Márku Anita: Érvényes történetek
Nyelvválasztási és kódváltási stratégiák a kárpátaljai magyar fiatalok körében
Márku Anita a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Hodinka Antal Intézetének kutatója. Érvényes történetek című kötete az Apáczai Közalapítvány támogatásával jelent meg a Rákóczi-füzetek 48. darabjaként. A Hodinka Intézet kutatói évek óta tanulmányozzák a kárpátaljai magyar nyelvet, a közösség nyelvhasználati, szociolingvisztikai jellemzőiről számos kiadványuk jelent meg. Ehhez a folyamathoz csatlakozik Márku Anita könyve.
"...hogy egy kétnyelvű beszélő sikeres legyen a kommunikációban, érvényes történeteket kell létrehoznia: olyan nyelvi produktumot, amely az adott térben és időben, az adott közösségi normák szerint hatásos, eléri a célját" - olvashatjuk a könyv hátsó borítóján. Hétköznapi beszédében egy kárpátaljai magyar gyakran kerül szembe egy másik nyelvűvel, ilyenkor (mint minden kétnyelvű beszélő) választhat, milyen nyelven fordul beszélgetőtársához, illetve eldöntheti, használ-e a választott nyelvben kölcsönelemeket a másik nyelvből. A szerző szakdolgozatán alapuló munkájában több kutatás részeredményét dolgozza fel, amelyek a kárpátaljai magyarság kétnyelvűségével foglalkoznak, valamint összegzi egy, a nyelvválasztási és kódváltási stratégiák feltárására irányuló kérdőíves és élőnyelvi hanganyagokat értelmező felmérés eredményeit, melyet 2006 szeptemberében a kárpátaljai magyar egyetemisták és főiskolások körében végzett.
A munka újdonsága, hogy a nyelvek közötti váltás jelenségét nemcsak a "kárpátaljai magyar beszél kárpátaljai magyarral" szituációban vizsgálja, hanem többségi (ukrán/orosz) kétnyelvűekkel való beszélgetésben is. Választ próbál keresni arra, milyen helyzetekben, milyen tényezőktől függ az öntudatlan nyelvváltás, továbbá arra, hogy a megszokottól eltérő módon, nem a grammatika, hanem a kommunikáció felől közelíti meg a témát. Kutatásának eredményeiből kiderül, hogy a fiatalok nyelvválasztását befolyásolja nyelvtudásuk, iskolájuk tannyelve és nem utolsósorban családi hátterük, azaz hogy nyelvileg vegyes vagy homogén családból származnak-e. Az is kiderül, hogy a kárpátaljai magyar fiataloknak az anyanyelvdomináns kétnyelvűség elérése kell legyen a célja. Tehát nem anyanyelvüket felcserélendő kell megtanulniuk más nyelveket, jelen esetben az államnyelvet, hanem additív (hozzáadó) módon. A fiatalok válaszaiból kiderült, hogy szóbeli megnyilvánulásaik során akkor váltanak nyelvet, ha a társalgásban egy többségi egynyelvű is részt vesz, ha a téma úgy kívánja, ha pl. tanulásról beszélgetnek, illetve ha ezt nyelvtudásuk is lehetővé teszi. A könyv elméleti keretbe foglalja, hogyan használják a kárpátaljai magyar fiatalok a mindennapjaik során az alkalomhoz és beszélgetőtárshoz illő, térben és időben érvényes történeteket. A mindennapokban leginkább hasznosítható része az olvasó számára a IX. fejezet, amelyben a helyzettől függő nyelv/nyelvváltozat használatát követheti nyomon mind elméleti, mind gyakorlati (példákkal illusztrált) szinten. A munkát számos, az Ungvári Nemzeti Egyetemen és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán készült kép illusztrálja.
A kiadvány megjelentetésének elsődleges célja, hogy a felsőoktatásban nyelvészetet hallgatók számára segédkönyvként, jegyzetként szolgáljon, de a szerző mindenkinek ajánlja könyvét, aki két- vagy többnyelvű közösség tagja, és érdeklődik a társasnyelvészet, az interkulturális kommunikáció, a pszicholingvisztika és a kétnyelvűség-kutatás iránt.
Molnár Anita
