2009. június 19.

2009. június 19., 10:00 , 440. szám

"Egy ember, név szerint Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot, és árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette. Péter azonban így szólt: "Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából? Ha megmaradt volna, nem neked maradt volna-e meg, és miután eladtad, nem te rendelkeztél az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek." Amint meghallotta Anániás ezeket a szavakat, összeesett és meghalt." (ApCsel 5, 1-5.)

Véget ért az ünnep, elmúlt a Pünkösd, a Lélek ereje nagy megtapasztalásának csodája, s jönnek az első keresztyén gyülekezet életében a hétköznapok, s velük együtt jönnek a kihívások, a kísértések, sőt a baj és a bűn is. Ám ez a történet nem valami tőlünk távoli, régi dologról szól, hanem arról az emberi hozzáállásról, amelyben a hitet, a meggyőződést, az elköteleződést háttérbe szorítja az önzés, a számítás, az érdek, amelynek semmi sem szent. Ahol az őszinte vállalás helyett fontosabb a kegyesnek feltüntetett látszat.

Történetünkben Anániás és később felesége, Szafira a hazugság elhangzása után közvetlenül meghal. Lehetett volna az életük hiteles, sokak szemében minta, de ők a látszatra könnyebb utat választva megelégedtek a mintával. A hazugsággal, a bűnnel pedig mindig együtt jár a halál. A mi életünkben talán nem jön ilyen hirtelen, de fájdalmasan tapasztalnunk kell, hogy lassan sorvad a lelkünk, haldoklik a lelkiismeretünk, s lassan - ha sokan és sokat mondják - elhisszük, hogy az a bizonyos megvételre kínált ló tulajdonképpen nem is vak, hanem nagyon bátor.

Az életre, a megtartatásra, az emberhez méltó életre pedig nem volt, és nincs is más út, csak az Isten útja, ahogyan Krisztus Urunk tanította: "Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva." (Mt 7, 24)

Jenei Károly