Messze tán a magyar iskola?

Oktatási-nevelési támogatás: Beregrákos-Kajdanó

2009. március 6., 09:00 , 425. szám

A Fidesz-kormány által az országgyűlés elé terjesztett kedvezménytörvény hatálybalépésétől, 2002-től tanévenként kaphatnak a magyarul tanuló határon túli iskoláskorú gyerekek 20 000 forint összegű oktatási-nevelési támogatást, valamint 2400 Ft tankönyv- és taneszköz-támogatást. E két támogatást a határon túli alap- és középfokú oktatási intézményekben magyar nyelven tanuló diákok szüleinek szánták a magyar törvényalkotók, hisz azok a szülők, akik a határokon túl a magyar tannyelvű iskolákat választják, egyfajta többletterhet is vállalnak őseik nyelvéhez és kultúrájához való ragaszkodásukkal, amit kompenzálni igyekezett a magyar országgyűlés. Csakhogy a státustörvényből a magyarországi kormányváltás után kedvezménytörvény lett, és a magyar iskolák diákjai mellett azok is jogosultak lettek az oktatási-nevelési támogatásra, akik "a magyar kultúra tárgyában folytatnak tanulmányokat". Ebbe a kategóriába pedig azok is beleférnek, akik hétvégénként vagy délutánonként tanulnak magyarul az úgynevezett vasárnapi iskolákban, esetleg magyar hittancsoportba járnak. A 2002 májusában hivatalba lépett Medgyessy-kormány Kárpátalján a Kocsis Mária által vezetett KAMOT Jótékonysági Alapítványt bízta meg a pályázat lebonyolításával, akik legutóbb közel 19 ezer tanulót támogattak, annak ellenére, hogy évről évre 400-500-zal kevesebben pályáznak a csökkenő gyereklétszám következtében. Úgy tűnik, Kárpátalján ma a KAMOT JA jóvoltából a magyar iskolások mellett bárki megkaphatja ezt a támogatást, aki tud szerezni valahonnan egy pecséttel ellátott iskolalátogatási igazolást.

Minderre annak kapcsán derült fény, hogy szerkesztőségünket felkereste két felháborodott kajdanói édesanya. Mint mondták, fiaik már harmadévesek egy munkácsi - ukrán tannyelvű - szakközépiskolában. Az elmúlt két évben - igazolva azt, hogy az általuk tanult szakmát a Munkácsi járásban sehol nem oktatják magyarul - megkapták az oktatási-nevelési támogatást, mivel igazolták, hogy a vasárnapi iskolában korábban magyarul tanultak. (Kajdanón magyar iskola nincs.) Idén azonban a KAMOT elutasította pályázatukat, pedig a fiúk beregrákosi évfolyamtársai éppúgy megkapták a támogatást, mint eddig...

Elkísértem az édesanyákat a KAMOT beregszászi székházába, ahol kiderült, hogy a panaszosok fiai azért nem kaphatnak támogatást, mert nem magyar iskolában, hanem vasárnapi iskolában tanultak korábban, három osztálytársukkal ellentétben. Viszont az ügyintézők azt elismerték, hogy legkevesebb huszonöt olyan gyerek szülei átvehették a támogatást, akik szintén a kajdanói ukrán tannyelvű iskolába jártak a 2007-2008-as tanévben. Ők is a református egyház által fenntartott vasárnapi iskolában tanulnak magyarul az iskolalátogatási igazolásuk szerint. A két édesanya nem értette a magyarázatot, hisz tudomásuk szerint Kajdanón csak 2006-ig működött magyar vasárnapi iskola, akkor pedig még az ő gyerekeik is ott tanultak.

Másnapra időpontot kértek a szülők Kocsis Máriához, a KAMOT JA elnökéhez, aki fogadta őket és lapunk tudósítóját. Az elnök asszony a következő magyarázattal szolgált: a Kajdanói Református Vasárnapi Iskolában a fiaik számára kiadott igazolásokban az áll, hogy 2001 és 2006 között tanultak magyarul az említett iskolában. Míg a több mint húsz nyertes kajdanói pályázat esetében a kiadott igazolás azt igazolja, hogy a gyerekek a 2007-2008-as tanévben is ott tanultak. A megbeszélésen megjelent a KAMOT JA beregrákosi ügyintézője, Vass János Jenő is, aki többek között elmondta: ő nem tudja, hogy az elmúlt tanévben működött-e vasárnapi iskola a közigazgatásilag Beregrákoshoz tartozó Kajdanón, de ha Páll László református lelkész aláírta az iskolalátogatási igazolásokat, akkor igenis működött. A tiszteletes urat viszont nem lehet utolérni, hisz tanulmányai miatt Németországban tartózkodik - tudtam meg Vass úrtól.

Sikerült felvenni a kapcsolatot a Németországban tartózkodó Páll László beregrákosi és kajdanói református lelkésszel, aki a kérdésre válaszolva elmondta: "Az oktatás, ha nem is kielégítő és megfelelő módon, de megtörtént, az iskola a maga korlátozott voltában működött a magyar gyerekek számára. Az ukrán gyerekek a 2007-2008-as tanévben már nem tanultak. Én személy szerint nem tartom elegendőnek a hittanoktatást a támogatás odaítéléséhez. A magyar nyelv és irodalom, valamint a magyar történelem oktatása rendkívül fontos a magyarság megmaradásának érdekében, és ez a fajta oktatás jobban megfelel a törvény eredeti céljainak, mint csupán a hittanoktatás."

Kocsis Mária később elmondta lapunknak, hogy olyan településen, ahol magyar iskola is működik, oktatási-nevelési támogatást csak a magyar iskolában tanuló gyerekek kaphattak, így például Rahón és Kőrösmezőn nem fogadták el az ott működő vasárnapi iskolák igazolásait. De információink szerint akadnak olyan települések, amelyek esetében éveken át kivételt tettek, ilyen a közigazgatásilag egy községnek számító, egyébként összeépült Beregrákos és Kajdanó is. Az elnök asszony a konkrét kérdésre válaszolva elmondta: "Kajdanó körülbelül öt kilométerre van Rákostól, ezért kérték a kajdanói szülők, hogy hadd kaphassák a református egyház által fenntartott vasárnapi iskolában, kezdetben heti két alkalommal is magyarul tanuló gyerekeik a támogatást. Ott csak 20-25 gyerekről van szó. Ráadásul a polgármester is azt mondta, hogy igen messze van a két településrész egymástól, és nem tudják megoldani, hogy Kajdanóról iskolabusz szállítsa a magyar tannyelvű Beregrákosi Általános Iskolába a gyerekeket." Egyébként arra a kérdésemre, hogy hogyan fordulhatott elő, hogy korlátozott módon működő vasárnapi iskola állítólagos diákjai is kaphattak támogatást Kajdanón, Kocsis Mária a következőt válaszolta: "A KAMOT ellenőrizheti a vasárnapi iskolák működését, az idén is volt a técsői regionális felelősünk a felső-Tisza-vidéki vasárnapi iskolákat ellenőrizni. Kajdanón véletlenül nem voltam 2006-tól, a helyi megbízottunknak pedig erről nem kell feltétlenül tudnia. Meg gondolom, ő is úgy volt vele, hogy ha aláírt az iskolát fenntartó református lelkész egy igazolást, akkor az működik is.

A nyári nyelvi táborokat nem tekintjük vasárnapi iskolának, de a szórványvidéken olyan esetben is megítéljük a támogatást, ha mondjuk heti rendszerességgel hittant tanul magyarul a gyerek, persze csak abban az esetben, ha úgy adja ki az igazolást a helyi egyházközség, hogy vasárnapi iskolába jár. Véleményem szerint, ha legalább hetente egyszer-kétszer magyar szót hallanak azok a gyerekek, akkor már megéri."

Valóban jó dolog, ha a szórványban élő magyar gyerekek, sőt az ukrán gyerekek is hallanak magyar szót, az is jó dolog, ha a magyar falvakban és városainkban élő, ukrán iskolába járó gyerekek is tanulják a magyart. De ők nem járulnak hozzá a magyar iskolahálózat fenntartásához, tehát nekik nem biztos, hogy járna a törvény szellemében a teljes támogatási összeg, a húszezer forint. A KAMOT így egy kalap alá veszi a különféle vasárnapi oktatásokat a teljes értékű magyar oktatással. Úgy tűnik, csak az igazolás, a "bumázska" számít. A hárítás nagyszerűen működik: a KAMOT JA elnök asszonyának nem tiszte tudni, működik-e egy oktatási forma, amelynek igazolását dokumentumként elfogadja; a helyben élő UMDSZ-megbízottnak ugyancsak nem kötelessége helyismerettel rendelkeznie, hisz - amint az iskolások fenti példájából is láttuk - az ukrán és magyar iskola között fényévnyinek számít az a 2 kilométeres távolság! A problémát tehát rá kell kenni arra a lelkiismeretes, a kajdanói magyar oktatás sorsát valóban szívügyének tekintő lelkészre, akire, mint megtudtuk, a kérdéses igazolásokért valakik rászabadították a felheccelt szülőket, így olyan kényszerhelyzetbe szorítva őt, amelyben már a gyülekezet egységét és békéjét is veszély fenyegette!

Nos, meglehetősen kusza ügybe tenyereltünk bele, melyben sok a homályos pont. Egyvalami azonban kristálytisztán kiderült: a szóbeszéddel ellentétben biztosan nem igaz, hogy Vass Jenő helyi KAMOT-megbízott pénzt fogadott volna el bárkitől, bármiféle igazolások megszerzéséért, nem igaz, hogy őt kapcsolatba lehetne hozni bármiféle zavaros dologgal. Nem igaz, hisz ilyesmit csak pletykálkodó, rosszindulatú személyek terjesztenek titokban; nyíltan, a nevét vállalva ezt már senki nem meri állítani.

Kérdés, ilyen körülmények között mennyire ösztönözheti a magyar szülőket a magyar iskola választására ez a magyar állami támogatás, mondjuk a beregszászi járási Bakosban, ahol a helyi ukrán iskolában korábban a magyar osztályokba járó gyerekek mellett az ukrán osztályokba járók is megkapták az oktatási-nevelési támogatást arra hivatkozva, hogy vasárnapi iskolába járnak - a felerészben magyarok által lakott faluban érdeklődés hiányában megszűntek a magyar osztályok. Mi jöhet ezután? Most már például azoknak a szülőknek is jár a támogatás (ha hittanra jár a gyerekük), akik külön kérvényezték az ukrán osztályok megnyitását olyan színmagyar falvakban - ahol eddig csak magyar iskola működött -, mint Nagydobrony, Szürte, Bótrágy, Verbőc, Kisbégány?

Lehet, hogy a módosított törvény betűjének ez megfelel, de hogy a megalkotók eredeti szándékának, azaz a törvény szellemének biztosan nem - ezt a lelke mélyén mindenkinek éreznie kell. S mellé tudatosítani: ha ez a tendencia folytatódik, akkor minden olyan fillér, amely az ilyen kiskapukon jut ki, egyértelműen a kárpátaljai magyar iskolarendszer szándékos szétrombolását segíti elő.

Badó Zsolt