Ismét a Szovoboda...

Folytatódik az uszítás az UT1-en

2010. február 12., 09:00 , 474. szám

Olvasóink emlékezhetnek még rá, mekkora felháborodást váltott ki Kárpátalján múlt ősszel a jobboldali ukrán választási tömörülés, a Szvoboda kisebbségellenes választási propagandafilmje, amelyet az ukrán közszolgálati televízió első csatornája, a Persij kanal Oszoblivij pohljad című műsorában sugároztak, s amely ezután a világ legnépszerűbb világhálós videomegosztó oldalára a YouTube-ra is felkerült. Sajnos az elmúlt héten, az elnökválasztás második fordulója előtt újabb "szvobodás" filmet sugárzott az állami televízió, s mi, magyarok ezúttal is "szerepeltünk" benne.

Igaz, a hangsúly ezúttal nem a mi "bűntetteinken" volt, az Oleg Tyahnibok vezette pártnál ez alkalommal más "ellenségekre" koncentráltak. Azokra például, akik szobrot állítottak II. Katalinnak Odesszában, mert a város alapítójának tekintik az orosz cárnőt, de ellenség lett az is, aki akadályozza, hogy Ivan Mazepának és Szimon Petljurának szobrot állítsanak Poltavában, vagy aki nem engedi elbontani a szovjet korszak "hőseinek" emlékműveit.

Ebben az összefüggésben csupán "kiegészítésül" esik szó ismét az ukrajnai nemzetiségi kisebbségek, illetve az Ukrajnával szomszédos anyaállamaik állítólagos ukránellenes lépéseiről, mint amilyen például a vereckei honfoglalási emlékmű felállítása a szicsgárdisták állítólagos kivégzésének helyén. Az összeállítás készítői még egy idős "veteránt" is megszólaltatnak, aki szerint a magyar katonák különösen élvezték, hogy szicsgárdistákat kínozhatnak, holott mind ezideig semmilyen arra vonatkozó bizonyíték nem került elő, amely egyáltalán alátámasztaná a kivégzés tényét az akkori határ magyar oldalán. Hasonló megítélés alá esnek a Szvobodánál azok a románok, akik Alexandru Averescu tábornoknak szeretnének emlékművet állítani Odessza megyei szülőhelyén.

Olekszandr Tyahnibok koncepciója a mi szempontunkból meglehetősen egyértelműnek tűnik: a nemzetiségi kisebbségek jelenlétének és történelmének bármilyen jele a mai Ukrajnában területi követelések alapja lehet a szomszédos országok részéről, s ezért elítélendő, üldözendő.

Az utóbbi hónapokban már-már hozzászokhattunk ahhoz, hogy az ukrajnai nacionalisták folyamatosan támadják a nemzetiségi kisebbségeket. Meglehet, éppen ezért sokan azzal intézik el az efféle kirohanásokat, hogy hadd beszéljenek Tyahnibokék, hiszen nincsenek befolyással az események alakulására. Csakhogy nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a nacionalista megnyilatkozások immár rendre műsoridőt kapnak az állami, közszolgálati televízióban, s egyre nő a Szvoboda népszerűsége az ukránajkú lakosság körében. Egy minapi közvélemény-kutatás kimutatta, hogy amennyiben most tartanának parlamenti választásokat Ukrajnában, a Szvoboda bekerülne a törvényhozásba, miközben olyan közismert parlamenti pártok nem érnék el a frakcióalapításhoz szükséges háromszázalékos küszöböt, mint például Litvin Blokkja, az Ukrán Kommunista Párt vagy a Mi Ukrajnánk - Népi Önvédelem.

Szemtanúi lehetünk tehát annak, amint újrarajzolják az ország politikai térképét, amelyen immár helyet követelnek maguknak a vereckei emlékművet és a munkácsi turulszobrot bíráló nacionalisták is. Így különösen sajnálatos, hogy az elnökválasztási kampányban nem lett vitatéma a nacionalizmus, s még a végső győzelemre esélyes jelöltek sem határolódtak el az afféle kisebbségellenes kirohanásoktól, mint amilyeneket Oleg Tyahnibok és társai immár rendszeresen megengednek maguknak.

zzz