A Sóváritól a Starkingig

Viski almatermesztés, anno...

2009. február 6., 09:00 , 421. szám

Kárpátalja két legnagyobb gyümölcstermesztő vidéke a Huszti és a Técsői járás, melyek közül az előbbiben Visk jó ideig az almatermesztés egyik Felső-Tisza-vidéki "fellegvára" volt. Az almatermesztés itteni múltjáról Krüzsely Barnával, egy régi gyümölcstermesztő família tagjával beszélgettünk.

- Nagyközségünkben a hajdani gazdák mintegy 200-300 évvel ezelőtt kezdték telepíteni az almafákat a kivágott cserjések helyére, és hosszú időn át az olyan régi fajtákat termesztették, mint a Sóvári, a Török Bálint, a Kassai Kormos vagy éppen a Szikollai Pózmány, az 1900-as évek elejétől pedig meghonosították a Vilmus Renet, a Palmon Renet, a Szikszai Renet fajtát, a Jonathánt, valamint a Batulokat - meséli beszélgetőtársam. - A mi családunk is igazi gyümölcsész família volt, s engem is az édesapám tanított meg az almatermesztés alapjaira. Édesapám 4-5 hektár almással rendelkezett, amit maga telepített be. 1944-ben aztán őt is elvitték a "háromnapi málenykij robotra", megannyi viski magyar férfival együtt, s ő is odahalt. Ami pedig az almásunkat illeti, 1947-ben megalakult az első viski kolhoz, mely Sztálin nevét viselte, de mindenki csak cigány kolhoznak nevezte, mert cigányok csinálták. Ez viszont még nem olvasztotta magába a gazdák gyümölcsöseit, azokat csak 1948-1949-ben vette el az Új Élet Kolhoz.

A helybeli elemi iskola elvégzését követően, 1942-től 1945-ig a Nagybányai Református Egyházi Gimnáziumban tanultam, az utolsó esztendőben már román fennhatóság alatt, de minket azért még átengedtek a határon, Viskről az iskolánkba... Ezután Munkácson, a "kolhozelnöki szakiskolaként" emlegetett intézményben tanultam, majd magánúton elvégeztem a Leningrádi Mezőgazdasági Főiskola gyümölcsész-zöldségtermesztő szakát.

- 1947-ben öt kolhozt hoztak létre a nagyközség területén, melyeket 1951-ben összevontak a Határőr Kolhozba, s ezt követően kezdték termeszteni a Starkingot, meg a Golden Delichest. Majd a 70-es évek elején hatalmas gyümölcsöst telepítettek, mintegy 30-40 hektáron, alacsony törzsű Duszend almafákkal, melyek korán kezdenek teremni, ám csak 20-25 évig hoznak termést, míg a régi fajtájúak között olyan almafák is vannak, melyek 100, 120 éves korukban is meghozzák a maguk termését. Amúgy 1914 hektárt tett ki a gyümölcsösök nagysága, 600-700 hektáron termesztették az almát, s a Visket övező hegyoldalakra felfutó almások 15 kilométer hosszan húzódtak Jablonyivka községtől Veléte faluig, míg jelenleg 200-300 hektár van termesztés alatt.

- A 60-as évek elején futott fel az almatermesztés - emlékezik vissza a nyugdíjas szakember. - Felépült a gyümölcs- és zöldségfeldolgozó konzervgyárunk az 540 tonnányi termést befogadni képes hűtőkamrával, s itt dolgoztuk fel a kötelező állami beszolgáltatáson felül fennmaradt almamennyiséget. Kisebb részéből pálinkát főztünk, de nem Calvadost, hanem csak egyszerű Huculkát, amellett gyümölcslevet is készítettünk, nagyobbrészt pedig almabort állítottunk elő. Főleg Oroszországba szállítottuk: Leningrádba, Moszkvába, az azon túl fekvő Ivanovba, valamint a kazahsztáni Dzseszkazganba. Megjegyezném viszont, hogy a helybeliek csak gyártották, de nem itták a készítményeiket. Vannak nálunk szőlők is, s aki szereti az alkoholos italokat, az inkább a szőlőbort, illetve az almapálinkánál népszerűbb égetett szeszes italokat fogyasztja...

- Mennyi jövedelem származott az almából, s mit épített ebből a kolhoz a nagyközség javára?

- Sokmilliós hasznunk származott az almatermesztésből, elsősorban persze a gyümölcs feldolgozásából. 1967-ben például 1 450 ezer rubelt fialt a gyümölcsös, aminek a fele az almásainkból folyt be. Ami pedig az építkezéseket illeti, tető alá hoztuk a Viskhez kapcsolt Rákos község általános iskoláját, a külterületünknek számító Fenes művelődési házát, a viski kolhozirodát, s felújítottuk az összes gyermekintézményünket.

- Az 1970-es évek végén azután véget ért az almakonjunktúra időszaka, mivel új üzemek nyíltak a nagyközségben, melyek jelentős mértékben elcsábították a munkaerőt. Majd a konzervgyárnak is bealkonyult, s ma két ásványvíz-palackozó üzem működik a cég területén...

- Van-e valaki, akinek át tudja adni gyümölcsészi szakismereteit? - teszem fel végezetül a kérdést.

- Sajnos, nem nagyon. Mindkét fiam az állatorvosi pályát választotta, az egyikük itthon dolgozik, Visken, a másik pedig a Lembergi Mezőgazdasági Egyetem állattani tanszékének docense, a biológiai tudományok kandidátusa, s bár az ugyancsak állatorvosi diplomát szerzett unokámnak jó érzéke van a metszéshez, őt sem érdekli a gyümölcstermesztés. A fiatal korosztályt általában véve sem érdekli az almatermesztés, mert jelenleg nincs nagy perspektívája, s a gyümölcsfákkal való foglalkozás helyett inkább a külföldi és belföldi építkezéseken igyekeznek elhelyezkedni. Ugyanakkor a 2000-es évek elején tanulmányi útra érkezett hozzám egy lány a Budapesti Élelmiszeripari és Gyümölcsészeti Egyetemről, aki azt a feladatot kapta az oktatási intézménytől, hogy tárja fel a régi viski almafajták történetét, így három éven keresztül újra és újra felkereste a nagyközséget anyaggyűjtés céljából, s én ismertettem meg vele a viski almatermesztés históriáját...

L. M.