Amit az uborkatermesztésről tudni kell III.

Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodót, a Terra Dei Alapítvány szaktanácsadóját arra kértük, hogy foglalja össze röviden mindazt, amit az uborkatermesztésről tudni illik, kezdve a gazdaságossági megfontolásoktól, egészen a konkrét növénytermesztési fogásokig. Folytatjuk lapunk előző számaiban megkezdett témánkat.

- Mire van szüksége az uborkának a már korábban említett szerves trágyán túl?

- Feltétlenül pótoljuk a növényeink fejlődése szempontjából meghatározó elemeket is. Hektáronként mintegy 7-10 mázsa műtrágyával kell számolnunk. Ennek mintegy 30 százaléka legyen foszfortartalmú trágya, például szuperfoszfát, amelyet az őszi talajmunkák alkalmával juttassunk ki. Ősszel kell kijuttatni a szükséges foszformennyiség 80-90 százalékát s a kálium 50 százalékát is. A foszfor fennmaradó 10 százalékával a vetés után tápoldatozzunk, ugyanis a bőséges foszforellátás elősegíti a megfelelő gyökeresedést és a későbbiekben a jó hajtásrendszer kifejlődését. A kálium további 30 százalékát indítótrágyaként juttassuk ki, a fennmaradó 20 százalékát pedig tápoldat formájában, a nitrogénnel együtt.

- Mikor ültessünk?

- Mint közismert, a konzervgyárak általában július 1-jével kezdik meg a felvásárlást, aki tehát nem akar a piaci értékesítéssel bíbelődni, annak ezt az időpontot kell megcéloznia. A kiültetéstől az első termés leszedéséig körülbelül egy hónap telik el, tehát elméletileg június 1-jén célszerű kiültetnünk azt a palántát, amelyről július 1-jére az első termést reméljük.

- Milyen termésátlagokkal számolhatunk?

- A termésátlag függ a fajtától, a gazda felkészültségétől, a termőhely adottságaitól, a termesztési módtól s az időjárástól is. Ezek függvényében szabadföldön mintegy 8-15 kg termésre számíthatunk négyzetméterenként.

- Mit kell tudnunk a növénygondozásról?

- Síktermesztés esetén a növényápolás gyakorlatilag csak a hajtásigazításban és a gyommentesítésben merül ki. Fontos, hogy szedéskor lehetőség szerint ne emelgessük, ne törjük az indákat. Legfeljebb a művelői utak szabadon tartása végett mozdítsuk el az indákat természetes helyükről. A megtaposott, megsérült inda ugyanis nem terem többé, ráadásul a rothadásnak induló növényrész kórokozók melegágyává válhat.

Ami a permetezést illeti, síktermesztésnél elsősorban nem az atka kártételére érdemes számítanunk, hanem a peronoszpóra és a szögletes levélfoltosság ellen kell folyamatosan védekezni. A védekezés gyakorisága esős időben 7-10, száraz időben 10-14 nap. Ebből következik, hogy egy idényben mintegy 12-18 permetezéssel lehet megvédeni az uborkánkat a különféle betegségektől. Míg a szedés meg nem kezdődött, bármilyen növényvédő szert alkalmazhatunk, később számolnunk kell a az egyes készítmények élelmiszer-egészségügyi várakozási idejével. Míg kicsi a növények levélzete, elsősorban a kontakt hatású szerek jöhetnek szóba kedvező áruk miatt, majd miután összeborul a "lomb", inkább a felszívódó hatású szereket alkalmazzuk. Ezek hatóanyaga leginkább a réz és a kasugaumicin.

- Mit kell tudnunk a betakarításról?

- A konzervgyárak a 3-5 centiméteres uborkákért fizetik a legmagasabb árat, majd következnek keresettség szempontjából a 6-9 centiméteres, végül pedig a 9-12 centiméteres termések. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az utóbbi kategóriára a konzervgyáraknak alig van szüksége. Ugyancsak sajátossága a síktermesztésnek, hogy azon a helyen, ahol a termés a talajjal vagy a talajtakaróval érintkezik, nem éri napfény, így fehér marad, tehát valószínűleg egy alacsonyabb árszintet lehet csak elérni, mint a támrendszeres vagy a hajtatásos termesztési mód esetén.

- Melyek a támrendszer alkalmazásának további előnyei a síktermesztéshez képest, s melyek a hátrányai?

- Leginkább az az előnye, hogy könnyebben elvégezhetők a talajmunkák, s termelékenyebb a termés szedése. Hatékonyabb a növényvédelem is. Hátránya viszont, hogy általában több évre tervezik, tehát az ilyen területen előbb-utóbb fellép a talajuntság. Ezért is javallott többek között az igen magas, legalább négyzetméterenkénti 20 kg-nyi szerves trágya kijuttatása évről évre. További hátrány a támrendszer kialakításának viszonylag magas költsége.

- Mit kell tudnunk erről a termesztési módról?

- Támrendszer alkalmazása esetén hektáronként 30-40 ezer palánta kiültetése javasolt, azaz négyzetméterenként 3-4 szál. A kelési hibák kiküszöbölése végett ugyanis a palántázás javasolt. A palánták már akkor kiültethetők, amikor megjelennek az első levélkék. Amennyiben az uborka környezeti igényei ki vannak elégítve, tehát 25 fok körüli a kelesztés hőmérséklete, a növénykék már a kelés után mintegy 10 nappal elérik ezt az állapotot. A kiültetésnél nagyon fontos, hogy ne mélyre ültessünk, azaz a talaj ne takarja el a tápkockát, mivel nagyon sok kórokozó támadhatja meg a növény gyökérnyakát. Erősen ajánlott a bakhát kialakítása, mintegy 15-20 centiméteres magasságban és 60-70 cm szélesen, amelyen ugyancsak ajánlatos valamilyen talajtakarást alkalmazni. Feltétlenül ki kell építeni a csepegtetőrendszert a locsoláshoz, mivel ez az öntözés legmegfelelőbb módja.

Elképzelhető még az ikersoros ültetés is, amely jobb mikroklímát biztosít, amennyiben megfelelő permetező berendezéssel rendelkezünk. Ehhez leginkább a háti motoros permetező felel meg, mert az képes keresztülfújni a kijuttatandó vegyszereket a sűrű levélzeten, s így megfelelő lefedettséget érhetünk el.

Támrendszer alkalmazása esetén a növényápolás munkaigényesebb, mivel ki kell alakítani a megfelelő növényfalat. Ilyenkor az első 3-4 levélhónaljból el kell távolítani minden uborkakezdeményt és hajtást, majd a földtől számított mintegy 40 centiméteres magasságig minden további hajtást. Ezen túl 60-70 centiméterig 3-4 levélre kell meghagyni a hajtásokat, a továbbiakban pedig a fajták zöménél hagyhatjuk szabadon burjánzani a kacsokat, ugyanis ezeken nő majd a legértékesebb konzervuborka.

Amennyiben számít a korai termés, mert a szabadpiacot is megcélozzuk, fátyolfóliás takarással már június 1-jén megjelenhetünk a piacon szabadföldön termett uborkánkkal a kárpátaljai körülmények között. Ez április 15-20. közötti ültetést feltételez. Ennek az eljárásnak persze megvan az a kockázata, hogy egy erősebb lehűlés esetén elfagyhatnak a növényeink.

Ami a szedést illeti, számolnunk kell azzal, hogy támrendszeres termesztés esetén annak igen nagy az élőmunka-igénye. Fel kell készülnünk arra, hogy amennyiben a legapróbb, 3-5 centiméteres uborkák termesztésére állunk rá, jó időjárás esetén akár napjában kétszer is szednünk kell a termést idényben.

- Vannak-e sajátosságai a növényvédelemnek?

- A mostanság termesztett fajták zöme némely betegséggel, például a mézgás varasodással, vagy a lisztharmattal, esetleg a uborka mozaikvírussal szemben ellenálló. Célszerű úgy megválasztani a termesztendő fajtát, hogy az rendelkezzék ezzel a rezisztenciával, mert a termesztési költségek igen magas hányadát teszi ki a különféle növénybetegségek elleni védekezés, amely így jelentősen csökkenthető.

pszv