2009. szeptember 18.

Boldogan kamatoztatni talentumainkat.

Megszokott hétköznapjainkban gyakran kerülhetünk hasonló helyzetbe ahhoz az emberhez, aki talentumát nem kamatoztatta, hanem "földbe ásva elrejtette ura pénzét". Az Istentől ajándékba kapott, s ránk bízott talentumot egész életünk folyamán szükségesek vagyunk kamatoztatni. A gazdasági világ pénzügyi válsága sokszor kényszerít bennünket (keresztényeket és nem keresztényeket egyaránt) olyan helyzetbe, aminek eredményeként elfelejtkezünk a mi Teremtő, Jóságos és Gondviselő Istenünkről, talentumainkat nem kamatoztatva, életünk ajándékait elpazarolva. Azonban az Isteni figyelem és gondoskodás jelenléte mindig megtalálható és megtapasztalható az emberek felé. Ő nem felejti el, nem tagadja meg, nem fordít hátat teremtményeinek, hanem emberszeretetével átöleli és megvédelmezi a bajban levőket és a hozzá fohászkodókat, azokat, akik életükben a kegyelmi ajándékokat kamatoztatták. ("Jól van, derék és hű szolga, a kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.")

Az evangéliumból nyilvánvaló, hogy Istentől mindenki kap talentumot "ki-ki rátermettsége szerint". A lényeg az, hogy tudjam: amikor Isten a talentumokat kiosztja, nem úgy tesz különbséget az emberek között, hogy egyiknek ad, a másiknak nem ad. Amikor az ember felfedezi önmagában, hogy Isten neki milyen talentumot adott, a rátermettséggel együtt, akkor el kell indulni és tenni kell! Ha nem így tesz, akkor az oktalan szolgához lesz hasonló, aki elásta a talentumot és ezért megérdemelt büntetést kapott.

A münsteri székesegyházban van egy érdekes kereszt. Ezen a kereszten Jézusnak nincsen karja! Azért van ez így, mert a háborúban a kereszt is megsérült, Jézus akkor veszítette el "karjait". A helyreállításkor ilyennek hagyták meg, de a hiányzó karok helyére ezt írták: "Karjaim a ti karjaitok!" Ebben találom meg az útmutatást! Jézusnak karjait helyettesítsük életünkben: Jézus általunk tanít, általunk vigasztal, általunk gyógyít, törli le a könnyeket... Ezernyi ezer lehetőséget kaptunk talentumaink kamatoztatására, amit ha felismerünk és megteszünk, akkor életünk boldogabb, Istennel való kapcsolatunk pedig szilárdabb lesz.

Pősze Roland