2010. szeptember 25.

A Szentírás vasárnapja

Szeptember utolsó vasárnapja a Szentírás vasárnapja. Ilyenkor az Egyház a templomokban nagy tisztelettel illő és jól látható helyre helyezi a Könyvek Könyvét, a Szentírást. Ezt az áhítatos tiszteletet gyönyörűen fogalmazza meg Gárdonyi Géza Írás a Bibliába című versében:

"Minden fakul, minden romlik,

Márványvár is összeomlik.

Bíborleplek ronggyá válnak,

Dicsőségek füstbe szállnak.

Csak ez a Könyv nem tér porba,

Mintha volna élő lelke!

Ez a könyv a Mózes bokra:

Isten szíve dobog benne!"

Figyelmeztet bennünket, hogy tiszteletünk Isten Szava iránt ne csupán erre az egy napra korlátozódjon, hanem egész életünket járja át a Szentírás szavainak tettekre váltása, hogy ne csupán holt betű, hanem életünk legyen.

Minden ember szeret levelet kapni. Vegyes érzelmekkel bontjuk fel a postai küldeményeket: ki és mit írt nekünk?

De nemcsak mi, emberek levelezünk egymással, hanem Isten is írt nekünk levelet - nem személyesen, hanem kiválasztott emberei által, akiket a Szentlélek segített abban, hogy tévedés nélkül megfogalmazzák az emberek számára a mennyei Atya gondolatait.

A Szentírás Isten élő szava és nem holt betű. Ha kezünkbe vesszük és elkezdjük olvasni, a "sorok között" felismerjük az Istent, a mennyei Atyát, aki szól hozzánk, aki teremtett, szeret és tanít minket.

A Szentírás azért szent könyv számunkra, mert teljesen egyértelműen hirdeti a végtelen Isten hozzánk, bűnös emberekhez lehajló szeretetét. Nemcsak meghívó az örök életre, az Isten nem emberkéz építette országába, hanem egyben útikalauz is. Ha valahová el szeretnénk jutni és nem ismerjük az oda vezető utat, akkor vagy térképet veszünk a kezünkbe és több-kevesebb sikerrel eligazodunk, vagy megkérdezünk valakit, aki el tud bennünket igazítani. A Szentírás is ilyen útikalauz, eligazító, világító pont az ember életében.

Kérjük a mennyei Atya kegyelmét az életünkben, hogy a Szentírás tisztelete ne csupán ezekre a napokra korlátozódjék, hanem átjárja szívünket, lelkünket, egész életünket! Igazi útikalauz, segítőtárs legyen, amely végül az Isten nekünk készített országába elvezet bennünket!

Lengyel Donát, Nagyszőlős