Az 50 napos kampány
Októberben önkormányzati választások?
Ahogy azt várni lehetett, koalíciós válságszerűség alakult ki az önkormányzati választások miatt. Amennyire érdeke a régiósoknak egy minél előbb megtartott helyhatósági választás, legalább részben egyéni körzetekben, annyira ellentétes ez a litvinesek és a kommunisták érdekeivel.
Mivel a régiósok az erősebbek, úgyis keresztülerőltetik a dolgot. Szövetségeseik hiányzó szavazatait a BJUT-os dezertőrök növekvő számával, valamint valamelyik nasás mozaikdarab szavazataival kompenzálni lehet.
A nyílt koalíciós szakítástól mégiscsak ódzkodnak a régiósok, mivel gazdasági téren nemhogy a nehezén nincsenek túl, hanem még most jön a fekete leves. A költségvetésen lévő luk befoldozásához vagy megszorításokra, vagy újabb kölcsönre van szükség. Az IMF csak akkor ad kölcsönt, ha megszorítások lesznek.
A régiósok tudják, hogy támogatottságuk hajnali páraként oszolhat el egy Azarov-csomagtól, különösen, ha erre azonnal otthagyják őket a szövetségeseik és megrendül a kormánytöbbség. A reformok, amiket maga Janukovics ígér, népszerűtlenek lesznek, a reformok nélkül az adósságcsapda pillanatok alatt zárul, hiszen a piac ilyen helyzetben legfeljebb uzsorakamatra ad pénzt. Mind a reformok végrehajtásához, mind azok elodázásához hatalomkoncentrációra van tehát szükség – innét a nagy sietség.
A koalíciós válság kezelésének frappáns megoldása az előrehozott parlamenti választás lenne. Ahhoz viszont azonnal borítani kellene a jelenlegi politikai helyzetet. Úgy tűnik, a régiósok egyelőre nincsenek erre készen.
Az október 31-ei helyhatósági választásokról mégis egyre többen gondolják, hogy azokat a fenti időben megtartják. Annak ellenére, hogy a választási rendszer megváltoztatására irányuló törvénytervezet még nem lett bejegyezve a parlamentben. Az idő fogytával kellene, hogy halványuljon az október végi választások esélye. De mégsem. Az új rendszerről napvilágot látott híresztelések legpikánsabbika éppen a kampány 90-ről 50 napra történő rövidítéséről szól. Eszerint a választásokat a törvény kihirdetésétől számított 60. napon kellene megtartani. Vagyis nem két-három hétig, hanem még két hónapig tart a bizonytalanság, mi lesz.
Ez pedig még egy bónusz, amit a Régiók saját maguknak osztanak ki. Ilyen hamar ugyanis csak ők – a hatalompárt az adminreszursz bevetésével – lesznek képesek rendesen nekifutni az erőpróbáknak.
Az ellenzék dolgát is megnehezítik majd pár újítással. Azt tervezik például, hogy blokkok, pártszövetségek helyett csak különálló pártok indulhatnak. A feles rendszerben a listákra csak helyi lakosokat lehetne feltenni.
Kedveznének a helyi nagyfiúknak azzal, hogy lehetővé teszik a párhuzamos jelölést listán, egyéni körzetben és polgármesterként. Könnyű belátni, hogy ez megkönnyíti egy helyi nobilitás garantált mandátumhoz juttatását.
Ahogy azonban a hivatalos törvénytervezet hiánya mutatja, nem eszik olyan forrón a kását. Az egyeztetések nehezen mennek, a potenciális szavazatok nehezen gyűlnek. A kommunisták például nem félnek úgy a korai dátumtól, viszont nem gondolják, hogy jelöltjeik egyéni körzetben győzhetnek, ragaszkodnak hát az arányos (listás) rendszerhez. A litvinesek viszont jobban bíznak magukban, az egyéni körzetekben viszont a pártjuk pillanatnyi népszerűségi indexét túl alacsonynak tartják.
Az ellenzék nyilván hivatalból ellenezni fogja a Régiók kezdeményezését, de most nem az ellenzék a lényeg, hanem az egyéni képviselők. Azok közül lehet átszavazásra csábítani azzal, hogy a parlamenti választási rendszert is visszaalakítják vegyesre. Újból lesznek majd egyéni körzetek – vagyis esély a bejutásra azután is, hogy "elárulták" mostani pártjukat.
Az tehát biztos, hogy maga az új törvény a most folyó alkuk tárgya. Azok jóval nehezebben zajlanak annál, mint az októberi választás tervének bejelentésekor tűnt. Akik nehezen viselik a bizonytalanságot, azokra most nehéz idők jönnek. Legrosszabb esetben szeptember elejéig tart a bizonytalanság. A tanévkezdéskor meg majd bejelentik, hogy októberben választunk.
Sz. K. M.
