Nagydobrony: múlt és jelen

Kárpátalja minden más településétől eltérő, sajátságos, a palóc nyelvjárásra hasonlító nyelvjárásszigetet képez az Ungvári járás délkeleti részén, a Latorca mentén fekvő Nagydobrony, melynek dialektológiai jellegzetességét figurázza ki az a falucsúfoló, mely szerint Nagydobronyban hüppen az alma, ahol is az a betűt rövid á hangként kell kiejteni. S erre a mondásra hajaz a következő vicc: Sz..ba hüppent az alma – mondja a lány az anyjának. Nem baj, jányom, megeszik azt a városiak – feleli erre az anya.

De hagyjuk is a tréfát (remélem, nem haragítottam vele magamra a derék nagydobronyi atyafiakat), s térjünk rá a község évszázadokat átfogó történelmére. Mint a település területén és környékén feltárt régészeti leletek – rézbalta, bronzkarikák, -gombok, -kopjavégek, üveggyöngyök, a Kr. e. X–XI. századból származó településmaradványok, sírok – bizonyítják, a vidék már a réz-, majd a bronzkorban is lakott volt. Állítólag a római korból is került elő itt egy szobortöredék, az avar időket pedig tizenhárom színes üveggyöngy képviseli. Később valószínűleg bolgár-szlávok népesítették be a területet, erre utal a község s még néhány környékbeli földrajzi pont szláv eredetű neve. Néhány helytörténész korábban "tölgyes"-nek értelmezte a Dobrony nevet, tudományosabb magyarázat szerint viszont a falunév egy szláv személynévre vezethető vissza. Mindenesetre a szláv lakosság többsége minden bizonnyal elpusztult a tatárjárás során, az életben maradottak pedig beleolvadtak a magyarságba.

A falu nevével elsőként egy 1270-ben, V. István király idejéből származó oklevélben találkozhatunk, amikor a település még királyi birtoknak számított. Két év múlva azonban az uralkodó Rusdi Mihálynak adományozta a községet, I. Károly Róbert pedig 1321-ben Pánki Jakab fiainak, Dobónak és Bátor Jánosnak adta a birtokot, amiért a király katonáiként derekasan kivették a részüket az Északkeleti-Felvidéket uraló kiskirályok, az Abák elleni küzdelemből. Ezt követően jó ideig a Ruszkai előnevet felvett Dobó család uralta a falut, mely família olyan kiválóságokat adott az országnak, mint Dobó Ferenc, Bereg vármegye főispánja, a magyarországi, illetve erdélyi pénzverő és sókamrák grófja, Dobó István, Eger hős várkapitánya, vagy éppen a XVI. század második felében élt Dobó Ferenc, Bars vármegye főispánja, a tizenötéves háború jeles katonája, akivel fiágon kihalt a nagynevű család.

1629-ben azután Nagydobrony is betagolódott a Rákóczi-birtokok közé, s mint ilyen, szenvedte el az 1657-es lengyel betörést. 1688-ban pedig császári csapatok dúlták fel a vidéket. Elképzelhető, hogy a XVII. század végén – a háborúk, az éhínség, valamint az 1676-os pestisjárvány okozta népességcsökkenés ellensúlyozására – telepeseket hozattak ide a Rákócziak palócföldi birtokairól, ami megmagyarázná a falu palócos nyelvjárását. A XVIII. század elején aztán a község népe is csatlakozott a Rákóczi-szabadságharchoz, s a Nagyságos Fejedelem zászlaja alá állt kurucok közül tiszti rangig vitte Nagy Péter alkapitány, Erdődy István hadnagy, Móricz és Balog Mihály. II. Rákóczi Ferenc pedig két ízben is – 1708. december 22-én és 1709. augusztus 17-én – megpihent a faluban.1720-ban azután – több Rákóczi-birtokhoz hasonlóan – Nagydobrony is a gróf Schönborn-családé lett.

A XVIII. század végén és a XIX. század elején a sertésmakkoltatásnak volt a legnagyobb gazdasági jelentősége, amit a falu 1844-ből származó és makkokkal borított tölgyfaágat ábrázoló pecsétje is bizonyít. S a Latorca gyakori kiöntései miatt még az 1850-es-1860-as években is az erdőből éltek a falu lakosai, akik deszkát, fából egyberótt kész disznóólakat szállítottak messzi vidékekre, s az értük kapott pénzből fizették ki az adót, tartották el magukat és családjukat. Közben lezajlott az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc, melyben több helybeli is részt vett, többek között Zombory Antal honvédszázados, aki ma a községi temetőben nyugszik. A kiegyezés korában azután jelentős fejlődésen ment át a falu, megkezdték a Latorca szabályozását, vásártartási jogot kapott a település, az egyházi iskola mellett megnyílt az állami iskola és az óvoda, 1912-ben pedig felszentelték a helység ma is álló, új, impozáns református templomát.

Az első világháborúban 61 nagydobronyi lakos esett el, emléküket őrzi az 1941-ben felavatott, katonaszoborral ékesített hősi emlékmű. A második világháború azután 58, a "málenykij robot" viszont csaknem kétszer annyi áldozatot követelt. S ugyancsak a szovjetkorszak nyitányaként, az erőszakos kollektivizálás során öt ellenszegülő gazdát ítéltek 5-10 éves börtönbüntetésre az új rend hatóságai. Ám 1991-ben a szovjetállamnak is leáldozott...

– 1992-ben, a helyi kolhoz akkori vezetőségének az ellenállása dacára, hatan, falusi gazdák, létrehoztuk a farmergazdaságainkat – emlékezik vissza Őr Hidi László KMKSZ-alapszervezeti elnök, a Terra Dei Alapítvány szaktanácsadója. – 2000-ben pedig felbomlott a termelőszövetkezet, s a volt tagok megkapták az 1,2 hektáros parcelláikat. Ám a szántóföldből megélni egyre nehezebb, egyre bizonytalanabb, ugyanis 2000 óta kb. a négyszeresére emelkedett a földműveléshez szükséges iparcikkek (műtrágyák, növényvédőszerek stb.) ára, miközben a mezőgazdasági termékek csak 12-15 százalékos áremelkedésen estek át. Elég jól jövedelmez viszont a fóliaházi zöldségtermesztés, tíz ár föld már el tud tartani egy családot. Az uborka hozza a legnagyobb hasznot, csak ha monokultúrában termesztjük, akkor a kártevők idővel annyira elszaporodnak, hogy három év elteltével már nem nagyon lehet uborkát termeszteni. Ilyenkor váltani kell, és átmenetileg át kell térni a káposztára, a paprikára, a paradicsomra. Itt, Nagydobronyban elterjedt a fűszerpaprika, illetve az újkrumpli termesztése, mely utóbbit részben fólia alatt, részben szabadföldön műveljük. S megjegyezném: nálunk, Kárpátalján három héttel hamarabb érnek a primőr zöldségek, mint a hágókon túl, ezt az előnyt pedig ki kell használnunk.

Most pedig váltsunk témát, és térjünk át a KMKSZ-alapszervezet bemutatására.

– 1989-ben alakultunk meg, s jelenleg 1400 tagunk van, de voltunk már 2400-an is, amikor a kárpótlási ügyeket intéztük – tájékoztat beszélgetőtársam. – A megalakulás évében helyreállítottuk az első világháborús emlékművet, melynek szoboralakját a szovjetállam képviselői annak idején kihurcolták a temetőbe. 1993-ban az elsők között avattuk fel a sztálinizmus és a második világháború áldozatainak az emlékművét, 2000-ben pedig – a honfoglalás 1100. és az államalapítás 1000. évfordulója tiszteletére – emléktáblával ékesített emlékkövet állítottunk a faluban. Az eltelt húsz év során kiállítottuk a kárpótláshoz szükséges hivatalos papírokat, lebonyolítottuk a zöld programot, most pedig a magyarországi vízumkérelemhez szükséges támogató nyilatkozatokkal foglalkozunk. Az elsők egyikeként kezdtük megszervezni a falunapokat, ám a helyi rendezvényre rátelepedett az UMDSZ, ezért megszerveztük a saját, falunapszerű rendezvényünket, az immár 7. éve esztendőről esztendőre lebonyolított újkrumplifesztivált, melyre július közepén, az újkrumpli betakarítása után kerítünk sort. Az ünnepségen rendszeresen részt vesz a Derceni Gyöngyösbokréta, nemegyszer fellépett már az Ungvári Napraforgó Együttes, a szalókai hagyományőrző csoport, s emellett sportrendezvényekkel is színesítjük a fesztivált, kerékpáros bemutatót tartott például a csapi Bickers. S mindezen kívül támogatjuk a helybeli középiskola hagyományőrző és tánccsoportját.

– 1995. január 1-jén került átadásra a Nagydobronyi Református Irgalmas Samaritánus Egészségügyi Gyermekotthon, ahová 1996. február 8-án érkeztek meg az első gyermekek – pillant vissza a kezdetekre Katkó László, az intézmény igazgatója. – Jelenleg 73 gyermekünk van, részben testi és szellemi fogyatékosok, részben egészségesek, akikkel 26 nevelőnk foglalkozik, s az utóbbiak többsége egészségügyi végzettséggel rendelkezik. Hét-nyolc egészséges vagy öt-hat beteg növendékünk alkot egy- egy csoportot, míg az állami gyermekotthonokban 20-an-25-en alkotnak egy csoportot, elképzelhetjük hát, mennyi ideje jut egy nevelőnek egy gyermekre.

Lajos Mihály