Kutlán István – a festőművész és tanár

Elcsente a nagymama zsákját, hogy festhessen

Bár kies szülőföldünkön elsősorban a Kárpátok hol napsütésben fürdő, hol felhőkbe burkolózó, erdőkkel borított, fenséges, megkövült hullámtengere ragadja meg a művészek képzeletét, azért az alföldi tájak, a síkvidéken kanyargó, galériaerdőktől övezett folyók is alkotásra inspirálják őket. Így volt ezzel Kutlán István, XX. századi festőnk is, akinek színes életútjáról a hajdani képzőművész unokájával, Hudák Elvira nyugdíjas tanárnővel beszélgetett el lapunk munkatársa.

– Nagyapám 1894-ben született az Ugocsa megyei Fancsikán, nagygazdacsaládban, s már gyermekkorában nagyon szeretett rajzolni, festegetni – magyarázza beszélgetőtársam. – Mesélte, hogy egyszer, kilencéves korában elcsente a nagyanyja egyik üres zsákját, kivágott belőle egy négyzet alakú darabot, felfeszítette a saját kezűleg eszkábált festőállványára, és lefestette két osztálytársát, amint épp a Kis-Tisza (a Tisza egyik holtága) partján beszélgettek egymással. A csíny, persze, kiderült, s nagyon kikapott érte a nagyanyjától, de amikor a szülei meglátták, milyen szép lett a festmény, megenyhültek, vettek neki olajfestéket, hogy azzal festegessen, s a lelkére kötötték: ezentúl kérje, és ne lopja a zsákokat.

A szülei mindhárom fiukat, Istvánt, valamint az öccseit, Andrást és Antalt kitaníttatták, Máramarosszigeten végezték el a tanítóképzőt. Utána a nagyapámat kihelyezték egy ungvári iskolába mint rajz- és tornatanárt. Ám kitört az első világháború, s őt is behívták katonának. Hadnagyként, majd főhadnagyként harcolt az orosz fronton, meg is sebesült (légnyomást kapott), a harcok szüneteiben pedig szatirikus hangvételű karikatúráival szórakoztatta a bajtársait. Azután véget ért a háború, s visszatért a civil életbe. A tanítás mellett versenyszinten sportolt, konkrétan birkózott, s egy edzőmérkőzésen még a világbajnokot, a cseh Jozef Vondraceket is kétvállra fektette. 1919-ben – ugyancsak versenyszinten birkózó öccseivel együtt – megalapította az UTK (Ungvári Torna Klub) birkózó szakosztályát, 1924 pedig a párizsi olimpiára is kijutott volna, csak a cseh hivatalnokok hanyagsága miatt nem készültek el időben a szükséges okmányai, s így kimaradt az olimpiai csapatból.

Közben, még 1919-ben megnősült, feleségül véve az ungvári Vargha Borbálát, majd amint megüresedett egy állás a Fancsikai Elemi Iskolában, családjával együtt hazaköltözött, s nyugdíjba vonulásáig szülőfaluja gyermekeit vezetgette a tudás ösvényein. Életében egyre nagyobb szerepet kapott a festészet, 1920-ban kiállítással mutatkozott be Ungváron, az akkor már befutott festő, Ijjász Gyula is felfigyelt a művészetére, és felkarolta a tehetséges fiatalembert. 1923-ban közös tavaszi tárlatot tartott a nevezett képzőművésszel az ungvári megyeházán, melyen huszonkét festményével képviseltette magát, s az Új Közlöny c. lap is elismerő kritikát jelentetett meg alkotásairól. A tanügyi referátustól (tanfelügyelőségtől) pedig állami ösztöndíjat kapott, s tanulmányútra küldték Prágába, ahol neves cseh művészek mellett tökéletesítette festészeti technikáját. 1925-ben ő illusztrálta a Zornyica c., ruszin nyelvű ábécéskönyvet, két év múlva pedig jelentkezett egy Prágában meghirdetett festészeti versenyre, melyre név nélkül, csak sorszámozottan kellett beküldeni a képeket, az első díj pedig nem volt más, mint egy franciaországi tanulmányút. Kutlán István megnyerte a versenyt, s 1927. október 1-től 1927. december 31-ig a párizsi Académie Julian hallgatójaként szívta magába az ismereteket. Párizs mellett – az Európa megannyi országából érkezett többi résztvevővel együtt – tanulmányi kirándulásokat tett Barbizonba, Versailles-ba, Rouenba és Le Havre-ba, melyeken festményeket is készítettek. Hazatérése után pedig – Prágában – kiállítást tartott Franciaországban alkotott műveiből.

– Az elkövetkező években nyaranta kisebb művésztelepet működtetett Fancsikán, melyen állandó vendég volt Szüle Péter és felesége, Mária Budapestről, Beregi Sámuel Munkácsról, valamint Nagy Oszkár Nagybányáról – meséli tovább Hudák Elvira. – Tárlatokat tartott Prágában, Budapesten, Ungváron, Munkácson, illetve Beregszászban, s többnyire csendéletekkel és tájképekkel mutatkozott be a nagyközönség előtt. Vászonra vitte a Tisza-menti vidéket, a méltóságteljesen hömpölygő folyamot, a vadregényes Kis-Tiszát, s annyi festményen örökítette meg a legmagyarabb folyót, hogy méltán nevezték el a Tisza festőjének. Közben 1933-ban – Boksay József festőművésszel együtt – illusztrált egy ruszin nyelvű olvasókönyvet, 1937-ben pedig rajzokat készített a Luceafarul c., román nyelvű ábécéskönyvhöz. Ugyanebben az esztendőben Nagybányára utazott, a híres művésztelepre, s a Nagybányai Városi Tanács a rendelkezésére bocsátott egy műtermet, melyben 1937. szeptember 1. és 1938. március 31. között alkotott, többnyire krétarajzokat készítve. Ezenkívül megfestette az újonnan épült fancsikai görög katolikus templom freskóit, míg az ikonok egy része Boksay József keze alól került ki.

Következett azután a második világháború, majd a szovjetkorszak, melyben az ún. szocialista realizmus vált az uralkodó művészi irányzattá, ám az impresszionista Kutlán István nem szerette ezt a stílust, ahogy azt sem szerette, ha megrendelésre kellett festenie, amit így alkotott, azt is kedvetlenül alkotta meg. Azért az "orosz világban" is többször tartott kiállítást Ungváron, a szépművészeti múzeumban, a moszkvai Tretyakov Képtár pedig hatezer rubelért megvásárolta Vízimalom a Kárpátokban című kompozícióját. Emellett 1945-ben – Depolovics ábécéskönyvét véve alapul – megírta a magyar tannyelvű iskolák számára készült ábécéskönyvét, melyet ő maga illusztrált, s melynek első kiadása 1947-ben jelent meg. Ezt követően sokszor kiadták a könyvet, s ahogy múltak az évek, s enyhült az oktatásügyi minisztérium merev hozzáállása, úgy tudott eltérni a Depolovics-féle mintától. Utoljára 1970-ben adták ki a tankönyvet, ám ekkor már egy festőcsoport illusztrálta azt, mert Kutlán István 1969-ben elhunyt.

A sportolóként és pedagógusként is ismertté vált művész emlékezete ma is él, s 2007 óta – Nagyszőlősön – minden évben megrendezik a Kutlán Istvánról elnevezett nemzetközi ifjúsági kötöttfogású birkózó emléktornát. A Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeumban pedig – a magyar anyag kiállításakor – három festményét tekinthetik meg a látogatók.

Lajos Mihály