk hozzá, otthagyjuk az erdőszélen. Amikor azonban ez a gyanú nem forog fenn, akkor a vadászok megnyúzzák és kidolgoztatják a bőrt. Sok vadásztársam készíttetett már a feleségének rókabundát. Egy rövid bundára 13 rókabőrt kell felhasználni. Ennélfogva bizony van, hogy hosszabb ideig gyűjteni kell az állatprémet, de megéri, mert életre szóló örömet lehet vele a szeretett nőnek szerezni.

Érdekességként lehet még megemlíteni, hogy egy teljes, hosszú rókabunda elkészítéséhez 18, egy nutriabundáéhoz 30, egy mókusbundáéhoz 40, egy nercbundához 50, míg egy csincsillabundához 150 állat prémjére van szükség.

Fischer Zsolt