Kolonializmuson belül és kívül

A legutóbbi események néhány következtetés levonására késztetik mindazokat, akiknek nem közömbös Ukrajna sorsa - véli Petro Ivanyisin, a pravda.com.ua internetes hírportálon megjelent elemzésében, amelynek fontosabb következtetéseit az alábbiakban ajánljuk olvasóink figyelmébe.

Először. Ukrajnában Oroszország aktív közreműködésével és a Nyugat vezető államainak jóváhagyásával végérvényesen leállíttattak a nemzeti államalkotó folyamatok. Gyakorlatilag befejezéséhez közeledik a neokolonialista hatalom kiépítése. Egyfajta belső megszálló rezsim ez, ahol a hatalom nem az ukrán népé, hanem egyik vagy másik kozmopolita és ukránellenes beállítottságú kriminális-oligarchikus kláné.

Másodszor. Nyugtalanítóak a Janukovics-csapat hatalmának első két hónapja során bekövetkezett államellenes tevékenység tényei.

A képviselői többség alkotmányellenes megalakítása, amely mindjárt egy sor állam- és ukránellenes törvénytervezetet terjesztett elő. Például azokat, amelyek az ukrán nyelvhasználat szférájának csökkenéséhez vezetnek.

Ukránok nélküli kormány megalakítása, nyilvánvalóan ukranofóbiában szenvedő emberek kinevezése magas állami tisztségekbe.

Csak egyes oligarcháknak előnyös gázszerződések megkötése, az ukrán stratégiai objektumok kiárusításának felgyorsulása.

Az ukrán történelem átírásának tervei az oroszországi birodalmi erők és a Nyugat érdekeinek megfelelően. Nacionalizmusellenes hisztéria. Az ukrán információs térség eloroszosításának felerősödése.

Olyan revansista, kommunoid erők támogatása a hatalom által, amelyek élénken népszerűsítik Sztálint, s egyéb államellenes akciókat hajtanak végre. Az 1932-33-as holodomornak, mint az ukrán nép ellen elkövetett népirtásnak a tagadása.

A dúsított urán eladása Oroszországnak az USA nyomására. Oroszország katonai jelenlétének megerősítése ukrán területen. Előnytelen hitelek felvétele az USA által ellenőrzött pénzügyi struktúráktól, például az IMF-től stb.

Harmadszor. Ukrajnában objektíven forradalmi helyzet alakul ki. Ugyanakkor, sajnos, nem látni olyan rendszerjellegű és hatékony cselekvési tervet a hatalom ellenfeleinek részéről, melynek megvalósítása minőségi változást eredményezhetne az országban.

Pillanatnyilag a zömében az utóbbi öt évben hiteltelenné vált narancsos politikusokból álló "ellenzék" részéről csupán a hatalommal való destruktív szembenállás tapasztalható. A hatalommal szemben, egyes politikusokkal szemben, a hatalom egyes cselekedeteivel szemben. Mindez tökéletesen utánozza Kucsma ellenzékének cselekvési elveit. Az ilyen küzdelem alacsony hatékonyságát az idő bebizonyította.

Azaz a hatalom embereinek cseréje a hatalom rendszerének cseréje nélkül nem hatékony. Az ilyen formális rotáció csupán látszólag változtatja, időlegesen erősíti vagy gyengíti a belső megszálló rendszert. Idővel egy többé vagy kevésbé destruktív oligarchikus klán igazgatásához vezet.

Negyedszer. Nem érdemes megfeledkezni a demokratikus-liberális aktivisták szégyenletes és áruló szerepéről sem. Sok közöttük a nemzeti demokrata, akik minden tőlük telhetőt elkövettek annak érdekében, hogy ne az ukránok nemzeti államát élesszék újra, hanem egy áldemokrata újkori gyarmatot.

Éppen a liberális értelmiségiek harcoltak a legkövetkezetesebben az ukrán nacionalizmus eszméje ellen. A fasizmussal és a nácizmussal állították párhuzamba, kszenofóbiát és - többek között - antiszemitizmust írtak a rovására.

A kisorosz átlagpolgárt az UPA "kegyetlenségével" rémisztgették. Nem véletlen, hogy a jelenlegi hatalmon lévő ukranofóbok annyira szeretnek hivatkozni a liberális történészekre és politikusokra, miközben az ukrán nacionalizmussal, s a megszállók elleni hősies küzdelmének tapasztalatával hadakoznak.

Éppen a liberálisok honosították meg a neokolonialista kozmopolita doktrínát.

A hírhedt államellenes elv szerint cselekedtek: ha Ukrajna nem lesz demokratikus-liberális, egyáltalán semmilyenre nincs szükségünk. A kozmopolita, "multikulturális" demokrácia szembeállítása folyt a nemzeti néphatalommal, a polgári társadalomé a nemzetállammal, az emberi jogoké a nemzeti jogokkal.

Éppen a liberálisok hagyták rendszeresen figyelmen kívül a hazafias-állami, nemzeti érdekeket, vonták kétségbe - hiszen boszorkányüldözés folyt! - a dekommunizációs és deruszifikációs folyamatokat, gyakorlatilag egy nem ukrán Ukrajna felépítésének ideálját honosítva meg.

Éppen ezek az emberek, akiket elbűvölt a kölcsönzött liberális doktrína, honosították meg minden kritika nélkül a "liberális civilizációt". Egy civilizációt, amely állítólag "ideológia- és erőszakmentes". Eközben arra utasították az ukrán politikumot és társadalmat, hogy fenntartások nélkül mondjanak le nemzeti értékeikről.

Ehelyett "általános emberi értékeket" és "emberi jogokat" ajánlottak, a Nyugattal való "beoltást", "a Nyugat kifinomult társadalmi technológiáinak" elsajátítását, az agresszív nemzetellenes globalizáció folyamatainak támogatását stb. javasolták.

De a liberális demokrácia apologetikusainak legfőbb eredménye annak a politikai mítosznak az elültetése volt a köztudatban, miszerint az ukránoknak "már van saját ukrán államuk".

Egy valóban ukrán államban törvényesen hatalomra kerülhettek volna ukránellenes erők?

Most jó néhány bátor liberális vagy elnémult hirtelen, vagy belépett Janukovics hatalmi csapatába. Az ő mostani részleges küzdelmük az oroszpárti hatalommal sajnos nem az ukrán nép érdekében folyik, hanem a liberális nyugati államok érdekében, a nyugati liberalizmus érdekében. Azaz nemzeti-kulturális és politikai szempontból vereséget jelent.

Ez a liberális küzdelem a neokoloniális, elnemzetietlenített, áldemokratikus államiság kilátástalan megszilárdulásához vezet. Igaz, nem orosz, hanem nyugati mintára.

Az ilyen "államiság" nem óv meg sem a nemzetirtástól, sem a népirtástól. Egyetlen problémáját sem oldja meg sem a tősgyökeres nemzetnek, sem a nemzeti kisebbségeknek.

És végül. Az ukránok mai nemzedékének feladata nyilvánvalóan nem az egyes hatalmon lévő emberek másokra való lecserélése, hanem a forradalmi, minőségi politikai változások elérése. Azaz egy olyan államrendszer kialakítása, amely lehetetlenné tenné ukránellenes és államellenes elemek hatalomra kerülését.

Ez pedig csakis a nemzeti eszme, a nemzeti államalkotás ideológiája alapján folyó politikai harccal lehetséges. Az ukrán nacionalizmusnak még Tarasz Sevcsenko által megfogalmazott elvei alapján. Mert csak a nemzetállam vezeti ki egyik vagy másik nemzetet bármiféle kolonializmusból, és - mint Ivan Franko mondta - ad lehetőséget minden népnek az önálló alkotó fejlődésre a "saját házában" és a "saját mezején".

hk