Babits Mihály: Cigánydal
(részlet)
Zörg az ág és zúg a szél
cigányasszony útrakél
feje piros keszkenős
zsír haján a rossz kenőcs
lepedőbe köti bugyrát
úgy viszi a pereputtyát
csípőn kötve csücske kettő
nyakán lóg a másik kettő.
Háti jószág, pereputty:
pici rajkó, jól aludj!
Mezők jönnek, erdőségek
jó vidékek, rossz vidékek
szép hazák,
zöld hazák:
jár a szél és zörg az ág.
Bús szederfa álldogál
pici rajkó sírdogál
bús szederfa naptól szárad,
cigányasszony ina fárad
fára köti lepedőjét
úgy ringatja csecsemőjét.
Bölcsőt tartja: bölcs a fa;
Szedret adja: jó a fa.
Ad tüzet is száraz ág:
mindenütt csak hajt az ág
hogyha tűz van: a tűz ég is
kerül hozzá kis fazék is
kis fazék
nagy fazék
mindenütt csak jó az ég.
Ágra köti lepedőjét
úgy ringatja csecsemőjét:
"Ági jószág, pereputty
pici rajkó, jól aludj.
Mezők jönnek, erdőségek
jó vidékek, rossz vidékek:
teneked mind jó vidék;
mindenütt csak kék az ég.
Ne felejtsd, hogy ágrul lettél
szederfa alatt születtél
s mint a röpke mag az ágrul,
úgy leszakadsz majd anyádrul
se apád,
se anyád,
se országod, se tanyád."
Babits Mihály ismert költeménye, a Cigánydal című verse jól mutatja, milyen filozófiát tekintett a költő mérvadónak. Az irodalomtudomány megállapítása szerint Bergson tanítása hatja át ezt a művet. A filozófus azon tétele, miszerint az élet öntudatlanul is célelvű. A célhoz vezető utunk nem egyenes, hanem kiszámíthatatlan, szerteágazó és akadályokkal teli. Ezen akadályokon pedig a bennünk lévő életlendület segít át minket. Ilyen egyszerű az élet működése tehát, s mindehhez kétségkívül igen illik az a szemlélet, amely a Cigánydalban vonul végig. Az az életfelfogás, amely szerint a cigány asszony teszi dolgát, éli mindennapjait úgy, ahogy az élet adja éppen. Megelégedettség, egyszerűség, a sorsszerű események elfogadása szerint. Kiváló érzékkel kerül a szemünk elé újra meg újra az olvasás során a "jó vidék, rossz vidék", "mindenütt csak kék az ég", valamint a többi ismétlődő sor. Így aztán az olvasót is áthatja a megbékélés és a belenyugvás...
Penckófer János
