Kényszercselekvés

Az utóbbi időben ellenállhatatlan kényszert érzek rá, hogy végrehajtsak bizonyos cselekvéseket, például többször is ellenőrzöm, elzártam-e a gázt, vagy újra és újra megmosom a kezem, mert úgy érzem, piszkos. Attól félek, valami nincs rendben velem. Mit tehetnék azért, hogy ismét normális életet élhessek? - fordult szerkesztőségünkhöz egy olvasónk. Kérdését dr. Cupik Máriához, a Nagyszőlősi Járási Kórház pszichiáteréhez továbbítottuk.

- Kényszercselekvésről van szó - fejti ki a doktornő. - A betegség gyermekkorban is felléphet, megnyilvánulhat például sűrű pislogásban, s a kórnak ilyenkor reumatikus okai vannak, felnőtt korban viszont már pszichés eredetről beszélhetünk. A kényszercselekvés lehet valamilyen komoly elmebetegség, a skizofrénia vagy a pszichopátia kezdeti tünete is, de önálló kórként is felléphet (az utóbbi években, sajnos, növekszik a betegségben szenvedők száma), s mindenképpen pszichiáterhez kell vele fordulni. Többféle oka lehet, kiválthatja például a neurózis vagy valamilyen pszochotrauma, valami nagy lelki megrázkódtatás. Az ember tisztában van vele, hogy ez betegség, és küzdeni próbál a kényszercselekvésre sürgető késztetés ellen, de önerőből nem tud megszabadulni a kórtól. Állandóan figyeli magát, miként viselkedik, és nagyon bántja, ha a környezete is észreveszi a betegségét. A kórnak három formája létezik: az elsőben lehet, hogy a páciens csak egyszer végzi el a kényszercselekvést, aztán a késztetés megszűnik, a másodikban rohamszerűen, újra és újra visszatérhet az inger, a harmadikban pedig állandóan jelen van a kényszer, mely évről évre egyre erősebben jelentkezik. Mint a neve is mutatja, a betegség egyik legfontosabb tünete, hogy az ember ellenállhatatlan késztetést érez bizonyos dolgok elvégzésére, például naponta százszor is letisztítja az asztalt, mely nem is piszkos, vagy százszor is megmossa a kezét, melyről rögeszmésen azt hiszi, hogy tisztátalan. Emellett a páciens félhet a magasságtól, a bezártságtól, vagy épp ellenkezőleg, a nagy, nyitott terektől, a betegségektől, valamint a haláltól.

- Miként lehet kikezelni, illetve megelőzni a kórt?

- A kezelés során a pszichiáter egyrészt elbeszélget a pácienssel (a beszélgetéseknek többféle metodikájuk van), igyekszik "kibeszélni" belőle a rögeszmét, másrészt különböző orvosságokat ír fel: a betegség kezdeti stádiumában enyhe nyugtatókat, súlyosabb esetekben viszont komolyabb gyógyszereket, neuroleptikus készítményeket, s a szakorvos dönti el, hogy a betegség stádiumától függően naponta hányszor és milyen dózisban lehet beszedni az orvosságokat. Emellett környezeti kezelést is ajánl, hogy a beteg normális körülmények között éljen, kerülje el a pszichotraumákat. Ami pedig a megelőzést illeti, fontos a nyugodt, stresszmentes élet, az, hogy az ember kiegyensúlyozott munka- és életkörülmények között töltse mindennapjait. Megjegyezném, hogy a kényszercselekvés gyenge idegzetű embereknél lép fel, akik gyakran félnek valamitől, illetve állandóan azon töprengenek, jól csináltak-e valamit, ezért autotréninggel, pszichológus segítségével erősíteni is lehet az idegrendszerüket.

Lajos Mihály