2009. február 13.

2009. február 13., 09:00 , 422. szám

"Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte: Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem! Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: Akarom! Tisztulj meg. Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult..." (Mk 1,40-42)

Jézus találkozása a leprással rendkívüli: abban a korban az emberek nem érintkeztek a betegekkel, egyrészt féltek, hogy ők is megbetegszenek testileg, másodszor pedig az olyan embert, aki beteggel érintkezett, tisztátalannak tartották.

A zsidó kultúrában Jézus korában ha valaki megbetegedett, azt tartották róla, biztosan bűnös ember. Jézus nemcsak testi betegségéből gyógyítja meg a leprást: lelki gyógyulást, tisztulást is ad számára, mert tudja, hogy a beteg hite erős.

Az ember test és lélek. Nem elég testünket óvni, a lelkünket is ápolni, táplálni kell. Rohanó világunkban a lelki táplálkozásról, imádságról gyakran megfeledkezünk, sőt fölöslegesnek tartjuk, csak amikor valamiféle baj, kár ér bennünket, akkor fordulunk az Isten felé, amikor már senki nem tud segíteni. Ilyenkor mindannyiunknak jól megy a kérő imádság; de ne felejtsünk el köszönetet mondani, hálát adni is az Istennek a kapott segítségért.

Az Isten vár minket, hogy odaforduljunk hozzá. Ő nem fél velünk kapcsolatba lépni, mi se féljünk az Istentől. Engedjük, hogy testi-lelki orvosunk lehessen.

Rácz István