Alkotó társak

Író-költő költőfeleségek

2009. augusztus 21., 10:00 , 449. szám

Ha gondolatban végigtekintünk a magyar – de akár a világ- – irodalom kiemelkedő alkotóinak során, azt kell látnunk, hogy közöttük elenyésző a gyengébb nem képviselőinek száma. S még annál is kevesebb – értelemszerűen – az olyan író- vagy költőnő, akinek valamelyik neves poéta feleségeként sikerült beírnia nevét az irodalomba. Néhány XX. századi magyar költőfeleség pályájának felvillantása elgondolkodtató következtetéseket eredményezhet.

Ismerős-e valakinek Görög Ilona írónő neve? Így talán keveseknek, pedig valójában ő az az elbűvölő Ilona, akinek neve (is) megihlette férjét, Kosztolányi Dezsőt. Harmos Ilona 1913-ban lett az akkor már ismert költő felesége. Valójában színésznőnek készült, s jelentős szerepeket alakított, de a fent említett álnéven szépirodalmi alkotásokat is publikált, főként a Nyugatban. Alkotói pályája inkább férje halála után teljesedett ki, bár már a 30-as években megjelentek novellái. A sikert azonban mégis Kosztolányi hozta meg, azaz a róla és Karinthy Frigyesről írt, humorral fűszerezett visszaemlékezései. Kosztolányiné jó mókának, színészi feladatnak is tekintette szerepét, ahogy maga fogalmazott: "...egy-egy írófeleség arcképe amúgy sem érthető meg önmagában, mert bizonyos fokig vetülete, tükörképe az író férjnek, s legtöbbje annak játékszere, méghozzá elrontott játékszere is, esetleg egymást kölcsönösen rontó gyermekek s játékok egyben." Csak az új évezred elején jelent meg két olyan kötet, ami már jogosan megfoszthatta őt ettől a tükörkép szereptől. A háború alatti megalázó bujkálásokat felidéző, a Tüzes cipőben című napló, illetve a Burokban születtem című, hagyatékban felfedezett memoárt, írófeleségek portréit és novellákat tartalmazó válogatás csaknem fél évszázaddal a halála után avatta őt saját jogán is igazi íróvá.

Harmos Ilonánál sokkal nehezebben viselte a költőfejedelem feleségének szerepét Babits Mihály párja, Tanner Ilona, aki – Kazinczy nejének nevét "kölcsönvéve" – Török Sophie-ként igenis önálló írói-költői babérokra tört volna. Bár az ismertség és a kapcsolatok szempontjából előnyt élvezhetett, az objektív, önmagához mért értékelés valószínűleg sosem adatott meg neki. Meglehetősen fájdalmasan viselte helyzetét, ahogy írta: "Nekem sajnos nem adatott meg valami maradandót alkotni... (...) ma – mint a legnagyobb élő magyar író felesége – távolabb vagyok ettől, mint valaha. Pedig ma minden lap nyitva áll a verseim számára, de soha senkitől őszinte kritikát vagy jóakaratú biztatást többé nem kapok – írásaim csak egy szempontból érdekesek: hogy Babits Mihály életének intimitásait árulom el bennük."

Amilyen görcsösen vágyott Török Sophie a csakis őt illető siker fényére, annyira nem vágyott "kiragyogni" egy másik, egyedülálló és megismételhetetlen költő-zseni, Weöres Sándor élete párja, Károlyi Amy. És mégis megtörtént! Pedig tudatosan törekedett a társ, a feleség és a háziasszony szerepére egyaránt. "Fésülködöm./Az ágyamat bontom./Gondom, hogy hol a szennyes számla./S már megszámlálva minden csontom" – olvashatjuk egyik versében, s döbbenhetünk rá, hogy az igazi tehetség – melyet Károlyi Amy életműve fényesen bizonyít – megtalálja a maga útját, ha meg tudja találni a harmóniát egy kivételes sors és a hétköznapok kikerülhetetlen realitásai között.

Pedig: "Íróval együtt élni nem átlagos életforma... (...) Fura, de egyik író sem vette észre, hogy mi, feleségek sokszor milyen kialvatlanok, fáradtak vagyunk" – erősítette meg elődei tapasztalatait Polcz Alaine is egy vele készült interjúban. A saját szakmájában, a pszichológiában pótolhatatlan életművet alkotó asszony szintén hosszú utat járt be, míg Mészöly Miklós feleségeként szépírói munkásságával is sikereket ért el. A megrendítő önvallomásnak is tekinthető, Asszony a fronton című regénye 1992-ben elnyerte az Év Könyve díjat, amelyet később további nagy sikerű irodalmi művek – Az életed, Lányregény, Karácsonyi utazás – követtek. Szakmai és írói sikerei különösen annak fényében árulkodnak kivételes kitartásról és erőről, hogy nyíltan vállalta a több évtizedes közös sors árnyoldalait, házasságuk konfliktusait és mégis vállalt összetartozásuk felemelő terheit is.

E néhány kiragadott példa alapján láthatjuk tehát, hogy sem az írófeleségek, sem az író feleségek szerepének betöltése nem mindennapi feladat. Kinek-kinek ambíciói, habitusa függvényében sikerült e feladat mellett kiteljesítenie saját tehetségét, elképzeléseit – ezáltal kétségtelenül "beépülve" férjük életművébe, egyszersmind önálló alkotásokkal gazdagítva a magyar irodalom tárházát.