Huszadszorra is nagy sikerrel

A XX. Munkácsi Zenei Tábor zárókoncertje

Augusztus 3-ától 11-éig lelkes, mintegy ötvenfős csapat táborozott a munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskolában, vegyesen anyaországiak és kárpátaljaiak. Közülük sokan "visszajáró lelkek" az éppen 20. alkalommal megrendezett Munkácsi Zenei Tábor résztvevői.

Vajon mi az, ami miatt sokan már egy szűk emberöltő óta évente visszajönnek? – kérdeztük Popovics Páltól, a tábor munkácsi főszervezőjétől.

– Több minden együtt. A hangulat, a jó társaság, a zene szeretete, a tradíció. Jó érzés, hogy egy hét alatt a "semmiből" megszületik egy teljes koncert anyaga, a fülünk hallatára épülnek fel a darabok, és ennek mindenki tevékeny részese.

– Kik jönnek el, és honnan tudnak a táborról?

– Az anyaországiakat inkább ismeretségi körből toborozzák a régi tagok, nálunk a hirdetés alapján bárki jöhet, de sokan hívják ismerőseiket is. A 20 év alatt az a tendencia érvényesült, hogy arányaiban egyre több lett a helyi résztvevő. Ez örvendetes dolog: sokaknak ez az egyetlen alkalom az életében, amikor zenélésre nyílik lehetőségük.

– Biztosítható így a színvonal?

– Mindig vannak néhányan, akik komolyan zenélnek, profi zenészek is. De egy hét alatt sok mindent ki lehet hozni még a viszonylag kezdőkből is. Persze nem árt, ha valaki tud kottát olvasni meg van hallása.

– Tulajdonképpen hogyan indult el 20 éve a tábor?

– A rokonság körében többekben megfogalmazódott rá az igény. Végül Kesselyák Gergő budapesti karmesterrel, aki szintén rokon, vágtunk bele a megvalósításába 1990-ben. Akkor ez még nagyon sok nehézséget jelentett, nem volt helyben biztosítható az ellátás, az élelmiszer kiszállításának megszervezése külön tortúra volt. A határon is akadtak gondok: előfordult, hogy a zenészek hangszereit csak nagy nehezen engedték át. A magyar iskola akkori igazgatója, Oláh György a kezdetektől szívügyének tekintette a tábort, és az iskolát teljesen a rendelkezésünkre bocsátotta, amit az utódai is fontosnak tartottak, így a jelenlegi iskolavezető, Schink István is. Nem egy szállodai színvonal, hálózsákokban, matracokon alszunk, az egy szem zuhanyozó előtt várunk a sorunkra, örülünk, ha víz is van, de éppen ez adja meg a tábor romantikáját. Az utóbbi évig még a főzést is a táborlakók vállalták magukra.

– Egész nap próbák, vagy van azért más is?

– Természetesen van. A zenekar és a négyszólamú kórus napi két intenzív próbája mellett mindig beiktatunk kirándulásokat, szabadidős programokat, játékokat. Idén a koncert utáni napon a Borzsa-havasokba, a Velikij Verhre tettünk kirándulást. Este 11-re, fáradtan, piszkosan hozott haza minket a vonat, mégis nagy élmény volt mindenkinek.

– A koncertre 9-én került sor. Eddig mindig telt ház előtt énekeltetek. Most is így volt?

– Igen, bár a "telt ház" ezúttal a görög katolikus templomot jelentette, mivel a rómait, ahol eddig minden évben zenéltünk, belülről felújítják. De hála Istennek, szépen sikerült a koncert, hatalmas sikert arattunk. Hangversenyünk Munkács zeneszerető közegének minden évben várt eseménye. Idén főleg barokk szerzők: Durante, Bach, Eszterházy, Telemann műveit hallhatta a közönség, de fölcsendültek Mozart és Händel művei is. Ahogy tavaly, idén is Balassi Barna volt a karmester, de egy darabot, a tábor "himnuszát", Mozart Ave verum corpusát a táboralapító Kesselyák Gergő vezényelte, aki Szegedről "ugrott" le két napra. Ő többek között a jelenleg is zajló Szegedi Szabadtéri Játékok művészeti igazgatója, több nagy sikerű és nagy volumenű operaelőadás rendezője, karmester, korábban a budapesti operaház főzeneigazgatója.

– Ahogy a háborúhoz, úgy egy táborhoz is sok-sok pénz kell. Honnan lehet ezt előteremteni a mai válságos időkben?

– Kesselyák Bence, aki bátyjától, Gergelytől vette át immár tíz éve a tábor szervezését Budapesten, minden tábor előtt egész évben fáradozik az anyagiak előteremtésén. Az idei tábort állandó támogatónk, a Rákóczi Szövetség segítette, de nekik is egyre szűkösebbek az anyagi lehetőségeik. A helyi résztvevőknek eddig ingyenes volt a tábor, ez az ő kedvezményük. Az anyaországiak viszont hozzájárulnak a költségekhez.

– Lesz 21. zenei tábor Munkácson?

– Az idei koncert sikerét látva és a táborlakók véleményét hallgatva biztos vagyok benne. Tudomásom szerint Kárpátalján ez a legrégebben működő, évről évre rendszeresen megszervezett, magyar vonatkozású tábor, kulturális rendezvény. Ezt a szép hagyományt folytatni kell. A szervezők már kicsit elfáradtak a sok munkában, de ha lesznek friss segítők, jövőre is találkozunk.

PPM