Baleset

A két guberáló ilyenkor, nyáridőben, pirkadat után rendre végigcammogja a folyó két partját. Nekiindulnak az egyiknek, átkelnek a függőhídon, a parkban bebóklásszák a tegnapi tűzhelyek környékét, kutakodnak az ott "felejtett" műanyag szatyrok, uborkahéjak, egyéb piknikmaradványok között. A leadható, pénzzé tehető üvegbetéteket keresik. Az ilyen portyák általában eredményesek.

...Most már visszatérőben vannak. Alig kétszáz méternyi part marad bejáratlanul, aztán indulhatnak a célállomás, azaz az üvegvisszaváltó felé. Egyikük, a hórihorgasabb, egészen a part pereménél néhány söröspalackot pillant meg. Leguggol, utánuk nyújtózik. Próbálja elérni az üvegeket, miközben másik kezével a "zsákmánnyal" teli csíkos szatyrot markolja.

Ám az előző napi esőzések miatt még sáros, síkos a dudvával benőtt sárfal. Meg is csúszik és a csíkos táskával együtt belebucskázik a szelídülő, ám még mindig duzzadt folyóba. Oda, ahol máskor varjak keresik az ételmorzsákat a kiszáradt kavicsokon, de most combközépig ér a víz. Egy pillanatra a sodrásba merül. A táska is. Az üvegek szintén. Kétségbeesetten kapkod utánuk. Társa igazi cimbora: palackokkal tele, szakadozó hátizsákját a parlagfű tövébe dobja és önfeláldozóan veti magát a vízbe. Szintén ruhástól.

A mentőakció fényes sikerrel jár. Közös erővel minden értékes üvegbetétet kimentenek. Sőt, további hármat találnak egy nagyobb kő előtt megakadva.

Pihegnek a parton. Elégedetten. Sorba kifektetik a fűre a palackokat. Számolnak. Osztanak, szoroznak. Visszapakolnak. Aztán, csaknem csuromvizesen, egymásba kapaszkodva elindulnak. És meg is szaporázzák. Oda kell érni a fontos intézmény - az üvegvisszaváltó - nyitására...

Gerzsenyi András