2009. november 20.

És a földindulás után tűz jöve, de nem volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszék. (1Kir 19,12)

Zajos a világ... Évekkel ezelőtt még nem tudtuk, mi is az. Az áramkimaradások között zavart, hogy csak csend van és semmi más. Ma már a mobiltelefonok, zenelejátszók, rádiócsatornák, koncertek korában talán nem is vesszük észre, mennyire kell is a csend. Isten nem szól, mert nincs mikor és nincs kihez. Mi pedig panaszkodunk, hogy nem értjük Őt. Állítsátok meg a világot, ki akarok szállni! - mondta egy a világból kiábrándult ember. Nem tudjuk visszahozni a régi időt, sokan nem is akarjuk. Ami elmúlt, az elmúlt. De talán lehet még rajtunk segíteni, ha csendre vágyunk és meg akarjuk az Isten szavát hallani. Jézus egy belső szobáról beszél (Máté 6,6), ahová el lehet rejtőzni és nem zavar meg senki az Istennel való beszélgetésben. A hely, ahol kettesben lehetek az Úrral. Illés szomorú volt, mert nem látta Istent, csak a próbákat. Isten megszólította, hogy elvegye félelmét. Nem a zajban, tűzben, földrengésben. Ezek csak eszközök, de nem istenek. Ő a halk és szelíd hang, amely tudja, hogy hol vagyunk, csak várja az alkalmat, hogy hiányoljuk a jelenlétét.

Egy repülőgépen történt. Mindenki beszélgetett a sikeres felszállás után. El voltak az emberek foglalva a saját dolgaikkal. Utazott a gépen egy misszionárius is a feleségével. Nem tudott imádkozni a zaj miatt. Nem tudott beszélni az emberekkel sem, mert nem figyeltek rá. Aztán leállt az egyik hajtómű. Mindenki elkezdett figyelni. Valami történt. Aztán a másik is leállt. Hirtelen csend lett és a gép elkezdett zuhanni. A misszionárius ekkor felállt és azt mondta: Ha már nincs senkinek semmi fontosabb megbeszélnivalója, akkor elkezdhetünk imádkozni. Csoda történt, mert újra elindultak a motorok és mindenki megmenekült.

Süllyedő hajón és zuhanó repülőgépen nincsenek hitetlenek, mondjuk. De vajon van-e csend bennünk és körülöttünk, hogy meg tudjuk szólítani az Urat és meghalljuk válaszát?

Dávid Árpád