2010. augusztus 6.

2010. augusztus 6., 10:00 , 499. szám

"Majd elment hozzá Abimelek Gerárból barátjával, Ahuzattal és a hadseregparancsnokával, Pikóllal. Izsák ezt mondta nekik: Miért jöttetek hozzám, hiszen ti gyűlöltök engem, és elűztetek magatok közül? De azok ezt felelték: Meg kellett látnunk, hogy az Úr van veled." 1 Mózes 26:26-28

Kedves Testvéreim! Ennek az igeszakasznak előzménye az, hogy Izsáknak, Ábrahám fiának sok kellemetlensége támadt a filiszteusok földjén. Miért voltak ezek a konfliktusok a filiszteusokkal? Irigyelték tőle azokat az áldásokat, melyeket az Úrtól kapott. Amikor vetett, a százszorosát aratta, volt nagy juhnyája, szolgahada. Először irigykedtek rá a filiszteusok, másodszor már féltékenyek voltak, végül elűzték maguk közül. Amíg ott volt a filiszteusok földjén, addig is megpróbáltak neki keresztbe tenni, a kutakat betömték, hogy a nyájnak ne legyen vize. Hogyan kezelte Izsák ezeket a konfliktusokat? Csendben mindig továbbment, így jutott el Beérsebába, ahol az Úr azonnal megjelent és ígéreteket tett neki. A filiszteusok földjén tapasztalhatta Isten áldását, de nem élvezhette jelenlétét. Mihelyt megtette az első lépést, kész volt elkülönülni a filiszteusoktól, az Úr is megjelent neki.

1. Ahhoz, hogy valaki örvendezni tudjon az Isten jelenlétében, ott kell legyen, ahol az Úr van!

2. Izsák életében megvolt a helyes sorrend: 1. Oltár, 2. Sátor, 3. Ásó. Mit jelent ez? Ahova ment, mindenütt oltárt épített és segítségül hívta az Úr nevét. Nemcsak az ajándékokat fogadta el Isten kezéből, hanem dicsőítette az Ajándékozót! Felvonta a sátrát - ápolta a kapcsolatot a családjával, ásó - végezte a mindennapi munkát. Sok ember életében nincs sorrend, vagy ha van, nem helyes. Sokan csak a munkájuknak élnek, és sokszor teljesedik be rajtuk Paul Deitenbeck egyik versének néhány sora: "Mint elsodort kalapok után, terminusok után rohannak, s a nagy hajszában, munkalázban benső életük puszta parlag. Míg esznek, se bírják ki csendben... Reggeltől estig hajsza, munka. Szívüket akkor fedezik fel, hogyha nem bírja már a pumpa."

Sok sátorból, családból hiányzik az Isten. Mindent a gyermekekért tesznek, és amikor a gyerekek felnőnek és kirepülnek a fészekből, akkor a szülők keseregnek, mint Jeremiás (10:20): "De ledöntötték sátramat, eltépték a sátorköteleket. Fiaim elhagytak, nincsenek. Nem feszíti ki senki a sátramat, nem vonja föl senki a sátorlapokat."

Milyen hatással lett az áldás másokra? Izsákot is meglepte Abimelek látogatása, szóvá is tette: "Elűztetek magatok közül." "Meg kellett látnunk, hogy az Úr van veled!" - mondta Abimelek.

Van-e az életünkben helyes sorrend? Amink van, azért tudjuk-e magasztalni az Ajándékozó Istent, akitől mindezt kaptuk? Áldás-e az életünk azok számára, ahol élünk? Ha azon a helyen vagyunk, ahol az Úr akar látni, meg fog áldani és fel fog használni arra, hogy másoknak is áldássá lehessünk! Ámen.

Mező Miklós református lelkipásztor